A szocializmus vagy a kapitalizmus segíti elő jobban a gazdasági fejlődést?

"Észak-Korea dzsucse állam"

Attól még szinte ugyanolyan központosított, parancsuralmi tervgazdasága van, mint amilyen a szocialista államoknak volt, mindössze a nevében és az osztályharc (egy kissés sajátos) nacionalizmusra cserélésében különbözik kettő.

"Kuba 1991-ben elvesztette azt az országot, akivel a külkereskedelmének 86%-át bonyolította"

Azért azt is tegyük hozzá, hogy meglehetősen sok segélyt kapott a Szovejtúniótól, illetve ami kereskedelem volt, az is félig-meddig segélynek tekinthető, mert a világpiaci ár többszörösét fizették a szovjetek a kubai árukért.

Az tagadhatatlan, hogy a kubai egészségyi rendszer egész jó, de azért az is biztos, hogy a menekültek Kubából szöknek egy Egyesült Államokba, s nem pedig fordítva.

A dzsucse mellett fontos a KNDK kapcsán a Songun is, amely MINDENT alárendel a hadseregnek, a társadalmat, a gazdaságot. Évente legalább a GDP 25%-át kell a Koreai Néphadseregbe önteni, ami igen jelentős pénznyelő (ezt az irányelvet általában túl is teljesítik).

Másfelől maguk az észak-koreai "politikusok" is sz#rnak a fejlődésre, a saját kis birodalmaikat gazdagítják, néhány tábornok a parancsnoksága alá rendelt hadosztályokat arra használja, hogy amolyan magánhadseregként védje az ő bányáit/mezőgazdasági üzemeit, stb. Ezeket aztán feketén eladja a kínaiaknak. Néha valaki túl messzire megy, vagy rossz helyre nyúl és ez az életébe kerül. Csang Szong Tek például könyékig benne volt a szénbányászatban és a halászatban, csak aztán akkorára nőtt a birodalma (egész hadosztályok őrizték az érdekeltségeit az országon belül), hogy Kim Dzsong Un eltakarította az útból. Észak-Korea lényegében nem is ország, csak egymással versengő maffiák felvonulási területe.

Kubában nem az a bámulatos, ahogy a szovjet szubvenciókból megélt, hanem ahogyan ezek elvesztésébe sem roppant bele.

A menekültekre van egy autentikus válaszom:

"Barbara Waltes:

-Évről-évre ezrek kockáztatják az életüket, hogy Kubából az USA-ba jussanak. Nem érzi úgy, hogy a szocializmus megbukott?

Fidel Castro:

-Barbara! Az önök szövetségeséből, a kapitalista Mexikóból évről-évre emberek millió kockáztatják az életüket, hogy az USA-ba jussanak. Nem érzi úgy, hogy a kapitalizmus megbukott?"

Mexikóból az USA-ba 12 millióan (!!!) emigráltak. A kapitalista Mexikóból, ami az USA katonai és gazdasági szövetségese, tagja a NAFTA-nak, nem mellesleg egész Latin-Amerika legnagyobb bruttó GDP-jét mondhatja a magáénak. A mexicanókhoz képest a cubano menekültek száma mégis elenyésző.

Latin-Amerikát a mindenkori amerikai kormányok és "üzleti körök" (maffiák), a Monroe-elv nevében lenyomták a víz alá és csak bedolgozó ingyenmunkásokként tekintettek rájuk (United Fruit Company és a többiek).

Ha Kuba zsákmányolt volna ki nálánál gyengébb országot és kubai cégek dolgoztattak volna éhbérért az USA-ban, akkor most Floridából úszkálnának át Havannába.

Mindig figyelembe kell venni, hogy milyen pozícióból indultak és ahhoz mérni a teljesítményüket. És abból a Kubából kiindulva, amit Fidel Batistától átvett (40%-os analfabétizmus, zéró közegészségügy, középkori járványok, éhezés, munkavállalói jogok papíron vannak, a túlnyomórészt amerikai tulajdonú ültetvényeken gyakran korbáccsal [!!!] hajtják a "munkavállalókat"), akkor azt kell mondjam, Fidel Castro igenis Nagy Ember.

erre nincs jó válasz, mivel a közgazdaság tudomány sem mondja ki egyértelműen, hogy ez vagy az a jobb, ez kutatója válogatja.

én úgy látom, hogy a gazdaság fejlődésének a kapitalizmus a jobb, de ez nem egyenlő feltétlenül a jóléttel. ebben a rendszerben vannak nyertesek, akik komolyan megszedik magukat, a vesztesek pedig elszegényednek.

a szocializmus inkább a társadalami jólétet tartja szem előtt, így az államnak komolyabb szerepe van a gazdaság befolyásolásában, ami a fejlődést gátolja.

kérlek, ne mossátok egybe a szocialista gazdasági modellt a kommunizmussal!

"Kubában nem az a bámulatos, ahogy a szovjet szubvenciókból megélt, hanem ahogyan ezek elvesztésébe sem roppant bele. "

Ha ők is úgy fegyverkeznének, mint Észak-Korea, akkor valószínűleg náluk is milliók haltak volna éhen.

"Ha Kuba zsákmányolt volna ki nálánál gyengébb országot és kubai cégek dolgoztattak volna éhbérért az USA-ban, akkor most Floridából úszkálnának át Havannába. "

Ami azt illeti, a Szovjetunió elég erősen kiszipolyozta Kelet-Európai szövetségeseit, a megszállás során zsákmányolt vagyon és berendezések, a háborús jóvátétel és az általuk számunkra elég gazdaságtalanul meghatározott kereskedelmi cserearányok rendszerével, ennek ellenére a 80-as évek végére csődbe ment az egész. Ezzel szemben olyan, a 2. világháború előtt még teljesen fejletlen, de később a kapitalizmus irányába nyitó gazdaságok, mint Szingapúr, Hong Kong, vagy a szintén régóta nem háborúzó kapitalista Svájc és Svédország rendkívül gazdag országok.

"Fidel Castro igenis Nagy Ember"

Ezt senki sem vitatta, mindössze az általa bevezetett gazdasági rendszert kritizáljuk. :)

"Ha ők is úgy fegyverkeznének, mint Észak-Korea, akkor valószínűleg náluk is milliók haltak volna éhen."

Tény, de számomra értelmetlen megállapítás. Ha az USA sztálinista tervgazdaságot folytatna, ott most szegénység lenne. Ha a KNDK nem öntene ennyit a hadiiparba, ott nem éheznének. Ha... Pont ez a lényeg, hogy Kuba értelmesebben gazdálkodik azzal, amije van :-)

A szovjetek elpazarolták a pénzt, rengeteg hibás (terv)gazdasági döntéssel, az amerikaiak meg jól forgatták meg a zsákmányt. Attól még igaz, hogy a Monroe-elv és a dollárdiplomácia gyarmatszerzései jelentősen hozzájárultak az USA megerősödéséhez. A világ minden sarkából (elsősorban Latin-Amerikából) összelopkodott pénz persze jól fialt a Szabadság Hazájában, mivel az USA (a New Deal időszakát leszámítva), mindig is erősen tőkeorientált, vadkapitalista ország volt.

Szingapúr azért iszonyúan jól járt a Malaka-szorossal és a Phillips-csatornával. A világ legnagyobb hajóforgalmú kikötője, náluk halad át a világ kőolajforgalmának negyede, ezen túl a szingapúri ipar és mezőgazdaság nem túl jelentős. Mellesleg az ország egy "családi vállalkozás", enyhén diktatórikus felhangokkal, az USA-nál aktívabb kormányzati beleavatkozással a gazdasági életbe :-)

Hongkong fejlődése valóban bámulatos, de azért abban a britek is benne voltak :-)

Fontos különbség, hogy Kubával ellentétben Hongkongnak és Szingapúrnak nem volt olyan szuperhatalom szomszédja, aki szíve szerint továbbra is egy megbízható helyi diktátorral szabadrablásnak tekintette volna őket-Batista Kubájáról ugyanez nem mondható el.

Svédország és Svájc egészen más. Svájc nagyon jó helyen volt az egész történelemben. Már a középkorban megalapozta a maga egzisztenciáját azzal, hogy átment rajta minden kereskedelmi útvonal, illetve a zsoldoskodással. Azért a bankrendszerük és a mindezekből adódó ősi semlegességük is megvan pár száz éve. Ehhez képest a kubai alkotmány (!!) szerint az USA-nak joga volt beavatkozni a kubai belügyekbe, egészen Castro hatalomra jutásáig. Honnan indultak, mondom, honnan indultak :-)

Svédország nagyhatalom volt, ellenőrizte (hol hozzátartozott, hol "csak" befolyási övezetként) Skandináviát, a Baltikumot, néha még Poroszország részeit is. Az a balti és az északi-tengeri kereskedelmen jól megszedték magukat, illetve némi svájcos párhuzam náluk is látható a semlegességükkel, gondolok itt arra, hogy kimaradtak mindkét világháborúból, de azért mindkét hadviselő oldalnak szállítottak :-)