A NATO a dél-szláv háborúk idején miért ment bombázni? Helyeselték ezt a húzást akkoriban az emberek?

a szerb egységes öntudat újrateremtése ellen léptek fel, ami az egésznek a kirobbantója volt.

nemhiába szakadt szét a hajdani nagy szerbia a mostani kisebb országokra, mert a kisebbség már akkoriban is területi autonómiát követelt magának, aminek fegyveres konfliktus lett a vége.

Gondolom a '99 - es bombázásokra gondolsz.

A szerb - sőt akkor még - Kis - Jugoszláv vezetés harcokba kezdett Koszovóban, megöltek sok albán felkelőt, háború alakult ki a szerb csapatok és a koszovói albán szabadcsapatok között. Ekkor kezdődtek a légicsapások. Nekünk magyaroknak is kellemetlen volt, friss NATO - tagként, mert délvidéki célpontokat is bombáztak. Sok vajdasági magyart behívott a jugoszláv állam katonának, hogy harcoljon Koszovóban. Ismertem ilyet, aki akkor szökött el onnan.

Volt pár melléfogás is, pl. lelőttek a szerbek egy F117 lopakodót, valami ősrégi légvédelmi ágyúval.

A bombákból egyébként jutott találat Szófiának is - ami azért olyan 40 km a szerb határtól. Találat érte a szerb televíziót adás közben, de a kínai követséget is, halálos áldozatai is voltak, ez elég kínos volt.

Nem tudom melyikre gondolsz, a 95-ösre vagy 99-esre? Ugye a 95-ös bombázásokkal a 1991-1995 jugoszláv belháború borzalmait akarták leröviditeni, mivel a szerbek nem álltak le a boszniai és horvát városok nehéztüzérségi lövetésével, gyakran civilek tucatjait lemészárolva. Ráadásul addig minden béketervet megtorpedoztak a krajinai és boszniai szerbek.

Közvetve vagy közvetlenül a NATO légicsapások kényszerítették jobb belátásra a szerbeket, mivel a horvát és bosnyák szárazföldi támadások sokkal hatékonyabbak lettek, pld egész Krajinát pár nap alatt visszafoglalták.

99-ben Koszovoban is egy elhúzódó, etnikai tisztogatásokkal kísért vérfürdőre volt további kilátás, így a NATO ugyanezel a módszerrel akart véget vetni a koszovoi háborúnak, tény hogy ez sikerült is.

Ami a magyarok véleményét illeti, akivel én beszéltem akkoriban, senki nem helyeselte a bombázások kiterjesztését egész Szerbiára, mindenkit ledöbbentett az hogy pld a Duna hidak is célpontok voltak.

1. Te mirol beszelsz? Soha nem letezett "nagy Szerbia" Jugoszlavia egy szovetsegi koztarsasag volt, a haboru kialakulasa, azt most mas tema, hosszu lenne vitatni, de biztos nem az volt az oka, h akarki is autonomiat kovetelt volna, ez olyan, mintha Ausztrian belul Tirol autonomiat kovetelne,,,teljesen abszurd. Elobb tajekozodj, legyszives, mielott lejaratod magad.

Egyebkent 1999-ben a NATO csak a fegyvereitol akart megszabadulni, uzlet volt nekik ez a haboru, kulonben, ha tenyleg "beket" akartak vna teremteni, akkor miert volt az, h miutan de facto fuggetlen volt Kosovo, es a NATO katonailag jelen volt a tersegben, az Uck pedig ugyszinten etnikai tisztogatasokba kezdett foleg a Szerbek, meg a Ciganyok ellen, akkor ezellen abszolut semmit nem tettek? Mara az ottani szerbek nagy resze elmenekult, es jobb hijan eszak, es central Szerbiaban laknak osszetakolt taborokban, kozben az Alban lakossag nagy resze tomegesen hagyja el azt az immar fuggetlen, nato altal felszabaditott Koszovot, amire mindig is vagytak. Osszegezve, amig az erdekeik ugy kivantak, beketeremtes alcajaval haboruztak, kesobb vmennyi nepcsoport szamara ellehetetlenitve, es romba, kaoszba dontve a terseget otthagytak, most meg panaszkodik a sok NATO/EU tag a Koszovobol erkezo tomegek miatt...holott ennek helye nincsen, mert pont a NATO okozta ezt az egesz szituaciot.

"Volt pár melléfogás is, pl. lelőttek a szerbek egy F117 lopakodót, valami ősrégi légvédelmi ágyúval. "

Érdekesség: egy magyar származású katona lőtte le.

Kérdező, kicsit elfogult meg erősen lesarkított lesz a válaszom, de... a délszláv és kifejezetten a szerb háborús magatartás több mint egy évszázada abból áll, hogy az ellenség civil lakosságát támadják. Fegyvertelen férfiakat, nőket, gyerekeket. Nem kell hozzá nagy keresést végezni a neten, hogy több tucat horvátok, bosnyákok, albánok, magyarok ellen elkövetett szerb vérengzést találj az elmúlt 100 évben, vagy csak a délszláv háborúban. A bombázásokkal ezt próbálták meg elkerülni és segíteni próbáltak az önállósodni kívánó horvátoknak, bosnyákoknak és albánoknak.

Sőt, a szerbek erősen kérdéses körülmények között még egy Magyarországi falut is bombáztak a háborúban. Persze később az volt a hivatalos verzió, hogy ez véletlen volt, de ahol az eset történt, ott egy folyó volt a magyar-horvát határ és elég jól el lehetett látni még éjszaka is, hogy a falu hová is tartozik. Lehet, hogy a pilóta személyes bosszúja volt, amiért mi is a horvátokat segítettük kézifegyver szállítmányokkal.

A NATO két háborúban vett részt a térségben.

Először a boszniai polgárháborúba avatkozott be. A boszniai szerbek ki akartak válni Bosznia-Hercegovinából és egy külön szerb állam megteremtésébe fogtak (ez a Republika Srpska). Mivel a szerbek örökölték a jugoszláv haderő nagy részét és Szerbia is támogatta őket, így ők voltak fölényben.

A NATO az ENSZ jóváhagyásával először repüléstilalmi övezetet rendelt el Bosznia és Horvátország felett (ez 1993-1995 között tartott), hogy csökkentse a szerbek fölényét. A NATO a hidegháború végével így megmutathatta, hogy még szükség lehet a katonai szövetségre, új célok, feladatok merülhetnek fel a NATO számára.

A polgárháború elhúzódott, eszkalálódott, egyre kegyetlenebbé vált (Szarajevó szerb bombázása, szrebrenicai mészárlás), így a világ közvéleménye egyre jobban sürgette, hogy a háborúnak véget kell vetni. A NATO ezért 1995-ben megindította a Deliberate Force hadműveletet, hogy kikényszerítse a békét. Ezt a nemzetközösség támogatta. A szerb állások bombázásával megfordították a háború menetét, azok kénytelenek voltak leülni tárgyalni. A nagyhatalmak ragaszkodtak az államok területi integritásának megtartásához. A daytoni békével véget ért a boszniai polgárháború. A szerbek kénytelenek voltak engedni követelésükből, de komoly eredményt értek el. A Republika Srpska ugyan nem szakadhatott el Bosznia-Hercegovinától, de nagyon széleskörű autonómiát kapott és az egész országot föderalizálták a békeszerződés szerint.

1998-ban a szerbiai albánok kezdtek egy háborút az elszakadás érdekében. Ebben Albániától kaptak segítséget.

A polgárháború itt is egyre kegyetlenebbé vált. Az albánok támadásaira válaszul a szerb hadsereg és szabadcsapatok sokszor brutális megtorlással válaszoltak. A háború miatt sokan elmenekültek Koszovóból.

A nemzetközösségre itt is nyomás hárult, hogy vessen véget a polgárháborúnak és ne hagyja, hogy olyan elhúzódó, véres konfliktus alakulhasson ki, mint a boszniai háborúban.

Számos ENSZ határozatot hoztak, 1998 végére egy tűzszünet is létrejött, de a háború ismét kiújult.

A nemzetközösség a megoldást abban látta, hogy Szerbia kivonja csapatait Koszovóból és békefenntartók érkeznek a térségbe. Szerbia ettől tartott, mivel attól félt így elveszíti déli tartományát. A diplomáciában Szerbiát elsősorban Oroszország támogatta. A javaslatuk az volt, hogy Koszovó kerüljön nemzetközi felügyelet alá és különböző megszállási zónák legyenek, mint egykor Németországban. A szerbek lakta Észak-Koszovót az oroszok felügyelték volna, így Koszovó idegen megszállása Belgrád számára is elfogadható lett volna.

A nyugati nagyhatalmak azonban ezt nem fogadták el és Koszovón kívül Szerbiában is széleskörű jogköröket követeltek a külföldi csapatok számára.

Ezt Belgrád elutasította, így 1999 márciusában a NATO megindította Jugoszlávia bombázását (Allied Force hadművelet), hogy kikényszerítse a békét.

Ezt az ENSZ BT nem hagyta jóvá (Oroszország és Kína ellenezte), így a támadás jogtalan volt és a nemzetközösséget megosztotta.

A NATO tartva a veszteségektől nem küldött szárazföldi csapatokat Koszovóba, hanem a bombázásokkal próbált nyomást gyakorolni. Ez azonban kevésbé volt hatékony, a polgárháború fokozódott, sok ezren haltak meg és sok százezren menekültek el Koszovóból. A NATO célja az volt, hogy a bombázásokkal megsemmisíti Szerbia infrastruktúráját, megbénítja az országot és eléri, hogy a szerb közvélemény hatására érjen véget a háború és bukjon meg Milosevic uralma. Ezt részben sikerült elérni. 78 nap bombázás után, 1999 júniusában Belgrád kapitulált, de a Milosevic-rezsimet nem sikerült eltávolítani a hatalomból (erre a 2000-es forradalom során került sor). A szerb csapatok kivonultak Koszovóból és a NATO vette át az irányítást. Azóta Koszovó de facto elszakadt Szerbiától, de ennek megítélése vitatott a világban.