A Trianoni határok meghúzása a korabeli Magyar átlagembernek is felelőssége? (identitásváláság? )
Üdv!
A Trianoni határok meghúzása a korabeli Magyar átlagembernek is felelőssége?
Károlyi Mihály, Linder Béla felelőssége már "lerágott csont", és sokan sokszor sokféleképpen elemezték már.
A Magyar nép felelősségére lennék kíváncsi.
Vajon gyenge identitás, identitáshiány is okozhatta a katasztrófa ilyetén mértékű kiterjedését és elhatalmasodását? Gondolok itt többek között arra, hogy alig volt katonánk még Kun Béla alatt is, ki önkéntesen jelentkezett volna határokat védeni. (Előttük komolyabb kísérlet nem is volt a kisantant megállítására.
A Osztrák-Magyar Monarchia 9M. embert sorozott be az I.Világháború alatt (ebből 7,8M volt konkrétan a harcoló alakulatok létszáma. Ezen belül csak a Magyar Királyság területéről 4 Millió volt a háborúban résztvevő katonák száma 1914-1918 között.
Óriási számok, ehhez képest pl: a vöröshadsereg Csehek ellen felvonultatott létszáma 100,000 fő volt, ami a románok elleni fellépés idejére (vitatott számok) kb: 53 ezresre apadt. Összehasonlításképpen: a kicsiny Albánia rendelkezett 50,000 fős hadsereggel a háború tetőfokán.
Felmerül a kérdés, a Magyar társadalom túlnyomó ennyire szét volt esve, ennyire nem foglalkoztatta országának sorsa?
Ahogy "Paraszt Péter" és "Proletár Pál bácsi is mondotta: "leszógáltam ín mán a császárnak 4 ívet, hagyjanak engem mán békít!"
Bezzek a Románoknál Cseheknél Szerbeknél háborús nehézségeik ellenére sosem volt ilyen széthúzás, meg is sikerült szerezniük amit akartak.
Szerintetek felmerül-e a korabeli magyar társadalom (identitásválság a rothadó Monarchiában) felelőssége is ebben?
Mind a bal mind a Jobb oldali gondolkodók véleményére egyaránt kíváncsi vagyok.
A határok meghúzásakor senkit nem érdekelt, hogy a magyarok mit szeretnének.
Abban igazad van, hogy ha a magyar nép részéről lett volna egy jelentősebb ellenállás, akkor azért kedvezőbb határokat lehetett volna meghúzni, legalább a jelenlegi határ menti magyar lakosságú területeket megtarthattuk volna (Csallóköz, Érsekújvár, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Ungvár, Beregszász, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, Szabadka).
De ez nem jelentett problémát, a magyarok nem lázadtak fel az igazságtalan trianoni határok miatt, később is békés, diplomáciai úton kaptuk vissza a magyar lakta részeket a bécsi döntéseknél. Benes is tudta előre, hogy "jámbor, békés népességről van szó".
Szerbekkel, albánokkal, törökökkel nem lehet így elbánni, mint a magyarokkal, ők sokkal harciasabb nép.
Tényleg nincs semmi felelőssége az átlagembernek egy olyan helyzetben, mikor nem kötelező, hanem önkéntes alapon toboroznak hadsereget, és ő úgy dönt hogy nem lép be, nem érdekli az egész (az országa jövője sem)? Meglehetősen különös gondolat ez szerintem.
Nem értem hogy milyen 200 évre visszamenőleg levő nacionalizmusról beszélsz? Hiszen 1919-200 év az 1719, Magyarországon -mint bármely más országban- a nemzeti ébredés identitás nacionalizmus kialakulása főként a Francia Forradalom korszakában kezd csak csírázni. Tehát etnikai alapú elnyomásról sem beszélhetünk, mivel a főnemesek származását megvizsgálva kiderül, hogy 50%-uk mégcsak nem is Magyar apai eredettel büszkélkedhet. A Magyarok pedig 1867-ig nem voltak olyan pozicióban hogy befolyásolni tudják a helyzetet.
Sokan lfelejtik hogy kisebbségi jogok Európában csak a Monarchiában léteztek az I. VH előtt. (a kisebbségi jogokat 1849-ben magyarországon delklarálták a világon elsőként)
Britanniában (mely valójában csak egy "Greater Englandként" funkcionált) az őslakós skótok írek walesiek
még a nyelvüket is elfelejtették, az újságok iskolák kizárólag angol nyelven íródhattak, a hivatalokban bíróságokon is tilos volt más nyelv használata. Meg is lett az eredménye. (az iskolákban büntették ha nem angolul beszégettél skóciában írországban vagy walesben)
Franciaországnak csak 50%-a beszélte a franciát anyanyelveként 1870-es cenzus alapján. A többi 50% Occitan,Catalan,Corsican,Alsatian,West Flemish,Lorraine Franconian,Gallo,Picard or Ch’timi and Arpitan nyelveket beszélt, némelyik az olaszhoz vagy a spanyolhoz is közelebb állt mint a franciához. (ezek a nyelvek nem nagyon érthetőek egymás nyelvének ismerete nélkül) Az ikolákban betiltották a kisebbségi nyelveket, újságot csak frnciául lehetett írni, a színházakban hivatalokban bíróságokon is kizárólag Franciául lehetett beszélni, csak külföldi állampolgárok használhattak idegennyelvet, tolmáccsal. Ha valaki mégis véletlenül megszegte büntetés járt érte. Meg is lett az eredménye: 1900-ra 93%-nak francia lett az anyanyelve.
Nyilván írnak ide olyan Magyarországon élő (de részben kisebbséghez tartozó más etnikumhoz tartozó, vagy kisebbségi felmenőkkel is rendelkező hozzászólók is) ami érződik a hozzászólás stílusán és gyakran fura történelmietlen "logikáján" is.
"Katasztrófa? Milyen katasztrófa? Az már Trianon előtt is bekövetkezett! A területek elvesztése az egyik legjelentéktelenebb dolog volt az akkori veszteségek közül. Gyakorlatilag említésre alig méltó. Hát még ami utána következett!"
Lehet h. a magyar állampolgárságod (papírod) megvan. De nyilván más származásod és identitásod lehet, mivel ilyent Magyar ember végképp nem mond mint amit írtál.
Én azt mondom, hogy nem volt felelőssége az átlagembernek, legalábbis nem túl nagy.
A magyar kultúrában már akkor is mélyen be volt épülve az összefogás hiánya, a magyar embereket már akkor is csak akkor érdekelte a másik magyar sorsa, amikor annak rá lehetett taposni a nyakára, amikor a földön feküdt.
Ilyen társadalomban még az egyébként tisztességes, nacionalista ember sem fog össze szívesen, mert nem bízhat meg a többiekben és már túl sok csalódás és bántás érte őt azoktól, akikkel össze kellene fognia.
Olyan ez, mint amikor manapság összeesik valaki a járdán, a többiek meg elsétálnak mellette. Nem akarunk belekeveredni más dolgába, szóval nincs nálunk közérdek. Nem hibáztatom az embereket emiatt, mert ebben nőttek fel és amióta az eszüket tudják, ez lett beleverve a fejükbe már kisgyerek koruk óta. Mint egy feltételes reflex. Tudod, mint amikor a kutyának mindig megszólaltatjuk a csengőt, mielőtt enni kap és egy hónap alatt el tudjuk érni nála, hogy már akkor várja a kaját, amikor a csengő megszólal.
Rá vagyunk mi is nevelve erre a befelé fordulásra.
A "Magyar" melléknevet még mindig kis m-mel írjuk, kedves kérdező.
A határok elvesztése meg már esedékes volt, ugyanis azok a területek már akkor sem voltak magyarok. Magyar terület az, ahol magyarok élnek, a többi csak egyfajta gyarmat, ahol kisebbségek élnek és puskaporos hordót jelentenek az országhatáron belül, ami bármikor felrobbanhat. Nekünk fel is robbant ez a hordónk és a robbanás sajnos magával vitt rengeteg magyarlakta területet is, amikre természetesen jogunk van. Minden népnek joga van a saját hazájában élni.
Én nem hasonlítottam őket a nagyhatalmak meghódított gyarmataihoz, ezt csak te beszéled bele.
Én olyan gyarmatnak mondtam őket, hogy az ott élő kisebbségeink gyarmati elnyomásnak élték meg a magyar uralmat. Ilyen értelemben lehet gyarmatnak tekinteni.
Kedves kérdező!
Próbáld beleélni magad a következő helyzetbe: A hazád épp most vesztett el egy háborút, valószínűleg a családodban és az ismerőseid körében is vannak sokan, akik meghaltak vagy megrokkantak. Van holmi pusmogás arról, hogy fel akarják darabolni az országot (már korábban leírták neked, hogy nem gondolták lehetségesnek ezt). Ezek után szerinted az átlag magyarnak volna kedve harcolni?
Amit pedig az elnyomásról írtál: ilyen alapon akkor mondjuk jelenleg példáil Szlovákiában nincsenek elnyomva a magyarok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!