Kennedy halálának a kivizsgálását miért pont egy olyan emberre (Allen Welsh Dulles) bízták, akit előzőleg ő tett lapátra?

Én 4 olyan társaságot ismerek, akiknek jól jött az elnök halála:

Hadiipari lobby: John eltökélt szándéka volt, hogy elnökként kivonja a csapatokat Vietnamból, ami (túl az emberi veszteségeken) sok tízmilliárdos hasznot hozott a haditechnikát előállító cégeknek, és nem csak nekik: a hadseregnek már akkor is elképesztően sok civil beszállítója volt, akik valamennyien buktak volna, ha ez a Kennedy-gyerek tényleg befejezi a kalandot.

Az NSAM 263-ban elrendelte az elnök a csapatok kivonását Dél-Vietnamból. Aztán mégse lett semmi az egészből, nem lépett érvénybe, mert időközben rejtélyes módon meghalt. Az utódja, Lyndon Baines Johnson érvénytelenített az egészet, s kiadta az NSAM 273-at, ami a vietnami háború fokozását jelentette. Ami jól jött a beszállítóknak és a hadiipari cégeknek.

[link]

[link]

[link]

CIA: Kennedy soha nem bocsájtotta meg a Központi Hírszerző Ügynökségnek, hogy a Disznó-öböl kapcsán csúnyán átb*szták a fejét. A CIA előhozakodott az akkor fantasztikusan jónak tűnő, és a Castro-rezsim megdöntésére irányuló inváziós ötletével, Kennedy hetedik érzéke vészjelzéseket kezdett sugározni, de az Ügynökség telepakolta íróasztalát mindenféle olyan (később teljesen nyilvánvalóan hamisnak bizonyult) bizonyítékkal és érveléssel, amelyek mind-mind afelé mutattak, hogy az akció sikerre van kárhoztatva.

Végül az elnök beadta a derekát és rábólintott az akcióra. Az eredményt ismerjük a történelemkönyvekből.

Ezután Kennedy a következőket mondta Clark Cliffordnak, a külföldi hírszerzési főtanácsadójának: Valami nagyon nincs rendben a CIA háza tájékán és én nagyon szeretném tudni, hogy mi; ezer darabra akarom szaggatni a CIA-t és szanaszét szétszórni a négy égtáj minden irányába!

Eleinte még csak üres hablatyolásnak tekintették Kennedy kiszólását, de 1963 első felétől kezdve már kezdték érezni az elnök eltökéltségét, főleg, miután a Castro-ellenes (és a Cég által pénzelt és kitervelt) merényletek sokasága hiúsult meg, s rosszallásának a Fehér Ház lakója egyre erőteljesebben adott hangot.

Kiadta az 55-56-57. nemzetbiztonsági utasításokat (NSAM 55, 56, 57). Ezekben Kennedy utasította az egyesített vezérkar főnökét, hogy attól kezdve csakis ez a testület dönthet minden titkos katonai akcióról. Ez véget vetett a CIA uralmának. Továbbá kirúgta Allen Welsh Dulles-t, és helyetteseit Charles Cabell-t, ill. Plans Richard Bissell-t.

Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy belássuk: mire képes egy CIA-típusú, költségvetésű és eltökéltségű szervezet (illetve ennek vezetői és befolyásolói) a saját túlélésük érdekében.

FBI (azon belül J. Edgar Hoover): Az FBI vezetője tökéletesen tisztában volt a két Kennedy-fivér (Jack és Robert) zaklatott (azaz inkább viharos) magánéletével, nőügyeivel, az általuk esetenként felszippantott kokaincsíkok mennyiségével és minőségével, az első-, másod- és harmad-unokatesók befolyásának és nyomulásának növekedésével, és – valódi machiavellista bürokrataként – egyrészt felháborodott, másrészt pedig rögtön fontolóra vette, hogy hogyan is tudná mindezt az információt a saját (és imádott szervezete) hasznára fordítani.

Mivel nem a félrelépő sarki fűszeresről, hanem mégiscsak az USA elnökéről és igazságügyminiszteréről beszélünk, akiket még az FBI igazgatója sem zsarolhat meg csak úgy, Hoover finom kis játszmákba kezdett: válogatott legényeivel megfigyeltette a fivérek ilyen-olyan kapcsolatait és dokumentált mindent, amit lehetett, szorgalmas méhecskeként gyűjtögette az információkat az egész családról, s csak a megfelelő pillanatra várt. Az utolsó előtti pillanat ’62 augusztusában következett be, amikor Marilyn Monroe-t holtan találják: Hoover elkezdett arra gyúrni, hogy finoman, lassan, de kérlelhetetlenül bebizonyítsa: a világsztár haláláért az elnök (vagy testvére) a felelős.

Igenám, de a Kennedyek sem akkor léptek le a falvédőről; nekik is voltak lekötelezettjeik az Irodánál (meg hát igazságügyminiszterként Robert az FBI-t is felügyelte), akik megsúgták nekik, hogy a kópé J. Edgar miben töri a fejét. ’63 nyarán egy kimerítő, hatszemközti beszélgetésre kerül sor a Fehér Ház Ovális Irodájában, amelyről az FBI-főnök megszégyenítve, megalázva (ugyanakkor a robbanásig felidegesítve) távozik: tudomására hozzák, hogy nézzen valami tisztességes állás után a versenyszférában, mert legkésőbb év végéig ki lesz rúgva, és örüljön, ha a börtön megússza.

És ekkor Hoover (helyettesével, Clyde Tolsonnal közösen) elkezd tervezgetni, márpedig ha valamiben, akkor összeesküvésekben tényleg világbajnok volt…

Cionisták: John Fitzgerald Kennedy szerette volna, ha az Egyesült Államok semleges magatartást tanúsít a közel-keleti konfliktusban, ezen kívül pedig határozottan ellenezte, hogy Izrael nukleáris fegyvereket állítson elő. Attól tartott, ha a zsidó állam atombombával rendelkezik majd, akkor megindul a nukleáris fegyverkezési verseny a Közel-Keleten, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. Kennedy szerette volna, ha az egyre jelentősebb hatalmat a kezében összpontosító Amerikai Cionista Tanács mint egy idegen állam érdekeit képviselő lobbiszervezet jegyezteti be magát.

A cionisták azonban erről hallani sem akartak. Bizonyos jelek alapján úgy tűnik: Kennedy világosan felismerte, milyen veszélyek leselkednek Amerikára abban az esetben, ha a cionisták befolyásuk alá vonják az amerikai politikai, gazdasági és kulturális életet. Kennedyt meggyilkolták, Izrael nem sokkal később előállította első atombombáját, sőt, az USA hatalmas összegekkel kezdte támogatni a zsidó államot, és a legmodernebb fegyverrendszerekkel is ellátta. A cionisták pedig lényegében átvették a hatalmat Washingtonban. Kennedy utóda, Johnson elnök a zsidó állam feltétlen híve volt, olyannyira, hogy még az USS Liberty ellen 1967 júniusában végrehajtott megtévesztő izraeli támadás fölött is hajlandónak mutatkozott szemet hunyni.

Milyen bárgyú összeesküvés-elméletről beszéltem? Te elhiszed azt a baromságot, hogy Kennedy-t egy bolond lőtte le és nem a CIA/FBI/Izrael/Hadiipari lobby bérgyilkosai?

A Zapruder-film és Connally kormányzó esete egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat.

Azt magyarázd el, hogy miért dől hátra az elnök feje, ha hátulról lőtték fejbe a tankönyvraktárból??? Azért dől hátra, mert a füves dombról lőtték fejbe.

[link]

Ezzel a képpel búcsúznék.