Ha egy idegen civilizáció látogatna el a Földre, vajon értelmes lényeknek tekintené az embereket?

Érdekes kérdés :)

Hogyan tekintessz az idegenekre?

Mint anarchistákra, vagy mint szélsőségesekre?

Mi egy olyan értelmes civilizáció vagyunk, amit az önös érdekek, a profit éhség, az irigység és az agresszió hátráltat.

Ha csak a pénz és bank rendszerünket veszik alapul, rájöhetnek, hogy nincs ki a négy kereke ennek a világnak.

Ez attól függ az adott idegen faj milyen társadalmi szinten van..

mert ha már elérték azt a fejlettségi szintet technikába, hogy galaxisok közt is tudnak utazni akár akkor több mint valószinű, h a társadalmi szintjük is elért arra a pontra, hogy egy nagy közös cél érdékében megszűntek az egyéni érdekek.

Vagyis a teljes faj ugyan azon a célért küzd..viszont akkor lehet hogy ők már nem is rendelkezenk én tudattal.

Ha ez áll fenn akkor elég logikus és valószinű h csak rákként tekintenek az emberekre akik elpusztítanak egy erőforrásokban gazdag bolygót és abszolút logikus lenne a kiirtás.

Az előfordulhat, hogy bizonyos embereket magukkal visznek és esetleg megosztják tudásukat és lehetséges új esélyt kaphatnának, de az emberiség nagy részét kiirtanákk..

persze ez csak fikció!(mármint nem az idegenek:)

Az a baj, hogy el sem tudjuk képzelni, hogyan nézhetnek ki, milyen alakot ölthetnek...

Gondoljunk csak bele a Földdel kapcsolatban, hány különleges, más és más élőlény létezik. Mekkora a különbség egy földigiliszta, egy sas és az ember között. Pedig mi egy bolygóról származunk! Akkor hogyan nézhet ki egy többmillió fényévre tőlünk távol kifejlődött entitás? Fel sem tudjuk fogni, hányféle alakot ölthet, ha már az itt, mellettünk élő, velünk közös őssel rendelkező polipok, ráják, medúzák is megdöbbentően mások, mint mi.

Az is akadály, hogy szűk a kommunikációnk. Nemcsak hogy hangokkal beszélünk, de igen meghatározott hangokkal. (Tehát nem sípszóval, ultrahanggal, vagy bármi mással, hanem konkrét beszéddel, és abból sem értünk meg mindent, csak a sajátunkat.)

Megint csak vegyük a Földet példának: vannak fajok (a hangyák) amelyek szagokkal kommunikálnak. Vannak bogarak, amik fényjelekkel. Vannak delfinek, és van sok-sok más módszer is, akár a táncig, mint a méhek. Ígyhát el sem tudjuk képzelni, hogyan tudnánk kapcsolatot teremteni a földönkívüliekkel, az is valószínűsíthető, hogy nincs is szemük, fülük, szájuk.

Lehet, hogy képesek mentális kommunikációra, azaz egymással gondolatban beszélgetnek. A cápa ma is képes az elektromos jeleket képpé alakítani, és ha belegondolunk, a gondolat sem más, mint elektromosság.

Ami még problémát jelent, az az emberi elme korlátoltsága. Számunkra felfoghatatlan - és nagyon egyszerű - dolgok vannak, amik nekik akár teljesen nyilvánvalóak lehetnek.

Például: hogy lehet a tér és az idő végtelen, ha mindennek vége van valahol? Ha nem véges, mi volt az idő "előtt", mi lesz "utána"? Mikor "kezdődött" az idő, is mi volt előtte? Hol van a tér vége, és ha vége van, mi van a végén túl - hiszen az nem lehet, hogy beleütközünk a tér végébe, és nincs tovább!

Mi okozta az ősrobbanást (ha egyáltalán így volt, ahogy hisszük), és hogy lett a semmiből VALAMI? Semmiből nem lehet semmi, de akkor az a "valami" miből lett, ami kirobbant? És hogy mi idézte elő, ha előtte nem létezett semmi, szó szerint az abszolút semmi (ami már önmagában nem fér bele a tudatunkba), akkor mi okozta a robbanást, és miből lett az a sok valami. Ezek a kérdések számunkra megérthetetlenek.

Azt sem tudjuk, mi volt az a lökés, ami élettelen anyagok összeállását, és élővé válását okozta - ma sem tudják a tudósok, és reprodukálni sem tudják a folyamatot, hiába zajlanak nagy buzgalommal ilyen kísérletek.

Túl buták vagyunk. És nem taníthatóak, mert az agyunk nem tudja átlépni a saját fizikai korlátait. Bár, azt mondják, az agyunk kapacitásának csak egy részét használjuk ki, és lehet, hogy épp egy idegen létforma hozná meg az áttörést, amivel választ tudnánk adni magunknak a fenti kérdésekre, felfognánk mindent, ami eddig megérthetetlen és feldolgozhatatlan volt számunkra, és meg tudnánk talán azokat az általános, évezredes kérdéseket is válaszolni, mint: mi értelme a létezésünknek? Nem marad utánunk semmi, eltűnik minden; hát miért létezünk egyáltalán? Mi a célunk? Van Isten, vagy csak a véletlen szüleménye vagyunk? Olyanok vagyunk, mint a férgek, a vírusok: szaporodunk, eszünk, szaporodunk, elpusztulunk. Csak mi többnek hisszük magunkat, de valójában, ha őszintén belegondolunk, nincs célja a létezésünknek, nincs miértje annak, hogy éljünk.

És ez megint egy emberi butaság, hogy "mindig mindennek valamilyen céljának kell lennie, feleslegesen nincs semmi a természetben." Pedig könnyen lehet, hogy de... Maga a természet.

A probléma ott gyökerezik, hogy feloldhatatlan ellentét van az agyunkban azon örök igazságok között, hogy mindenen túl van valami, és hogy mindennek van vége és kezdete, nincs végtelen, ugyanakkor minden végnél elkezdődik valami más, és mikor ebbe az ördögi logikai spirálba kerül az ember, megfájdul az fejünk...

Kicsit elkalandoztam.:)