Nem zúgtak bele az oroszok túlzottan Sztálinba és a II. világháborúba?

Persze, indokot mindenre lehet találni.

A valóság az, hogy a Német Birodalom és a Szovjetunió megegyeztek, hogy amíg egyikük nyugaton, másikuk keleten kap "szabad kezet".

Ennek eredménye:

Németország 1940-ben meghódította Dániát, Norvégiát, a benelux államokat, és Franciaországot.

A Szovjetunió 1940-ben meghódított Finnország egy részét, a balti államokat, és Besszarábiát (ez nem állt a németek útjába, csakúgy mint a finn területek. Nem, a későbbi román és a finn támadás sem magyarázat, ok-okozat).

Emellett a két birodalom felosztotta egymásközt Lengyelországot.

"Egyébként pedig a SZU azokat a területeket szerezte vissza, amik annak idején a cári Oroszországhoz tartoztak."

- És ez az imperializmus alapelve, nem, elvtárs?

Csakhogy erre a megegyezésre azért került sor, mert Franciaország és Nagy-Britannia nem volt hajlandó Hitler ellenes koalíciót kötni.

Lengyelország megérdemelte a sorsát, arrogáns és soviniszta politikája miatt, ezt kamatostul visszakapta.

Az imperializmus pedig igaz, csak ezt az akkori nagyhatalmak közül senki nem róhatta fel a szovjeteknek, lévén a nyugati szövetségeseknek hatalmas gyarmatbirodalmai voltak, az USA pedig burkoltabban - alkotmánya miatt - tartott függésben amerikai államokat.

Egyiknek sem volt akkora birodalma, mint a Szovjetuniónak.

Amikor Hitler hatalomra kerül, a szovjet vezetés már túl volt a holodomoron, amikor egyetlen év leforgása alatt 7-10 millió ukránt pusztítottak el tervszerű kiéheztetéssel.

Ezek után ne kérjék ki maguknak, ha egyenlőségjelet teszünk a hitleri Németország és a Szovjetunió között.

A tervezett koalíció valóságtartalmáról pedig nincs ismeretem, de ha volt is ilyen próbálkozás, az a nyugat számára nagyjából annak a kérdésnek felelt meg, hogy melyik kezébe harapjon bele.

Jobb lett volna, ha Sztálin már 1941-ben ott lett volna, mint '45-ben? Mert a cél ez volt. A kérdés pedig, hogy most Hitler törekvéseit támogassák Sztálin javára, vagy Sztálinét Hitlerre.

Először is számomra alapvetően az imperializmus és a gyarmatosítás sem negatív dolog. Csak vannak különbségek. Amikor egy primitív kultúra felé terjeszkednek és elviszik oda a civilizáltságot az pozitív. De amikor egy másik már civilizált államot támadnak meg azzal a céllal, hogy leigázzák, bekebelezzék és lakosságát elpusztítsák vagy elűzzék az negatív és ez a III. Birodalomra egyértelműen igaz, holott alapvetően a nemzetiszocializmusból nem következett volna ez, bármi is áll a Mein Kampfban.

De visszatérve Oroszországhoz, a mai államot semmiképpen nem tekinthetjük gyarmatbirodalomnak, különben ugyanez lenne igaz Kínára, Spanyolországra, de még az USA-ra is, pedig az mennyire ellentmondásban lenne az alkotmánnyal.

De Franciaország vagy Nagy-Britannia viszont szabályos gyarmatbirodalmat tartott fenn, amiket alacsonyabbrendűnek tartott. Oroszország ugyanakkor infrastruktúrájának jelentős részét, egyetemeit, gyárait azokon a területeken hozta létre, amiket később a Szovjetunió létrejöttekor elvesztett.

Ezért mondom, hogy a Nyugat semmilyen szemrehányást nem tehetett a Szovjetuniónak a balti államok bekebelezéséért, mert ők ugyanekkor világméretű birodalmat tartottak fenn, amit ugyanannyira vagy még jobban kizsákmányoltak mint a szovjetek a saját "nem gyarmataikat".

Az a terjeszkedés pedig amit a Szovjetunió véghezvitt, pont arra volt elegendő, hogy Moszkva és Leningrád (hősies védekezése mellett) ne vesszen el.

Igen, fél Európa, amit bekebeleztek 1945-re, valóban nem "civilizált kultúrák leigázása volt". Nem, nem csak rólunk, "bűnös magyarokról", de az átállt Romániáról, a megszállt Csehszlovákiáról, sőt, a papíron győztes Lengyelországról is. De hova tovább, a háborúban részt sem vevő Bulgáriáról is.

A Baltikum bekebelezésére elmondhatod még egy párszor Leningrád védelmét, de ez több szempontból is hiteltelen, egyfelől ez eszedbe sem jutott volna, ha az orosz propaganda történész előbb nem adja a szádba, másfelől ez nem indokolta a finn, lengyel, román területek elhódítását. Mondd, mire ez az elfogult szemlélet?