Mindenki akit ismerek és kiment külföldre, megszívta. Ráment a fiatalkora a nagy semmire. Mit tegyek? Szerintetek se ringassam magam álomba?

Sokan kimentek hegesztőnek, mosogatónak, takarítónak, pincérnek stb. Csupa olyan munkára amit a németek/angolok nem hajlandóak elvégezni. Nyilván sokan dobálóznak a számokkal, hogy forintosítással mennyivel többet keresnek odakint, de tény, hogy szinte mindegyik garzonban nyomorog, esetleg még többen is egy garzonba. Életük = a nullával, mivel egyrészt a nyugati nők mélyen lenézik a keleti vendégmunkásokat, ráadásul még egzotikus sem vagy, mint egy afrikai vagy ázsiai férfi, csak csóró nincstelen kelet-Európai. Néhányan összegyűjtöttek évek kuporgatásával pénzt egy használt 10 éves BMW-re, esetleg még egy itthoni lakásra is, de egyszer nem mentek el szórakozni, mert igaz, hogy az ottani bolti árak olcsók, de már egy sör is 5 euro a legolcsóbb csövi kocsmában.

Egy szó mint száz, mindenki akit ismerek és kint égette el a fiatal éveit, befásult, társadalomból/szociálisan teljesen kirekesztetté és depresszióssá vált. Ti is ismertek ilyeneket? Tapasztalatok?

Összességében tehát nem érdemes azzal áltatnom magam, amikor olyan rosszakat hallani az itthoni gazdaságról, meg hogy szétlopják az országot a politikusok, hogy nem baj majd kimegyek külföldre. Szerintetek is ez csak egy ábránd? Lehet egy életen át kirekesztett idegenként élni?