Magyarország Európa rákfenéje? Magyarországon a liberalizmus ásta meg a sírját?

"Egy normális "fontolva haladó", konzervatív számára a 19. századi Magyarországról nem is Dessewffy az ikon, hanem Széchenyi."

Csakhogy Széchenyi is liberális volt, csak éppen nem a Kossuth-féle vérszemes fajta. Találkoztam máre sok olyan konuózival, aki Széchenyit hasonló érvekkel ki akarta sajátítani, úgyszolván megerőzskolva konzervatívvá tenni, mert nincsenek konzervatív példaképek.

4. Az asszimilációba szerintem belefér az, hogy megtartod a saját szokásaidat, vallásodat, anyanyelvedet stb.

Hát nem:

"Az asszimiláció vagy beolvadás etnikai szempontból az a jelenség, amikor egy etnikum (népcsoport, nemzet, nemzetiség) vagy annak tagja nem képes saját értékeinek megtartására, és a többségi vagy más etnikum részévé válik."

Márpedig a saját értékekhez alaposan hozzátartozik pl. a vallás, etnikai szokások, nem orientáció, stb.

Te jöttél a becsületgyilkossággal és állítottad be úgy mit, ha minden napos dolog lenne a nyugati országokba (pedig ez ugye jó nagy badarság).

Erre jó példa az, hogy rengeteg muszlim család szinte már csak formaiságból vallásos és jóformán a különböző szentnapokon kívül tojnak mindenre. Ugyan úgy járnak gyors éttermekbe mint az átlagos európai, nem kis ritkasággal fogyasztanak alkoholt, a fiatal lányok nem viselnek fejkendőt, járnak moziba-, bulizni, cigiznek stb..

Egy pár fanatikus miatt nem lehet elítélni egy egész közösséget.

Amúgy pont a fehér európaiak kényszerítették rá más népekre a saját (keresztény) nézeteiket és írottak ki teljes társadalmakat.

"Csakhogy Széchenyi is liberális volt, csak éppen nem a Kossuth-féle vérszemes fajta."

Ki mit ért konzervativizmuson és liberalizmuson, ugyebár. Ezek a fogalmak a 19. század első felében jelentek meg, amikor már túl voltunk a pusztító francia forradalmon és Napóleonon. Hogy valaki konzervatív, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy vissza az abszolút monarchiát meg a feudalizmust. A mérsékelt konzervatív elfogadja, hogy szükség van változásokra, de ezeknek megfontoltan, normális keretek között kell végbe menniük, nem egy forradalomban, amely mindent lerombol, ami a régi rendhez köthető. És ilyen értelemben Széchenyi igenis konzervatív. Hogy emellett liberális is, azt az oximoronszerű "konzervatív liberális" jelzővel könnyen megoldhatjuk. Ez azt jelenti, hogy hajlandó a liberális reformokra, sőt kifejezetten meggyőződéséből támogatja azokat, de türelmes, hagy időt a változtatás feldolgozására minden érintettnek és szemlélőnek. Nem akarom Széchenyit kisajátítani, mert politikai oldalaktól függetlenül pozitív figurának ismerhetjük el a magyar történelemben, szerintem.

Az asszimiláció definíciója, amit idézel, a teljes asszimilációra vonatkozik. Ami persze néhány generáció alatt erőltetés nélkül végbe is mehet, ha bizonyos feltételek fennállnak. Ha olyan kicsi és elszórt a kisebbség, hogy nem tudják szervezni a kulturális megmaradásukat, akkor egy évszázad alatt teljesen asszimilálódhatnak, lásd például azok leszármazottait, akik 1956-ban nyugatra vándoroltak: már csak a nevük utal arra (vagy az sem), hogy a nagyszüleik magyarok voltak, de magyarul már nem tudnak, és a magyar zászló, címer, himnusz stb. sem jelent nekik semmi különöset.

Szóval, ha a teljes asszimiláció magától végbemegy, azt lehet sajnálatos vagy éppen örömteli jelenségnek nevezni, nézőpont kérdése. De erőltetni semmiképp nem szabad. Senki nem várja el a németországi törököktől, hogy csak németül beszéljenek. Otthon, egymás közt nyugodtan beszélhetnek törökül, hisz az az anyanyelvük. De ha nem tanulnak meg németül, ne várják el, hogy ennek ellenére érvényesülni hagyja őket a német társadalom. Azzal, hogy bevándorlóként megtanulod az ország nyelvét, hasonulsz (az asszimiláció szó a latin similis, hasonló szóból ered) a többségi társadalomhoz. Ha fel tudod dolgozni azt a kultúrsokkot, hogy itt nem ítélnek halálra meg botozásra embereket, hanem az életfogytiglani börtön a legszigorúbb büntetés, és nem statáriális eljárások vannak, hanem egy puszta lopást is hónapokig húzódó eljárásban kell bizonyítani, röviden: ha el tudod fogadni, hogy itt a római jogon alapszik a jogrendszer, nem a Sarián, akkor beilleszkedsz, hasonulsz - asszimilálódsz. Nem teljesen, persze. Ennek fokozatai vannak, ez nem olyan, mint a villanykapcsoló, hogy vagy le van kapcsolva a villany, vagy ég. És én erről beszéltem: a fokozatos, részleges asszimilációba simán belefér, hogy ramadánkor böjtölj, ha úgy tartja kedved, és törökül, arabul beszélj a családoddal. Ezeket a jogokat fanatikus xenofóbokon kívül senki nem vitatja el senkitől.