Milyen lett volna a helyzet a 90-es évektől, ha 89-ben nincs Gorbacsov és a kommunista Szovjetunió nem omlik össze?

'De az a lényeg, hogy én is szidom azt, ami most van, de ennek ellenére az téves elképzelés, hogy régen jobb volt minden, mert ha ma még mindig élne Kádár, akkor is ugyanez lenne, mint most!'

Na de meddig éljen szerencsétlen? Ezek nem bánnák, ha örökkön-örökké a kedvenc Jancsikájuk lenne a poszton (már így is matuzsálem lesz).

Az esszé szerint ebben az esetben az Öböl-háború nem folyna le olyan gyorsan, hanem elhúzódó krízis lehetne, mivel a továbbra is fennálló szovjet fenyegetés miatt az NSZK-ból nem mernék kivonni az ottani haderő javát, így a koalíciónak nem lennének tartalékai ahhoz, hogy Szaddámot is elseggelje és még a NATO is járőrözhessen egyszerre.

Az olajárak az egekbe szökkennének és ez stabilizálná a szovjet gazdaságot. Nagyon is elképzelhető, hogy néhány nyugati olajvállalat levetett kalappal közeledne a szovjetekhez engedélyért, mellyel közös vállalkozások keretén belül a mesés szovjet olaj-és gázlelőhelyeket aknáznák ki a Kaszpi-tenger mentén vagy Kazahsztánban.

Hogy elkerüljék Szaddám szorítását a Közel-Kelet olaján, a nyugatiak nagyvonalúan fizetnének Moszkvának az ellátmányokért, még a csővezetékes szállítást is biztosítanák. A németek beszállnának a gáz import üzletébe, a Szibériából Lengyelországon át vezető csőrendszert a Komszomol önkéntesei és kevésbé lelkes munkások fektetnék le. Végül is, ki utasítana el egy ilyen lehetőséget egy európai együttműködésre és kerülné el a Közel-keleti feszültséget?

A nómenklatúra tagjai megkaphatnák az újfajta nyugati rádiókat, mikrosütőket, kocsikat, divatosabb ruhákat és persze a jobb minőségű alkohol is biztosítva van a szocialista közösség dácsáiban. Valójában egy neo-sztálinista rezsim életképesebb lenne gazdaságilag, pontosan azért, mert az egész világon növekedne a feszültség, amelynek a létezésüket köszönhetik. Az olaj, a gáz és az arany ára az egekbe szökkenne, ez támasztékot adna a külföldi szovjet valutaalapnak. Könnyebb lenne alapot teremteni a gazdasági és technikai, műszaki kémkedés és a baráti államoknak nyújtandó segítség számára. Alapvetően téves volt Gorbacsov hite abban, hogy a Szovjetunió a feszültség enyhítésében érdekelt. Csak a világ két táborra történt felosztása biztosította azt a helyzetet, amelyben az olyan furcsa állat, mint a szovjet gazdaság, működhetett. Ha egyszer a külső nyomások megszűnnek, az végzetes hatással van a szovjet életképességre.

Továbbá, ha a Berlini fal még fennáll, a nyugati elit ugyanúgy feledte volna a kommunista rend hibáit erkölcsileg és anyagilag egyaránt, legalábbis egy másik generációig.

A szovjet kommunizmus túlélése a 90-es évekre együtt járna a 80-as évek végén a Nyugat újbóli gazdasági esésével és Szaddám lehetséges győzelmével. Ha a szovjet állam életben marad a szovjetológusok és történészek most az egyszer mondhatnák: Mi megmondtuk.