Mongólia hogyan tudott független maradni? Miért nem kebelezte be a Szovjetunió vagy Kína?

A birodalom szétesése után 1634-től Mongólia fokozatosan mandzsu-kínai uralom alá került és az országban elterjedt a buddhizmus tibeti irányzata. A 250 éves mandzsu elnyomás után 1911-ben Külső-Mongólia, Tibettel egyidőben függetlenedett Kínától. Tibet és Mongólia ekkor kölcsönös barátsági és szövetségi szerződést kötöttek, de azt sem a nagyhatalmak, sem Kína nem ismerte el. Az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom után 1919-ben Kína megtámadta és elfoglalta Mongóliát.

A kínai megszállást követően zűrzavar uralkodott el az országban. Ázsiai Lovashadosztály élén Ungern báró 1920-ban betört az országba és az elmozdított Bogdo Kán megsegítésére sietett. Győzelmeinek köszönhetően elűzték a kínaiakat és rövid időre 1921. március 13-án kikiáltották a független monarchiát. Az Ungern kán néven is elhíresült fehérorosz anarchista hadseregét a Vörös Hadsereg megsemmisítette. Ezek után a monarchia pártolói alulmaradtak a Szovjetunió által támogatott mongol kommunistákkal folytatott küzdelmekben és 1924-ben kikiáltották a Mongol Népköztársaságot.

A Mongol Népköztársaság szorosan kötődött a Szovjetunióhoz. A mérsékelt politikusok háttérbe szorultak, majd 1936-ban a Mongol Forradalmi Néppárt vezetője, Horlógín Csojbalszan került Mongólia élére. Hogy hatalmát megszilárdítsa, Sztálint követve tisztogatásba kezdett, és egy kivétellel minden lámaista kolostort felszámolt. A tisztogatásokba és a lámák tömeges kivégzésébe megközelítően 25-30 000 ember halt bele.

1936-ban Mongólia kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött Szovjetunióval, ennek köszönhetően a második világháború elején 1939-ben elhárították Japán támadását a Halhin-goli csatában. 1945-ben a szovjet csapatok Mongóliát használva kiindulópontul Belső-Mongólia területén (amely ma is Kína része) megtámadták a japán csapatokat. A kialakult helyzetet kihasználva Mongólia rákényszerítette a Kínai Köztársaságot Külső-Mongólia függetlenségének elismerésére, ami egy népszavazás útján meg is történt (melyet a később megalakult Kínai Népköztársaság is elfogadott).

Elsőnek: Mongólia nagyon nem volt tagja.

Talán azért, mert egy nagy puszta terület, mindenféle ásványkincs nélkül, és még visszamaradott is. Szó szerint csak púp lenne mindenki hátán.

Mongólia ütközőzónaként terült el Oroszország és Kína között.

Kínában sok mongol él (Belső-Mongólia) és ha a kínaiak bekebelezték volna, azt az oroszok területi fenyegetésnek ítélték volna meg.

Ha a Szovjetúnió kebelezte volna be, a kínaiak tekintették volna fenyegetésnek. Feltehetően egyik kommunista hatalom sem akart volna háborút kockáztatni egy nem baráti, de nem is "ellenséges" országgal.

Mongólia ütközőállam volt Kína és Szu. között. Nem akartak érte háborút.

A kínaiaknak még talán szúrta a szemét, de sokat nem ért meg nekik sem, a szovjeteknek viszont végképp semmi érdekük nem lett volna a BARÁTI Mongólia lerohanására, ami Mongol Népköztársaságként bevezette a cirill ABC-t és nyíltan szovjetbarát politikát folytatott (a II: vh. után KGST-tag).

Mongóliában szitokszó a mai napig Kína, hazafias érzelmű mongol zenészek kínaellenes dalokat írnak, lehazaárulózzák azt, aki szóba áll a kínaiakkal, miközben az orosz nyelv tanulása kötelező a mongol iskolákban és az átlag mongol semleges, vagy rokonszenvezik az oroszok felé.

És ezt az utolsó bekezdést bombabiztos forrásból tudom, évek óta Magyarországon élő mongol embertől, akit személyesen ismerek.