Miért nehezebb megdönteni a diktatúrákat a kommunista/arab országokban?

"Elméletem: az életszínvonal növekedésével nő az iskolázottság, szabadság, kommunikáció, mely a demokrácia kibontakozásának kedvez."

Tyúk vagy tojás? Úgy értem: a szabadság és a demokrácia az életszínvonal növekedésének következménye vagy fordítva, esetleg a kettőnek közös, harmadik oka van?

A kérdés nem vicc. Pl. a demokrácia és a szabadság átláthatóságot és jogállamiságot jelent, ez alacsony korrupciót és magas versenyképességet eredményez, ez pedig gyors gazdasági fejlődést. Vagy a gyors gazdasági fejlődés hoz életszínvonal-emelkedést, ami pedig oda vezet, hogy az embereket más is érdekelni kezdi a jóllakáson kívül? Vagy inkább a fejlődő oktatás vezet gazdasági fellendüléshez IS és a szabadság iránti növekedéséhez IS? Stb.

Az a véleményem, hogy nem fog sikerülni olyan törvényt találni, ami minden példára ráhúzható.

"Azokban az országokban, melyek nincsenek "középkori szinten", korántsem valósult meg minden esetben a demokrácia térnyerése."

Viszont egyetlen diktatúrát sem tudunk mondani, ami több szempontból is modern és a legsikeresebb országok között van. Nagyon úgy tűnik, hogy egy diktatúra legfeljebb a világ középmezőnyébe tud befurakodni minden szempontból.

"Úgy látom, 3 csoportba lehet sorolni valamennyi "stabil" diktatúrát a világon.

1.Olaj/gázexport jövedelmekből önmagát fenntartó (Közel-Kelet-Oroszo-féligmeddig Venezuela-volt FÁK egy része)

2.Arab (Tunézia-Marokkó-Egyiptom-Szíria)

3."Kommunista" (Vietnam-Kuba-Szingapúr-Kína-ÉK)"

Szingapúr nem kommunista. Kína és Vietnam szavakban az, a gyakorlatban valami egyéb. Kuba talán komcsi, mondjuk nem sokat tudok róla, úgyhogy nem nyilatkozom. Észak-Korea egy teljesen egyedülálló jelenség, én leginkább új típusú királyságnak vagy despotizmusnak nevezném. Az arab államok ősi, törzsi szerveződésű államok, a demokrácia teljesen idegen tőlük, de nem biztos, hogy jó rájuk a diktatúra szó (a diktatúra egy modern fogalom, középkori királyságokra se mondjuk, hogy diktatúrák). Oroszország egy autoriter és demokratikus elemeket vegyítő rezsim. Az arab államok egyszerűen elmaradottak, felvilágosodás előttiek. A felvilágosodottság mércéje ugyanis nem az, hogy mennyire menő autóik vannak. Oroszországban a rezsim azért stabil szerintem, mert óriási sikerei vannak és ez legitimálja (megnégyszereződtek az orosz bérek 10 év alatt, ez az, amiről a Putyin miatt fanyalgók nem szoktak beszélni). Vietnam, Kína stb. nagyon elmaradott országok, és egyben sikeresek is, gyorsan fejlődnek, ami legitimál.

"szóval szerinted a kommunista/szocialista diktatúrák nem jelentenek különleges államszervezést, hanem összeomlanak, akárcsak A Tito halála utáni Jugoszlávia?"

Hogy micsodák ezek az államok, annak óriási szakirodalma van. És külön mindegyik ország egy bonyolult történet. Pl. a Magyar Népköztársaság lényegében addig állt fenn, amíg az ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatok garantálták a fennmaradását. Hótt unalmas történet. Gorbacsov felmondta a Brezsnyev-doktrínát, és az itteni rezsim rögtön megbukott. De megint más Jugoszlávia, és egészen más tészta Vietnam, Kína stb.

Arról, hogy pl. a Szovjetunió mi volt - szocialista rendszer, vagy inkább államkapitalizmus, vagy egyszerűen egy gazdasági felzárkózási stratégia, vagy egy új civilizáció - vastag könyvek szólnak.

Épp ezért óva intenék attól, hogy együtt kezeld a "kommunista államokat". Nagyon felületesek köztük a hasonlóságok.

"Ha valóban így van, akkor Kínára még legalább 20-30év egypártrendszer vár. Hongkong sem lett demokrácia."

Hongkong _volt_ demokrácia. Kínában pedig nem lehet tudni, meddig tart az egypártrendszer. Ha pl. leáll a fejlődés, akkor Kína akár szét is eshet, de ez nem jelent demokratizálódást.

"Vajon az elmúlt évtizedekben demokratizálódott államok (Chiletől Tajvanon át D-Koreáig) vajon tényleg akkor váltak demokráciává, amikor megtört a jólét növekedése."

Nem. A leggyakoribb történet az, hogy megdől a buta, pazarló vagy korrupt diktatúra és ezt KÖVETI a gyors fejlődés. Valószínűleg Kína is sokkal gyorsabban fejlődött volna, ha nem kell 20-30 évig Mao elvtársat és haverjait nyögnie, most pedig nem egy nagyon korrupt fasisztoid rendszer működne ott. Lásd Taiwant.

Szerintem abban hibázol, hogy törvényszerűségeket próbálsz találni, keresed a demokratizálódás vagy a diktatúrák fennmaradásának törvényét. Ilyen törvény nincs, mert a történelem nem fizika.

""nincs igazán fejlett egypártrendszer" - Tévedés, mint már oly sokszor említettem, Szingapúr az"

Szingapúrban nincs egypártrendszer. Többpártrendszer van, de domináns az egyik párt. Szingapúrban működnek a demokratikus intézmények, nem diktatúra. Jogállam, nem korrupt. Nem tiszta demokrácia, mert a kormányzó párt nagyon erősen dominál. Autoriter és demokratikus elemeket vegyítő rendszernek tekinthető. Nem egypártrendszer és nem diktatúra. Diktatúra az, amikor nincs törvényes módja a főhatalom gyakorlói leváltásának. Egypártrendszer az, ahol nem működhetnek legálisan ellenzéki pártok. Szingapúrra egyik sem igaz. Tény, hogy a fejlett országok közül Szingapúr az egyetlen, amely nem nevezhető egyértelműen demokratikusnak. De ez az egy (szerintem amúgy sem jó) kivétel az általam említett szabály alól egy két Budapest méretű városállam. Szóval ha Szingapúr valódi példa lenne egy fejlett diktatúrára, akkor is elenyészően kicsi lenne a jelentősége.

"és véleményem szerint Kína is ezt az utat fogja bejárni."

Ezt senki sem tudja. Az én magánvéleményem az, hogy Kína sohasem lesz fejlett ország. Jelenleg egyébként mind a demokráciától, mind a fejlettségtől, mind pedig a jogállami, törvényes működéstől roppant messze van.

"Itt már megkérdőjeleződik a demokráciába vetett hitem"

Ez szerintem butaság. A mondvacsinált ellenpéldán (Szingapúr) kívül gyakorlatilag mindenhol érvényes szabály, hogy a korrupció, a szegénység és a fejletlenség leküzdésének a demokrácia az egyik fontos eszköze és feltétele.