Akik szerint a román nyelvet csak a 19. században latinosították el, azok hogyan magyarázzák, hogy a nyelv alapszókincsében is vannak latin eredetű szavak, nemcsak a fennkölt és tudományos szókincsben?

Szia, Kérdező! Te vagy a #3-as kommentelő a ma hajnali neolatinos kérdéstől, ugye? Nos, Jómagam a #2-es válaszoló vagyok. Szándékomban áll elolvasni azon angol nyelvű irományokat, melyeket Te magad is faltál már, amennyiben van időd, kérlek, átküldenéd a címlistát? Hiszem, hogy a kölcsönös tanulás rendkívül hasznos dolog, még azon esetben is, amennyiben véleményünk különbözik, ütközik.

Nagyon szépen köszönöm a segítséged! Amennyiben nem kívánod itt leírni, akár privátban is megteheted, vagy akár az e-mail címem is megadom, amennyiben Számodra az kényelmesebb, kedvezőbb megoldás.

Újfent köszönöm még egyszer a Rám szánt időd!

"Dacia romanizációja Augustus idejében kezdődött."

Dacia provinciát a rómaiak soha nem romanizálták. Ennek több oka is volt, egyrészt csak kb. 150 évig volt római fennhatóság alatt a terület, ami a romanizáció szempontjából semmi (Gallia, Illyria, Hispánia - tehát azok a területek, ahol ma is újlatin nyelveket beszélnek, kivéve Illyriát - 400, 500 vagy még több ideig voltak római fennhatóság alatt.

Másrészt nem foglalták el egész Daciát, hanem csak a nemesfém-lelőhelyeket szállták meg, valamint a Birodalom felé vezető útvonalak biztosítására emeltek erődítményeket. Vagyis az egész Dacia provincia nem volt római fennhatóság alatt, hanem csak a bányákat és utakat ellenőrizték. Tehát egészen másképpen rendezkedtek be a rómaiak Daciában, mint Galliában vagy Hispániában.

A harmadik - és ez a legdöntőbb érv - hogy a római katonák maguk sem beszéltek latinul, mivel Dacia provinciát megszálló legionariusokat nem Itáliában vagy Galliában toborozták, hanem a Balkánról, Kis-Ázsiából, Egyiptomból. Vagyis az egyszeri római katona, aki Daciában szolgált, nem beszélt latinul, csak a vezényszavak voltak latinul. Ebből következik, hogy az ottani őslakosságnak esélye sem volt elsajátítani a latin nyelvet.

De ez igazából tök mindegy, mert a mai román népnek semmi köze nincsen az ókori Dacia provinciához, mivel a románok az 1200-as évek elején kezdtek beszivárogni Erdélybe. Egyébként balkáni romanizált népcsoportok leszármazottjai, amire bizonyíték, hogy rengeteg albán-román közös nyelvtani jelenség és szó is van, ami az egymásmellett-élésüket bizonyítja.

6-os kommentelő gyönyörűen leírta, annyit tennék hozzá, hogy a magyarba is rengeteg latin szó került (pl. pásztor - pastor) a latin rítusú templomi igehirdetés során, a román nyelv is - többek között - hasonlóan töltődött fel latinnal.

Amúgy a nyereg szavunk nem török, hanem magyar.

Azt azért még hozzátenném, hogy attól, hogy a mai románoknak semmi köze nincsen az ókori Dacia provinciához (a dáko-román elmélet egy utólagos kreálmány), ettől függetlenül a románok tényleg újlatin nyelvet beszélnek, és igazából mindig is azt beszélték.

Mint fentebb is írtam, Illyria provincia el volt latinosodva, tehát ez romanizált terület volt (kb. a későbbi Dalmácia, Raguza területei ezek). Az egész középkorban itt újlatin nyelvet beszéltek, sőt, a 19. századig megmaradt az illyr újlatin nyelv, de a szláv tengerben mára felszívódott, kihalt.

Amikor a 6. századtól elkezdett a Balkánra beáramlani a szláv nyelvet beszélők, akkor az újlatin nyelv visszaszorult a Balkánon Illyriára. Ettől a területtől délre éltek a pásztorkodó albánok, és igazából a román népcsoportok "őshazája" is itt van, tehát Illyria provincia és a mai Albánia között. A románok ősei újlatin nyelvet beszélő, hegyekben élő, pásztorkodó emberek voltak, ugyanolyan életmódot folytattak, mint az albánok, ezért van rengeteg pásztorkodással kapcsolatos albán szó a románban.

Ezután a 13. században a román népcsoportok megindultak észak felé, Bulgárián keresztül átkeltek a Dunán, és elkezdtek beszivárogni Havasalföldre, valamint Erdélybe. Az első magyar okleveles forrás 1210 táján emlegeti őket, II. András király befogadta őket, cserébe, hogy segítenek katonákat állítani a magyar királynak. Ez az első forrás a románok jelenlétéről Magyarországon, Erdélyben azelőtt semmilyen forrás nem említi a románokat, mivel nem is voltak ott.

(Igazából Anonymus gesztája említi a románokat a honfoglalás korában, vagyis Anonymus szerint a magyar honfoglaló törzsek románokkal harcoltak Erdélyben. A román történészek azóta is ezen verik a nyálukat, mint a dáko-román elmélet egyik bizonyítékára. Csakhogy Anonymus munkája egy geszta, vagyis nem történetírói mű, hanem inkább irodalmi vagy politikai irat, a szerző a saját kora viszonyait vetítette vissza a honfoglalás korára, tehát inkább a 13. századról ír Anonymus, honfoglalás-kori szereplőkkel, és nem a honfoglalás koráról.)

Mivel a román nép rengeteg más néppel került kapcsolatba (albánok, görögök, délszlávok, kunok, magyarok, keleti szlávok stb.), ezért az újlatin nyelvük "feldúsult" rengeteg idegennyelvi hatással. A román nyelvújítás korában ezektől az albán, szláv, görög stb. hatásoktól tisztították meg úgymond a román nyelvet, elsősorban a francia és az olasz nyelvet vették alapul. De ettől függetlenül senki nem tagadja, hogy a román nyelv mindig is újlatin volt.

De az már elég nagy hülyeség, hogy azért, mert újlatin nyelvet beszélnek, mindig is Erdélyben éltek, a római kor óta... Erre semmilyen régészeti lelet, történelmi forrás, és semmi nincsen, ami ezt hitelesen alá tudná támasztani.