Mit gondoltok az osztrakokrol?

Azt hogy az egész országukat otthonuknak és magukénak érzik. Például olyan minőségben csinálják meg az útjaikat mint ha otthon az udvarukban csinálnák. Nem lopkodják ki a közvagyont és valószínű nem végeznek belőle túlszámlázott állami megbízásokat. Ezt bizonyítja az is hogy ott töredékébe kerül egy km metró megépítése mint Bp-en, pedig nagyobb munkabér költségek vannak és alagútépítési szempontból kedvezőtlenebb Bécs talaja. Nem jellemző rájuk a mások kárára történő meggazdagodási vágy.

Óvják a környezetüket, ezért nem építettek atomerőművet, hanem rengeteg szélgenerátoruk van.

Egészségesen élnek, sokat kerékpároznak és akár még a 70 éves is görkorcsolyázik Bécs utcáin.

A rendőreik nem hajtanak a profittermelésre (büntetésre), hanem tényleg a rend fenntartására, amit büntetés nélkül, szavakkal is el szoktak érni.

Nem törekednek luxusra, nagyzolásra, meggazdagodásra, hanem egyszerűen természetes az hogy jól élnek.

Betartják a rendet és másokat is figyelmeztetni szoktak annak betartására.

Iskoláikban ismeretlen az agresszió.

Ausztriában járva mindig elgondolkodom hogy vajon hazánk miért nem ilyen.

Igazából elég, ha megnézzük, ők hol tartanak mondjuk Magyarországhoz képest.

Nem jártam még Ausztriában, nem is ismerek osztrák embert, viszont az mindent elárul róluk, hogy ők anno a fejlődés mellett döntöttek.

Hallottam pár véleményt már róluk, ismerőseim akik kint voltak Ausztriában, és egyik se mondott rosszat, csak dicsérték őket, hogy ők mennyivel "másabbak", mint a magyarok. Jó értelemben.

Bécs egy kulturális központ. Azon kívül viszont egy rátarti kispolgári népség. Viszont Bécs mindig is zseniálisan politizált.

Ennek köszönheti Ausztria saját nagyságát.

Mindezen túl viszont semmi.

#6

nemzeti öntudatuk viszont mindig is a helyén volt. (Annak ellenére, hogy gyakorlatilag ők is németek.)

Ausztriában elképzelhetetlen, olyan árulás mint ami nálunk az elmúlt 25 évben fordult elő.

A múltkor egy osztrák lány Bécsben szórólapokat osztogatott,és németül szólt hozzám,én meg hirtelen annyit mondtam neki csak,hogy NEIN. Tök furán nézett rám,náluk az ilyen udvariatlanság ezek szerint nem megszokott,hogy odamondok neki egy nem-et,és megyek tovább.... utána haverom mondta,hogy minimum a "nem,köszönöm" lett volna az udvarias,mert náluk ezt komolyan veszik.

Szóval más népcsoport,nagyon...