Mi lesz a vége ennek a profitorientált hozzáállásnak?

A profitorientált hozzáállásnak soha nem lesz vége. Ha egyszer vége lenne, azzal a világnak is vége lenne. Mindenki éhenhalna, mert a pékek nem lennének hajlandók l'art pour l'art alapon kenyeret sütni. Profitért csinálják, nem azért, hogy neked legyen mit enned. A profitorientáltság viszont pont nem azt jelenti, hogy fogadhoz vered a garast.

"Persze Mr. Kapzsik ezt nem vágják, ők megveszik a Full HD-s plazma TV-t, nyaralójukat, meg mindent amit akarnak."

És az nem fogyasztás, amikor a Mr. Kapzsik fullHD TV-t vesznek? Nem "pár" gazdag tartja el a világot. Elég sok van belőlük, és akkor még csak a kifejezetten gazdagokat (mondjuk a dollármilliomosokat) néztük. Pedig nem utolsó csóró mindenki, akinek nincs egymillió dollárnyi vagyona - létezik középosztály is, és ők is fogyasztanak elég komolyan.

"Pár millióan éhenhalnak, azt rákenik majd arra, ami manapság a legjobban csengő mondás: "Hát nem tanult, megérdemelte"."

Az éhhalál azóta ismerős fogalom az emberiség számára, amióta létezünk, és mindaddig nem fog sikerülni teljesen kiirtani sem az éhezést, amíg létezik az emberiség. De azért közeledni lehet hozzá, és - éppen a "vadkapitalizmusnak" és a fogyasztói társadalomnak köszönhetően - aránylag jóval kevesebben halnak éhen most, mint ötven, száz, háromszáz, ötezer évvel ezelőtt.

"Nem tudom te mit szólnál, ha nem fizetne a főnök ki, mert hát a profit...."

Attól tartok, nem vagy tisztában a profit fogalmával. A profit leegyszerűsítve az árusítás bevételének és a termelés/beszerzés költségeinek különbsége. A termelés költségeibe pedig beletartozik a dolgozók munkabére is. Olyat nem tehet a vállalkozó, hogy neki kell profit, ezért nem fizeti ki a munkásokat. Amikor a híradóban azt hallod, hogy munkások tüntetnek, mert nem fizették ki őket, az mindig csődbe ment cégeknél történik, soha nem azért, mert a főnöknek kell a profit.

"Nem a termékekből volt sok, hanem az embereknek nem volt pénzük, hogy megvegyék őket. Hogy miért? Nem kaptak elég fizetést. Pont, mint most."

Az 1929-es válság pontosan ugyanolyan fogyasztóihitel-válság volt, mint a mostani (na jó, nem akkora volumenű, de elég nagy ahhoz, hogy válságot csináljon). 1929 őszén kidurrant a hitellufi, és ONNANTÓL KEZDVE nem volt pénz, amiből fogyasztani lehetett volna, mert mindenki azon volt, hogy hogyan szabadulhatna meg a hiteleitől. A 2. világháború végéig folyamatosan csökkent a lakossági hitelállomány, és csak akkor kezdett el újra nőni. Olyan meg nincs, hogy nem kapnak az emberek elég fizetést. Mihez nem elég? Ahhoz, hogy nagyobb lábon élj, mint amekkorát megengedhetnél magadnak, semekkora fizetés nem elég.

#5"

Nem hagyhattam, hogy 8 órából 3-at facebookozzanak, a projekt munkák, tervezés helyett. A magyar munkaerőre csak szigorral lehet hatni, eddig tapasztalatom szerint. Amint lanyhul a fegyelem, kedveskedek velük, rögtön hátba támadnak"

El bírom képzelni, milyen lehet a céges munkamorál nálatok. Na, ez a gondolkodásmód teljes mértékben jellemző az itthoni cégekre. Aztán ők csodálkoznak a legjobban, és ők vannak a leginkább vérig sértve, ha a dolgozók hetente felmondanak, és átmennek a konkurens céghez, mert ott normálisabban bánnak az emberrel, netán jobban meg is fizetik őket. Neeeem.... mindig csak a dolgozó a hibás, véletlenül sem ti, vezetők. Én is, amikor felmondtam és átmentem a konkurenciához, még majdhogynem nekem kellett szégyellnem magam, hogy tehettem ilyet... hát tessék ezen elgondolkodni :)