A Trianoni határok meghúzása a korabeli Magyar átlagembernek is felelőssége? (identitásváláság? )

A határok meghúzásakor senkit nem érdekelt, hogy a magyarok mit szeretnének.

Abban igazad van, hogy ha a magyar nép részéről lett volna egy jelentősebb ellenállás, akkor azért kedvezőbb határokat lehetett volna meghúzni, legalább a jelenlegi határ menti magyar lakosságú területeket megtarthattuk volna (Csallóköz, Érsekújvár, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Ungvár, Beregszász, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, Szabadka).

De ez nem jelentett problémát, a magyarok nem lázadtak fel az igazságtalan trianoni határok miatt, később is békés, diplomáciai úton kaptuk vissza a magyar lakta részeket a bécsi döntéseknél. Benes is tudta előre, hogy "jámbor, békés népességről van szó".

Szerbekkel, albánokkal, törökökkel nem lehet így elbánni, mint a magyarokkal, ők sokkal harciasabb nép.

Én azt mondom, hogy nem volt felelőssége az átlagembernek, legalábbis nem túl nagy.

A magyar kultúrában már akkor is mélyen be volt épülve az összefogás hiánya, a magyar embereket már akkor is csak akkor érdekelte a másik magyar sorsa, amikor annak rá lehetett taposni a nyakára, amikor a földön feküdt.

Ilyen társadalomban még az egyébként tisztességes, nacionalista ember sem fog össze szívesen, mert nem bízhat meg a többiekben és már túl sok csalódás és bántás érte őt azoktól, akikkel össze kellene fognia.

Olyan ez, mint amikor manapság összeesik valaki a járdán, a többiek meg elsétálnak mellette. Nem akarunk belekeveredni más dolgába, szóval nincs nálunk közérdek. Nem hibáztatom az embereket emiatt, mert ebben nőttek fel és amióta az eszüket tudják, ez lett beleverve a fejükbe már kisgyerek koruk óta. Mint egy feltételes reflex. Tudod, mint amikor a kutyának mindig megszólaltatjuk a csengőt, mielőtt enni kap és egy hónap alatt el tudjuk érni nála, hogy már akkor várja a kaját, amikor a csengő megszólal.

Rá vagyunk mi is nevelve erre a befelé fordulásra.

A "Magyar" melléknevet még mindig kis m-mel írjuk, kedves kérdező.

A határok elvesztése meg már esedékes volt, ugyanis azok a területek már akkor sem voltak magyarok. Magyar terület az, ahol magyarok élnek, a többi csak egyfajta gyarmat, ahol kisebbségek élnek és puskaporos hordót jelentenek az országhatáron belül, ami bármikor felrobbanhat. Nekünk fel is robbant ez a hordónk és a robbanás sajnos magával vitt rengeteg magyarlakta területet is, amikre természetesen jogunk van. Minden népnek joga van a saját hazájában élni.

Én nem hasonlítottam őket a nagyhatalmak meghódított gyarmataihoz, ezt csak te beszéled bele.

Én olyan gyarmatnak mondtam őket, hogy az ott élő kisebbségeink gyarmati elnyomásnak élték meg a magyar uralmat. Ilyen értelemben lehet gyarmatnak tekinteni.

Kedves kérdező!

Próbáld beleélni magad a következő helyzetbe: A hazád épp most vesztett el egy háborút, valószínűleg a családodban és az ismerőseid körében is vannak sokan, akik meghaltak vagy megrokkantak. Van holmi pusmogás arról, hogy fel akarják darabolni az országot (már korábban leírták neked, hogy nem gondolták lehetségesnek ezt). Ezek után szerinted az átlag magyarnak volna kedve harcolni?

Amit pedig az elnyomásról írtál: ilyen alapon akkor mondjuk jelenleg példáil Szlovákiában nincsenek elnyomva a magyarok?