Kim Dzsong Un miért keménykedik? Miért megy szembe az egész világgal?

Észak-Korea már elég régóta egy érdekes játékot játszik. Önerőből képtelen fenntartani magát, rászorul az általa olyannyira gyűlölt Nyugat különféle segélyeire.

Így hát megpróbál a lehető legtöbb segélyt kicsikarni belőlük. Erre pedig nagyszerű lehetőséget ad az agresszió: ha épp nagy a baj, kellene még egy kis pénz vagy ételsegély, elkezdenek fenyegetőzni, kicsit lövöldöznek, mozgósítanak, hadgyakorlatot indítanak, aztán megvárják, míg a Nyugat felajánl nekik némi többletsegítséget azért, hogy abbahagyják. Ilyenkor besöprik a (szerintük) jól megérdemelt jutalmat, azt' annyi.

Csak éppen ez egy öngerjesztő folyamat: a kapott pénzből nem a népnek lesz jobb, hanem a hadsereget fejlesztik, készülve a következő feszültségkeltésre, ezért természetesen elkezd éhezni a nép, tehát ismét szükség lesz az agresszióra.

Az meg, hogy a legifjabb Kim Nyugat-Európában tanult... Nos, az semmit sem jelent. Észak-Korea másképp működik, mint Nyugat-Európa. A sztálinista típusú egyszemélyi diktatúrák nem olyan egyszerűek ám, mint hisszük, nem arról van szó, hogy mindenki vakon hisz a vezérben. A legfelsőbb vezérkaron belül általában többen is vannak, akiknek megvan a kellő támogatottságuk a párt, a hadsereg és az állambiztonság köreiben, ezért mindig van alternatíva, mindig akad valaki, aki átvehetné a diktátor helyét. Úgyhogy a kőkemény, szilárd diktatúrán belül is dúlnak a hatalmi harcok. Kim Dzsong-un még fiatal, ráadásul nem is régen nevezte meg örököseként Kim Dzsong-il. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy vannak bátyjai is, nem ő a legidősebb fiútestvér. Tehát van ellensége bőven, akik úgy gondolják, nekik sokkal inkább járna az a szék, ahol az ifjú Kim ül. Így hát a Nagy Követőnek (állítólag így hívják otthon) most meg kell mutatnia, hogy ő egy erős kezű vezető, akinek feltétlenül engedelmeskedik a hadsereg és a nép. Erre pedig a legjobb módszer az, hogy előveszi a szokásos konfliktust a másik Koreával és az egész nyugati világgal.

az állami tévé adása, sokat nem értönk belőle, de látjuk hogy önfényezés az egész. múltkor néztem, a vezető beszélt valami gyűlésen csomó öltönyös előtt és időnként fapofával megtapsolták, mintha zsínóron rángatnák. aztán mutogatták hogy a katonatisztek múzeumba mentek, stb.

[link]