Kína sikerei mennyiben jelenthetik a hagyományos demokrácia bukását?

Az a helyzet, hogy Kínában is dübörög a korrupció, az első helyen van a világon a lenyúlt offshore pénzeket nézve.

Mellesleg a nép is egyre elégedetlenebb, mert cenzúrázzák a netet, nem túl jó a fizetés, nem kritizálhatod a kormányt és nincsen semmiféle szólásszabadság.

A fejlődés ott annyiból áll, hogy nyomott bérekért termeltetnek az emberekkel, mint a robotokkal, de már lassan kezd kinyílni a kínaiak csipája.

"a nemzeti érdekeket nagyon markánsan képviselik kifelé. Pl. külföldi nem szerezhet magántulajdont Kína területén..."

- Ez inkább csak azt jelzi számomra, mennyire semmit mondó szabályozni azt, hogy szerezhet-e tulajdont külföldi egy országon belül.

A nemzet érdekei kicsit összetettebbek, és a nép nem tűnik annyira elégedettnek. Emellett atrocitások érik azokat, akik más módon állnának ki a nemzetért.

"És minden szinten kerekedik a többi ország fölé."

Mi az a minden szint?

Nézd meg az átlagos kínai életszínvonalat és az átlagos nyugat-európait. A "hagyományos demokrácia" lehet, hogy korrupt és a gazdagabbaknak kedvez, de lehetőséget és magas életszínvonalat biztosít az egyszeri polgárnak is. A kínai diktatúra csak a hozzá közelállóknak biztosít jólétet, az átlag polgár teljesen le van szarva.

"Igen ott is vannak lenyúlások, de a nemzeti érdekeket nagyon markánsan képviselik kifelé. Pl. külföldi nem szerezhet magántulajdont Kína területén..."

Ez is igaz, de Kína gazdasága leginkább arra épül, hogy a saját lakosságát bocsátja áruba a külföldi multiknak, akik dolgoztatják őket aprópénzért.

Szóval magántulajdont lehet, hogy nem szerezhetnek, de az embereket, mint nyersanyagforrást megkapják az államtól.

És ez nem tetszik a kínai népnek, akik szerintem néhány évtizeden belül változást akarnak majd, pláne ha Kínában egyre inkább csak növelik a társadalmi követelményeket.

Múltkor néztem egy dokumentumfilmet kínai fiatalokról és többen is elsírták magukat, hogy mennyire jelentéktelennek érzik magukat és mennyire kilátástalan a jövőjük, mert a fizetés sehol sincs, a családjuk megveti őket, mert már 30-35 évesek és még mindig nem házasodtak meg, pedig a hagyomány szerint már rég meg kellett volna, csak hát ugye a nők sokkal kevesebben vannak és nem jut mindenkinek és a kevés pénz miatt még szóba sem állnak velük és a helyzet egyre inkább csak romlik, mert egyre kevesebb a nő, mivel a lánygyermekek nem kívánatosak. És az egészhez még az is hozzájön, hogy nem Észak-Koreáról van szó, a kínaiak nagyon jól tudják, hogy mi van a nyugati világban és ez is fáj nekik.

Szóval nehéz dolgok ezek.

Azon gondolkodj el, hogy akkor miért MENEKÜL a lakosság Kínából, és tekintenek megváltásként pl.: Magyarországon egy minimálbéres, 10 órás műszakra...?

Tehát az átlag ember szívesebben él a bukott hagyományos demokráciában, mint a sikeres Kínában... most akkor hogy is van ez?

Szerintem egy ország sikerének elsődleges mércéje a lakosság elégedettsége. Kína tehát nem sikeres.

Hát kérdező, te sok mindent összekeversz. Kína sikerei és az ottani nép sikerei két dolog, és egy darabig működhet az eredményesség anélkül, hogy ezt a lakosság többsége észrevenné a saját bőrén. De van egy határ. Ahogy a Szovjetunióban is volt. Akkoriban a világ leggyorsabban fejlődő állama volt, azt a tempót azóta se sikerült túlszárnyalni. De Kína sikerei éppen a rendszer alapvető tulajdonságainak lebontásával voltak lehetségesek. Tehát azt vagy tovább bontják (a demokráciáig) és akkor nyugati, vagy jobb színvonalon lehetnek, vagy egyszer csak megállnak a bontással, kis idő múlva pedig a sikerekkel is. Csak egy ekkora országban a változásokat nem napokban, hanem sok évben mérik (ezt hívják a tehetetlenség törvényének, ami a fizikában és a társadalmakban egyaránt érvényes).

Ami az "átlagos jövedelmű" ember viselkedését illeti, ebben is komoly eltérések vannak a valósághoz képest. Az ember viselkedését nem a pénztárcája, hanem a jelleme határozza meg. Azt pedig megkapta kisgyerek korában. Persze kicsit változik, csiszolódik, de nagy trauma kell ahhoz, hogy lényegesen változzon. Nem sokan, de vannak átlagos, átlag alatti és feletti jövedelmű emberek, akik jellemüknél fogva nem korrumpálhatók. Semmikor. Legfeljebb félreállíthatók, elpusztíthatók. Általában nem látszanak, csak ha már nagy a baj. Azt az állapotot szokták forradalmi helyzetnek hívni, ami nem feltétlenül fegyveres harcot, hanem inkább gyökeres változást jelent. Ilyent soha nem az átlagos emberek generáltak, hanem az előbbiek, illetve visszafelé a nagyon gonosz lelkialkatúak.

Kínát sokan meg fogják szívni, ezt maguknak köszönhetik (leszámítva azokat a szerencsétlen tömegeket, akiket belerángattak a dologba). Ez gazdasági szívást jelent és néhányaknak csődöt. A kínaiak maguk, meg alakulnak, igaz a többiek is, ahogy ez történt az USA-ban a múlt században, amikor tömegesen mentek oda japán munkások, mérnökök.

Ha a hagyományos (szívesebben mondanám: az igazi) demokrácia bukik, azt vagy Európában, vagy Észak-Amerikában fogják megtenni. De ez valószínűtlen.