Az osztákok hogyan viszonyulnak a II. világháborús "részvételükhöz"?

Juj!

Azzé, ás szinten voltunk...!

MÉ?

AZZÉ!

# 10

Te nagyon ostoba vagy!

Ausztria kilavírozott ügyesen és teljesen új politikai felállással biztosította magának a megszállás alóli felszabadulás lehetőségét. 1955-ig ugyanúgy a négy győztes nagyhatalom megszállása alatt álltak, hasonlóan mint a háború előtti Németország megmaradt területei.

Az ország akkori vezetése arra játszott, hogy elfogadtassa Ausztria (1955-től Republik Österreich) semleges státuszát a megszálló hatalmakkal. Ezt az új államformával és politikai berendezkedéssel garantálta, az alkotmányukat is akkor írták. Miután a semleges Osztrák Köztársaság kikiáltásra került az összes megszálló elhagyta Ausztria területét.

Ebből az időből származik Leopold Figl elhíresült mondása: „Österreich ist frei!“

A háborús felelősséget nem vették magukra, amennyire csak lehetett elutasították. A szovjet befolyási övezetből erőszakosan kitelepített németekből nem fogadtak senkit tudtommal, inkább elhatárolódtak. Tudatosan leváltak mind a II. vh. előtti, mind a háború utáni német politikával való azonosulás útjáról.

Az új berendezkedés szigorúan tilt minden olyan politikai véleményt, amely Németország és Ausztria egyesülését kívánja, kőkeményen üldözi a hitleri eszmék minden megnyilvánulását. Katonailag semleges és az is akar maradni, bár politikailag erősen kötődik a NATO-országokhoz.

Az országot jellemzi a média uralma, így a mai közvélekedést nem az ismert történelmi tények alakítják, hanem a tömegkommunikáció által ömlesztett világkép, amely nagyjából azonos a nyugati tömegmédia világképével. Röviden: médiatársadalom.

Ennek egyik legjellemzőbb megnyilvánulása, hogy Ausztria lakosai szentül hiszik, hogy náluk óriási sajtószabadság van, miközben egyetlen anyagilag és szellemileg függetlennek nevezhető országos napilap vagy hetilap sincs. A televízióról, rádióról nem is beszélve, amelyekből pont ugyanaz a vélemény árad, bármelyiket is nézik, hallgatják. Azt sem gondolnák, hogy újságírókat hosszú időre börtönbe zárnak a véleményük kifejtéséért Ausztriában, pedig pontosan ez a helyzet.

Az állam kötelező tévédíjat és rádiódíjat szed (rádiódíjat még az interneteléréssel rendelkezőknek is kötelezően fizetni kell, akkor is ha nincs is rádiója az illetőnek), amelyből fenntartja a propagandagépezetének jelentős részét. Tehát minden osztrák háztartásnak kötelező hozzájárulnia az állam eme dicső tevékenységéhez (hacsak le nem mond az internetelérésről, ami nélkül létezni már szinte lehetetlen), bármit is legyen a véleménye róla.

A zsidóüldözések központi téma, rengeteg ilyen témájú film, rádióadás, újságcikk jelenik meg dömpingszerűen. Az oktatásban nem tudom, hogy kötelező-e de valamilyen irányelv biztosan van, mert már egészen kis iskolásoknak is adagolják ezt a témát.

Azokat a történelmi és kulturális ismereteket, amelyek minden német nyelvű népességnek közös öröksége szívesen elhallgatják, vagy jelentéktelen színben tüntetik fel azokat. Pl. a germán mitológiáról alig esik szó, osztrák mondákról szónokolva pedig 18. századi történetekre gondolnak, pedig korábbi történelmükből és irodalmukból nyilván találhatnának ősibb mondákat is. Mindez az önálló osztrák identitást igyekszik mesterségesen erősíteni, míg a német identitást (amely száz éve még egyértelmű és kizárólagos volt Deutsch-Österreich német lakói számára) legszívesebben eltüntetnék, ami természetesen lehetetlen.