Magyarország miért nem teheti meg, hogy szépen mmindenben független lesz?

Függetlenség abban az értelemben, ahogy vélhetően te gondolod, a mai korban nem létezik. Svájc sem független, elég sok mindenbe kellett belemennie, amit nagyon nem akart.

Amit függetlenségnek, semlegességnek nevezünk, az valójában lehetőség, ami a tekintélyen alapul. Kétféle tekintély van, a hatalomra, és a bizalomra épülő. A hatalomra nézve példaként manapság ott van az USA. A bizalomra pedig Svájc. Ezt úgy lehet megszerezni, hogy évszázadokig, mindenféle körülmények között hasonlóan viselkedünk. Svájc kiépített magának egy bankrendszert, amelynek "egyedi" tulajdonsága az volt, hogy az ott elhelyezett pénz minden körülmények között titkos volt, és mindenképpen visszaadták. A svájci bankok egymás között rivalizáltak, de ha az előbb említett két dologról volt szó, az minden t felülírt. Egy svájci bankár inkább meghalt, mintsem titkot kiadjon, és ebben az esetben a többi bankár egyként segítette a családját. Ez adta az erőt. Sok idő után ezt mindenki megismerte. És ilyen más országban nem volt. Lehetett volna, de nem tették meg. Ezért nem támadta meg senki Svájcot a II. világháborúban. Minden erődnél és katonaságnál erősebb volt az a tudat, ha oda teszem a pénzem, és túlélem, azt vissza fogom kapni - márpedig ha megtámadom, ez nem lesz igaz. És más ilyen ország nincs a világon.

Magyarország ehhez hasonlókat azért nem tehet meg, mert a hatalomhoz kicsi, az "egyediséghez" nincs állhatatossága. Az angol sok mindent utál, de feltétel nélkül tiszteli a hagyományait. az ellenségéét is, ha az angol. A francia gőgös és beképzelt, de a konyháját nem tűri bírálni. Az egyik francia a másikét se, akkor se, ha pocséknak tartja. Ha egy német bárhol bajba kerül, és van a környéken egy másik, segít neki. Elég, hogy az is német. Mondjon valaki effélét magyarra. Ezért rúg belénk bárki. Megteheti, mi előbb adunk igazat neki, mint honfitársunknak. Miért cseszeget az Unió bennünket, és miért kevésbé Szlovákiát? Mert egyrészt okot adunk rá, másrészt még rá is segítünk. A szlovákok inkább egymás torkát harapják el - utána, de előbb nem tűrik, hogy piszkálják őket. Akkor se, ha a piszkálónak van igaza, akkor se, ha nincs.

Amúgy rengeteg kincsünk és "egyediségünk" van, csak nem élünk vele. Például az 1940-es, 50-es években az USA-ban azon poénkodtak, hogy az elméleti fizikus szekciót lehetne magyarul is tartani, az az egy angol majd csak megtanul magyarul. Vagy ma is - még - nemzetközi matematikai versenyeken nagy a magyar fölény (mint egykor a fociban). Lenne még néhány, de megtartani nem bírjuk, mert ha túl jól megy, akad hazai irigykedő, aki betart, hogy ne legyen olyan jó.