A kapitalizmus egymilliárd embert emelt ki a mélyszegénység írja a The Economist. Vélemény?

"A nagy kapitalizmus-ellenes lázadóknak pár napot el kellene tölteni egy 1800-as évekbeli ipari munkahelyen"

Mert aztán a XIX. században sok szocialista ország volt.

1 Az egész világon adós rabszolgaság van.

2 Afrikában nem az élelem hiány miatt halnak meg rengetegen. Hanem azért mert nincs pénz meg venni az élelmet.

3 A kapitalizmus a cégekért van, és nem a társadalomért.

"1 Az egész világon adós rabszolgaság van."

Ami nem a kapitalizmus hibája. Eladósodás már a feudalizmusban is volt, különösen az uralkodók vetették magukat szívesen adósságokba. De az ókorban is létezett hitelpiac.

"2 Afrikában nem az élelem hiány miatt halnak meg rengetegen. Hanem azért mert nincs pénz meg venni az élelmet."

Senki nem is állította ennek az ellenkezőjét.

"3 A kapitalizmus a cégekért van, és nem a társadalomért."

Cége pedig a szabad piacon bárkinek lehet. Ha céget alapítasz, érted is lesz a kapitalizmus. Egyéb kifogás?

"Ha céget alapítasz, érted is lesz a kapitalizmus."

Ember! Alapítson mindenki céget, ha már ilyen egyszerű! És milyen jó lesz, mind főnökök leszünk, valaki majd csak dolgozni is fog!

Mielőtt leírtad a fenti mondatodat, azért jó lett volna megsaccolnod, milyen arány LEHETSÉGES egy főre jutó cégből, tekintettel arra, hogy a tényleges munkát nem cégek fogják végezni. Nem mellesleg az egyéni vállalkozás, vagy az "egyszemélyes társaságok" szintén kiesnek abból a körből, amiért a kapitalizmus van. Szerencsésebb lenne a cég szó helyett a befektető szót használni, és azt a komoly befektetőt érteni alatta, aki tényleg csak a megtérülést nézi, és újrabefektet, amennyit csak tud, mert úgy nyilván alig kell adóznia, és bőven gyarapszik határok (és különösebb cél) nélkül.

"Cége pedig a szabad piacon bárkinek lehet."

Az tény. A SZABAD piacon.

Ahol mindenféle, állami szervekkel összefonódott magánmonopóliumok vannak, az már nem szabad piac. Belépési küszöbök, ilyesmi.

Egyébként a kapitalizmusnak vannak érdemei. Csupáncsak az a helyzet, hogy ezeket az érdemeket pont saját természete ellenére vívta ki, az államok hatóságai által kifejtett kényszer hatására. Ha ez a kényszer nem alakult volna ki, akkor most is a XIX. századi Anglia, vagy a XXI. századi Banglades körülményei uralkodnának Európában. Lenne pár cégtulajdonos palotákkal meg luxusautókkal, és lenne egy olvasni sem tudó, nyomorgó és beteg többség. És most azon dolgoznak világszerte, hogy ez a kényszer megszűnjön.

Előző nagyon jól megfogalmazta.

Azok a vívmányok, amiket mi ma teljesen alapvetőnek gondolunk és az életünket teszi könnyebbé, nem a kapitalizmus természetéből erednek. A társadalombiztosítás, egészségügyi ellátás, nyugdíj (ez bár már a középkorban is elterjedt volt egyes ágazatoknál, de széles körűen nem), 40 órás munkahét, vagy fizetett szabadság...stb nem a kapitalisták "találmánya". Ezek annak a nyomásnak az eredményei, amiket a XIX.-XX. században a szocialisták (mindegy, hogy a demokratikus vagy antidemokratikus mozgalmuk) helyeztek a rendszerre. Bármennyire is utáljuk és utálni kell a szocializmust, azért azt nem szabad elfelejteni, hogy az emberséget nekik köszönhetően sikerült becsempészni a gazdaságba. Az, hogy nekik ezen kívül milyen káros tevékenységeik voltak, most nem fontos.

Mert mi a kapitalizmus, mi a lényege? Egyetlen egy szó: a profit. Minél nagyobb profit. És ha ezt nem zabolázzák meg, akkor tényleg ott vagyunk, amit az előző írt. A XIX. századi Angliában.

"Ahol mindenféle, állami szervekkel összefonódott magánmonopóliumok vannak, az már nem szabad piac. Belépési küszöbök, ilyesmi."

Nézd meg a legelső választ, az is az enyém. Azt állítottam benne, hogy ami ma a világban van, az messze van a tiszta szabadpiaci kapitalizmustól. Szépen le is pontozták, de mindegy is.

"Csupáncsak az a helyzet, hogy ezeket az érdemeket pont saját természete ellenére vívta ki, az államok hatóságai által kifejtett kényszer hatására."

Az államok nem jókedvükben korlátozták a napi munkaidőt, a gyermekmunkát meg ilyesmiket, hanem azért, mert az elégedetlen munkások szakszervezetekbe tömörültek és sztrájkokkal meg tüntetésekkel kivívták maguknak ezeket a dolgokat. Nem a kapitalizmus vívta ki, meg a tőkések: nekik mindaddig, amíg a munkások eltűrték az embertelen körülményeket, nem állt érdekükben javítani azokon. Amint viszont elkezdtek sztrájkolni meg gépeket rombolni, már érdekükben állt, hogy folytatni lehessen a termelést, ahhoz pedig engedni kellett a munkások követeléseinek. De mi van abban a kapitalizmus természetének ellenére, hogy mindenki (beleértve a munkavállalókat is) a saját jól felfogott érdekét követi? Pont ez a lényege az egésznek, hogy hadd kövesse mindenki a saját érdekét.

"Mert mi a kapitalizmus, mi a lényege? Egyetlen egy szó: a profit."

A vállalkozó szemszögéből. De egyrészt, mint mondtam, bárki lehet vállalkozó, ha akar. Hogy ne csak simán vállalkozó legyél, hanem sikeres vállalkozó is, ahhoz már nem elég az akarat, hanem kell tehetség és kemény munka is, meg esetleg jó kapcsolatok. De a jogi lehetőség megvan: bárki, bármikor, bármire vállalkozhat (persze mindaddig, amíg törvényes keretek között marad). Ha más nem is, már ez is óriási érdeme a kapitalizmusnak: korábban mindig voltak jogilag alávetett csoportok, rabszolgák, jobbágyok stb., akiknek származásuknál fogva nem csupán valós esélyük, de jogi lehetőségük sem volt felemelkedni. Amióta kapitalizmus van, senki nincs jogilag alávetve, az utolsó földönfutóból is lehet milliárdos, ha elég ügyes.

Másrészt pedig, a kapitalizmusban nem csak vállalkozók vannak, hanem munkavállalók is, nekik pedig az az érdekük, hogy a lehető legjobb bért és a lehető legjobb munkakörülményeket kapják. Ha ezt nem tudják/nem akarják kiharcolni, akkor ne panaszkodjanak, hogy a burzsuj vállalkozó kizsákmányolja őket. Ha meg kiharcolják, akkor megérdemlik ennek gyümölcsét. Az pedig, hogy a munkásokat tömörítő szakszervezetek mögött milyen ideológia van, másodlagos kérdés.

Láthatóan sokan nem értik, hogy mi is pontosan a kapitalizmus. A kapitalizmus lényege, hogy a javak elosztása a piaci cserén alapul (legalábbis az adott társadalomban ennek van központi szerepe). Egy példával személtetve: van két ember, Józsi és Béla, az egyikük tud kenyeret sütni, a másik pedig kávét főzni; egymással megegyeznek, hogy milyen arányban cserélik el az áruikat, például egy kg kenyérért Józsi kap 3 csésze kávét Bélától. A lényege itt az, hogy egymás között döntik el, hogy mi a cserearány (ár), és azt is, hogy pontosan mit és mennyit szeretnének elcserélni. Mindegyiknek szüksége van a másik termékére (különben nem jön létre csere), így mindketten jól járnak ezzel. Egy kapitalista rendszer tulajdonképpen ilyen cserék millióból, milliárdjaiból áll, annyi különbséggel, hogy a cserét egy univerzális eszköz, a pénz közvetíti, mivel így nem kell elcserélnem az almálat kávéra, ha kenyeret szeretnék venni, és az árusnak nincs az én termékemre (vagy szolgáltatásomra) szüksége.

Tehát a lényeg: az egyes személyek önként, egymás közt megegyezve döntik el, hogy ki mit ad, szolgáltat kinek és mennyiért.

A másik alternatíva a központi tervezés, ahol nem te döntöd el, hogy mit, s hogyan akarsz, hanem valaki fentről parancsolja meg és jellemzően erőszakkal tartatja be az utasítást.

"Azok a vívmányok, amiket mi ma teljesen alapvetőnek gondolunk és az életünket teszi könnyebbé, nem a kapitalizmus természetéből erednek."

Ezek a vívmányok nem lennének lehetségesek a kapitalizmus által létrehozott termelékenység nélkül. Régen nem azért dolgoztak a parasztok a földeken napi 16 órát, mert ez volt a szerződésükben, hanem mert ha nem tették volna, akkor éhenhalnak a családaikkal együtt. A szociális és egyéb segélyezés is azért vált lehetővé, mert a gazdaság olyan magas termelékenységet ért el, hogy erre is futotta.

Mivel a kapitalizmusban azt termelik, amire szükség van és az egyéni újítások, felfedezések, hatékonyság növelő technikák nagyon gyorsan beépülnek a gazdaságba, mert nem akadályozzák meg ez külső erők és mert ezeket anyagilag is jutalmazza a piac rendszere, ezért jóval nagyobb termelékenységű az alternatíváinál.

Egyébként az, hogy "cég", nem több alapvetően egy jogi dokumentumnál önmagában. Valójában az emberek alkotják a gazdaságot, a cég vezetői, dolgozói, tulajdonosai. Amikor egy céget akarsz megadóztatni, akkor a vezetőit, tulajdonosait, dolgozóit adóztatod meg.

"A kapitalizmus lényege, hogy a javak elosztása a piaci cserén alapul"

Ez jó is lenne. Csakhogy amint bevezetjük a közvetítő, a pénz fogalmát, és azt mindenki egységesen érvényesnek tekinti, a pénz válik a kereskedelem középpontjává, nem maga az áru. Kialakulnak azok a monopóliumok, amelyek elegendő pénz felhalmozásával megnyitják maguk előtt az utat a hatalom megszerzése felé (korrupció), és elérkeztünk ahhoz az állapothoz, ahol már nagyobb befolyással bírnak bármely hatalomnál, mindössze azért, mert a kereskedés alapja, a pénz szinte korlátlanul rendelkezésükre áll.