Mi Szlovákia történelme?

A szlovákság eredete. A honfoglaló magyarok feltehetően jórészt avarokat és a helynevek egy részéből következtetve valamennyi szláv lakosságot találtak a főleg lakatlan északi kárpátokban. Ez a népesség legkésőbb a 13.sz.elejére beleolvadt a területet egyre jobban kitöltő magyarságba. A 12.sz. közepén II.Géza vallonokat és németeket telepített a Szepességbe, belőlük lettek a szepesi szászok vagy cipszerek.Ezt követően az addig valószínűleg lakatlan magashegységeket vlachok (román havasi pásztorok) népesítették be,valamikor a 12-14.sz között. Erre az írásos oklevelek mellett, (vlach jogú falvak említése)a szlovák nyelv havasi pásztorkodással és tejtermékekkel (pl.brindza=juhtúró) kapcsolatos román jövevényszavai, valamint a déllengyelországi és keletmorvaországi népviselet valamint helynevek pl. Vlaské budejovice stb a bizonyítékok. A 14. sz.-ban Károly Róbert Szlavóniából telepitett be jobbágyokat a területre, őket hívták már korábbi hazájukban is tótoknak. A huszita háborúk után sokezer cseh huszita menekült érkezett a magyar királyné által birtokba kapott területre. A későbbi évszázadok során még többször érkeztek ide lengyel ruszin és cseh menekültek a hazájukban tomboló történelmi viharok elől.

A vlachok vagy elvándoroltak, vagy átvették új szláv szomszédaik nyelvét. Mindenesetre a 18. században a magashegységi régióban már a különböző nyugati és keleti szláv dialektusokat elsődleges nyelvként használók voltak többségben. Őket hívták gyűjtőnéven tótoknak. A 17. sz.-tól az északfelvidék német és magyar lakosságának egyre nagyobb hányada vált tóttá pl. a felvidéki székelység kollektívan. Egységes nemzetről azonban ekkor még nem beszélhetünk. ez idő tájt a tótoknak még hungarika tudatuk volt és tulajdonképpen a cseh, lengyel, ruszin nyelv különböző északmagyarországon kialakult dialektusait beszélték, minden bizonyal a német és magyar mellett.A szlovák elnevezést az 1800-as évek elején alkották meg cseh nacionalisták javaslatára. A sztenderd szlovák nyelvet az 1840-es években alkotta meg Ján Kollár és Ludovit Stúr egy középfelvidéki dialektusból.Ez a nyelv a 20.sz folyamán a csehszlovák államnacionalizmus támogatásával kiszorította a többi szláv nyelvjárást, valamint Délszlovákia kivételével a magyar és a német nyelvet is.