Miért hiszik még ma is sokan, hogy Lenin egy úriember volt, aki jó rendszert alapozott meg és csak félrement a sztálini időkben?

Folyt.

Richard Pipes találóan jellemezte őt: "Azok közé az emberek közé tartozott, akikről egy francia író egy századdal korábban azt mondta, hogy mindent tudnak, kivéve azt, amit az ember mond nekik. Vagy egyetértett vele az ember, vagy harcolt ellene. Ebből fakadt az egész totalitárius mentalitás."(Az orosz forradalom története, 1997, Bp, 149. old.)

Lenin a 19. század tudománykultuszának vakbuzgó követőjeként meg volt győződve róla, hogy a marxizmus az egyetlen tudományos világnézet, amelyet kizárólag ő képes megfelelően értelmezni. Biztos volt benne, hogy egyetlen haladó osztály van, a munkásosztály-a többi osztály reakciós, ezért megérett a pusztulásra. Ha viszont ez a haladó osztály nem teszi meg azt, amit a tudományos világnézet szerint tennie kell, akkor nem e világnézettel van a baj, hanem egy pártot kell az osztálytudat képviselőjévé nyilvánítani, amely a munkásosztály helyére lépve mindent megtehet, amit csak a forradalom érdekei megkívánnak. Mivel pedig mindig képes volt arra, hogy saját akaratát rákényszerítse e párt vezetőségére, saját gondolatait és saját elgondolásait mindig sikerült az egyetlen helyes tanítássá nyilvánítania.

"A kollégái alkalmasságát megkérdőjelező dühödt bírálatok mögött az az állítás rejlett, hogy egyedül benne van meg a Központi Bizottság irányításához szükséges tehetség...Külső szerénysége gyakran elbűvölő volt; a felszín alatt azonban egy olyan személyiség arroganciája tapintható ki, aki meg van győződve természet adta jogáról, hogy ő legyen a legfelső vezető."(Robert Service:Lenin,2006 529-530. old.) Kezdettől azt hirdette, hogy csak az ő követőit illeti meg az ideológia, a szervezkedés és a hatalom monopóliuma. "Márpedig a monopólium-valaminek kizárólagos birtoklása, például az igazság monopóliuma-a totalitárius gondolkodásmód jellegzetessége."(Stéphane Courtois:Communisme et totalitarisme, Paris,2009,71. old.)

A végtelen ügyességgel leplezett nagyképűség mellett az erkölcsi érzéketlenség, érzelemmentesség volt a másik szembeötlő tulajdonsága. Ha a párt pénzzel való ellátásáról volt szó, semmi kivetnivalót sem talált abban, hogy megbízottai gazdag örökösnőket csábítsanak el vagy postai szállítmányokat raboljanak ki. A könyveiben élő fanatikus volt,"aki feleslegesnek tartotta, hogy szemtanúja legyen a valóságban tomboló forradalmi erőszaknak...Az ártatlan egyének halálát a történelmi haladás elkerülhetetlen mocskának tudta be...Számíthatott rá, hogy sok olyan ember is az események áldozatául esik, mint az unokatestvére. De őt ez nem zavarta" (Robert Service:Lenin,433. old.)

Ha a nép nem kért forradalmából, természetesnek tartotta a légitámadásokat, a kronstadti lázadó matrózok és a mérges gáz bevetését az ellenálló parasztok ellen. Gyakran hivatkoznak arra, hogy a forradalom előtti cári kormányzat sem volt túlontúl humánus hatalom és ez igaz. A két kormányzat megtorlásainak nagyságrendjét azonban jól érzékelteti két adat: 1825 és 1917 között a cári hatalom 6321 személyt ítélt halálra politikai okokból, a bolsevik párt pedig uralma első évében legalább 15 000 ember haláláért felelős.

Lenin kormányzatának évei idején pedig a szakértők 6 millióra becsülik az áldozatok számát(Courtois: 120., 125. old.) Igaz, ekkoriban nagyszabású polgárháború zajlott le Oroszországban, s távolról sem csak a leninisták bizonyultak kegyetlennek.. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a polgárháború nem afféle véletlenszerű velejárója volt a lenini hatalomátvételnek, amelyet akár mentségként is felhozhatunk Lenin védelmében. A bolsevik vezető tudatosan törekedett a polgárháború kirobbantására, hiszen már 1914-15-ben kiadta a jelszót:"Változtassuk polgárháborúvá az imperialista háborút!" Az ő szemében a polgárháború a hatalom megragadásának fő eszköze volt, térben és időben korlátlan küzdelem, amelyben minden eszköz megengedett.

A sztálinista rendszert tulajdonképpen Lenin építette ki. "Sztálin a később róla elnevezett rendszer minden elemét Lenintől tanulta, azokat is, amelyeket legsúlyosabb bűneinek tartunk: a kollektivizálást és a tömegterrort".(Pipes, 566. old.)

Vjacseszlav Molotovot, Sztálin legközelebbi kollégáját egyszer megkérdezték, hogy Lenin vagy Sztálin volt-e a kegyetlenebb. Ő gondolkodás nélkül kijelentette, hogy Lenin sokkal keményebb volt. A hírhedt utód csak kiteljesítette és a párttagokra is kiterjesztette mindazt, amit az alapító atya bevezetett: a titkosrendőrség terrorját, a lágerek rendszerét, a szellemi élet megbénítását, minden emberi jog, s legfőképpen az élethez való jog tökéletes semmibevételét.

Szovjet-Oroszországban 1920 végén már 84 koncentrációs tábor működött, 3 év múlva, vagyis még Lenin életében már 315. A szovjet állam már ekkor tudatosan használta a "kiirtani" igét társadalmi és etnikai csoportokkal kapcsolatban, és semmi sem mond többet a rendszer állítólagos humanizmusáról, mint Lenin 1922.03.19-i feljegyzése: "Most és csakis most, amikor az éhínségtől sújtott területeken felütötte a fejét a kannibalizmus és az utcákon holttestek százai vagy inkább ezrei hevernek, csakis most tudjuk folytatni-ennélfogva kell is folytatnunk-a legvadabbul és legkíméletlenebbül az egyházi értéktárgyak gyűjtését...."(Pipes:477. old.)

Ami a személyi kultuszt illeti, Alekszandr Lozovszkij már 1917.11.17-én tiltakozott Lenin diktatórikus módszerei ellen , és kijelentette, hogy a körülötte kibontakozó hőskultusz lett a pártfegyelem alapja.(Courtois:85. old.)

Lenin tiltatta be a párt X. kongresszusán a párton belüli frakciókat, ő ültette a főtitkári székbe Sztálint, aki teljes politikai karrierjét Lenin támogatásának köszönhette.

"Sztálin nem csupán törvényes, de egyetlen utódja volt Leninnek, Az, hogy az atya élete végén megsértődik gyermekére és megpróbálja megfosztani örökségétől, nem oly ritka eset."(Mihail Heller-Alekszandr Nyekrics: A Szovjetunió története, 134. old.)

Kései konfliktusuknak semmi jelentősége, hiszen Lenin állítólagos "végrendeletéből" nem az derült ki, hogy felismerte volna Sztálin igazi természetét, hanem az, hogy önmagán kívül egyáltalán senkit sem tartott alkalmasnak pártja vezetésére.

Sokan felhozzák azt a meglehetősen gyenge érvet a kapitalizmus is sok bűnt követett el, miért nem ezekkel hasonlítjuk össze a kommunizmus bűneit?

Először: egyetlen rendszer bűneit sem lehet kisebbíteni egy másik rendszerben elkövetett bűnökre hivatkozva.

Másodszor: aligha volt még olyan rendszer a történelemben, amely fennállásának néhány évtizede alatt több tízmillió áldozatot pusztított volna el.

Harmadszor: a kommunizmust nem lehet összehasonlítani a kapitalizmussal, mert ez utóbbi a szabad gazdasági és társadalmi fejlődés szerves következménye, az előbbi pedig nem más, mint sikertelen kísérlet egy kísérlet egy utópisztikus elképzelés megvalósítására. Mégpedig nem egy "szép eszmének" az elfogadtatására, hanem egy téves, mert hibás előfeltevéseken alapuló elgondolásnak a megvalósítására. A kommunizmus téves történelemfilozófián( magántulajdon múlékony történeti jelenséggé nyilvánítása) és téves antropológiai, pszichológiai nézeteken(emberi természet gyökeres átalakíthatóságának tanítása) alapult. Ezért kizárólag szélsőségesen erőszakos módszerekkel és rettenetes emberi szenvedés árán lehetett egy rövidebb időszakra megvalósítani. Ezt tette és ezt képviselte Lenin

(Hahner Péter: 100 történelmi tévhit-avagy amit biztosan tudsz a a történelemről és mind rosszul tudod...,261-265. old.)

Kedves utolsó!

Ha nem vetted volna észre, a kommentem alján szereplő Hahner-kötetből írtam be a dolgokat. Ja, és még valami: mennyire ismered Mr. Pipes-t, a munkáit, ha már baromságnak minősíted azokat?