Mik voltak az 1890-es években a szükségletek?

Az 1890-es években?

Hát nem is tudom...

Talán a vezetékes gáz, kétsoros zakó, nyakkendő, lóvasút, gazdagoknak automobil...

[link]

[link]

[link]

189o-ben még nem voltak autók,és vezetékes gáz sem.

Olvass el néhány korabeli regényt,abból sokat megtudhatsz.

Az arisztokraták nagyurak igényei: Kastélyok,paloták,kúriák,nagy számú cselédség. Állandó vendégeskedés,kártya,vadászat,párbaj.

A polgárság: saját vagy bérelt ház,teadélutánok,séta a promenádon stb. Egy házvezetőnő és néhány cseléd.

A köznépnek valamilyen fedél a feje fölé,és egyszerű ételek. Fa a fűtéshez télire,víz az ásott kútból,és egyszerű ruházat.

1890-es éve hatalmas szegénységben teltek nálunk a faluban. (helytörténész vagyok, így ismerem az akkori viszonyokat)

Volt 1 grófi család, akik nagy fényűzésben éltek. A földek 75-80%-ban az ő tulajdonukban voltak.

Volt egy kisebb paraszti réteg, akiknek volt pár hold földjük, állataik, esetleg 1-2 napszámosuk.

A falu nagy része a grófi földeken dolgozott, mint napszámos, béres, cseléd. Ráadásul éhbérért. Sokaknak saját háza sem volt, cselédszállásokon laktak, nyáron kint a szabad ég alatt aludtak a földeken.

Közülük nagyon sokan hajójegyre gyűjtöttek pénzt, hogy el tudjanak menni Amerikába. Volt aki kint össze tudott aztán szedni annyi pénzt, hogy pár év után mikor hazajöttek tudtak egy kis földet venni.

Szükséglet tényleg csak annyi volt, hogy legyen munkájuk, normálisabb fizetésük, tető a fejük fölött, föld, állat.

"Mik voltak az 1890-es években a szükségletek?"

Attól függ, melyik társadalmi rétegben, mivel a parasztok különböző csoportjai, a munkásság, a kispolgárság, a polgárság különböző rétegei és az arisztokrácia között olyan társadalmi távolságok voltak, mintha ezek külön-külön másik bolygón éltek volna.

Minden ilyen külön "világban" elég szigorúan meg volt határozva az életmód. Ebből lefelé kiesni vagy fölfelé kitörni nehéz volt és ritkán fordult elő. Aki munkás volt, az munkásokkal találkozott, munkások közt élt, neki a jól kereső szakmunkás volt a minta és a kezdő segédmunkást nézte le. A jól kereső szakmunkásra pl. az volt jellemző, hogy a felesége nem dolgozott, hanem otthon főzött. A gyerekét taníttatta, hátha egyszer vasutas, rendőr, postás vagy más efféle lesz belőle. Erre az átlagos munkás nem volt képes, de a jobban keresőnek volt bérlakása, amiben a családjával lakott 1 szobában. Ezzel szemben a rosszul kereső segédmunkás számára az volt a teljesítmény, ha tudott egy kis lyukat bérelni, ahol ágybérlőket is tartott, hogy ki tudja fizetni a lakbért. De aki ágyat bérelt vagy tömegszálláson lakott, az is úgy érezte, hogy ő már városi ember és különb a parasztoknál. A parasztoknak megint csak megvoltak a külön mércéik. Pl. a juhász rangos volt egy semmi kis cselédhez képest. Vagy a napszámoshoz képest nagyúr volt a saját földdel rendelkező paraszt. A paraszt természetesen lenézte a gyüttment városi söpredéket, kivéve a polgárságot, de az meg olyan magasan volt, hogy odáig már nem is nagyon terjedt a paraszt látóköre. Budapestet belülről a parasztok nem látták, mert a terménypiacokon, a város szélén megálltak. Ami a városi rétegeket illeti, ott is ég és föld volt a házmester, tanító vagy vasutas életmódja (kb. a szakmunkásé szintjén) és a polgáré (pl. középiskolai tanár és attól fölfelé) között. A középiskolai tanár már igazi úr volt, cselédet tartott és 2-3 szobában élt, de értelemszerűen sehol se volt egy nagyvállalkozóhoz képest, az meg rendszerint sehol se az arisztokráciához képest.

Szóval mindenki a saját kis világába zártan élt, amin belül is nagyon kemény rangsor volt és jelentős különbségek, az egész társadalomban meg még nagyobbak. Az, ami ma van, hogy a legkülönfélébb származású emberek összeverődnek a munkahelyeken, az egyetemen vagy az utcán, ugyanazt a tévét nézik, ugyanazt az újságot olvassák és kb. ugyanúgy telik egy napjuk, az csak a 20. század második harmadában kezdett kialakulni.