Mi történt a német állampolgárokkal 1945-után az Odera-Neisse vonaltól keletre?

Nicolae Ceausescu ebből még üzletet is csinált. Azt hiszem 6000 nyugatnémet márkáért fejenként lényegében eladta a romániai németeket az NSZK-nak. Azok áldták a szerencséjüket, hogy megszabadultak a román kommunizmustól, emezek meg kifizették belőle az államadósságuk egy részét :)

De ahogy előttem is írták, kitelepítették őket nyugatra. Hát Németország az akkor Litvániáig terjedt, Memel volt a határváros keleten, az ma Litvánia, és ott mind németek éltek. Akik nem menekültek el a szovjet hadsereg elől, azokat kidobták.

A megtorlásoktól félve több millió német a front elől menekült keletről nyugatra, nagyrészt hajókon Balti tengeren. Akkor már nagyjából tudták, hogy a jövőbeli határ hol lesz: hogy No keleti része átkerül a Szovjet Únió szoros, nemzetközi egyezményekkel nem szabályozható befolyási zónába (később ezt megosztották a CCCP és a Lengyel Népköztársaság közé), az Oder-Neisse vonaltól nyugatra fekvő területek maradnak Németországé, de a Nagyhatalmak közös ellenőrzése alatt, azaz nagyjából emberi körülmények között, a nemzetközi jog védelmével. A menekültek főleg oda tartottak, amelyről tudták, hogy amerikai zóna lesz.

Megjött a front, és valóban elkezdődtek a megtorlások, táborba zárás stb. A legszomorúbb az volt, hogy amely német valami rosszat tett a náci időkben, az persze elsőként menekült Nyugat felé, a Keleten olyanok maradtak, akik csendes békés életet éltek, nem ártottak senkinek. A szülővárosom (Katowice, Felső Szilézia) környékén számos tábort működtettek eleinte a szovjetek, utána a 1944-1945 kialakított Lengyel Népköztársaság bábuállam. Kétféle tábor létezett: munkatábor és áttelepítési/átmeneti tábor. Mindenféleképpen az összes németet ki akarták deportálni, de előbb a legerősebbeket munkatáborba küldték ledolgozni a háborús reparációkat. (A Felső Sziléziából az emberek Szibériába deportálásába kényszermunkához a Nagyhatalmak beleegyeztek a Szovjet Úniónak).

Tehát a 1944-1947 közti időszak három fázisból állt: 1) háború, front, pánikban menekülés, 2) szovjet terror, tömeges megtorlások, Szibériába deportálások, 3) a szovjetek átadták a hatalmat a PRL lengyel bábuállamnak.

1945-1949 között volt a keleti németek szervezett, tömeges kitelepítése Németországra.

1949-ben (akkor alakult ki hivatalosan a két Német Állam) még volt pár tízezer német Lengyelországban. Stratégiai okokból a kitelepítések leginkább a nyugati határnál voltak, ezért az a pár német nem a mai német határnál, hanem Lengyelország belsejében lakik (Opole környéke, fél úton Katowice és Wrocław között), vagy inkább lakott, ugyanis a hetvenes és a nyolcvanas években kiszivárogtak a kommunista Lengyelországból (a Lengyel Népköztársaság a nyugati Németország létezését 1975-ben ismerte el, akkor kezdődtek a diplomáciai viszonyok és a vízumkiadások).

A német elleni megtorlásokban olyanok is szenvedtek, akik nem is voltak németek, elsősorban a sziléziaiak (egy kis, félmilliós szláv nép, lengyelek és csehek rokona, Felső Sziléziában autochton).

Minden januárban emlékezünk a kommunista szovjet és lengyel táborok áldozataira úgy, hogy Katowice centrumából átvonulunk pár kilométert a Świętochłowice nevű városba, ahol Zgoda nevű negyedében működött munkatábor 1945-1950: "Marsz na Zgodę" FB esemény [link]

Illetve az idén kezdett működni a Felső Sziléziai Tragédia Centruma, de erről nem tudok sokat, mert frissen alakult ki, még nem voltam ott: [link] Egyelőre azon dolgoznak, hogy elsősorban annak a negyvenezer Felső Sziléziai embernek a sorsát kutassák, mutassák, akik szovjet munkatáborokba kerültek.