Mi a közös a fasizmusban és a nemzeti szocializmusban?

A minap a betiltva.comon volt egy kérdés és rá válasz, hogy mi a különbség a hungarizmus és a nemzetiszocializmus között.

A válasz erre is ugyanaz. A nemzetiszocializmus egy olyan eszme, amely nem teljes, hanem bizonyos részletekben kipótolandó. A német nemzetiszocializmus a hitlerizmus, az olasz a fasizmus, a spanyol a falangizmus, a magyar a hungarizmus stb.

Nem lehet összehasonlítani valamit annak egy válfajával.

Először is, nem igazán létezik olyan, hogy fasizmus és nemzetiszocializmus. Olyan van, hogy fasiszta Olaszország (1922-1943), meg náci Németország (1933-1945), meg olyan is van, hogy nemzetiszocialista párt (ez az NSDAP).

Mint eszme, nem létezik a fasizmus és a nemzetiszocializmus. A fasizmus roviden is tömören Mussolini politikája volt. Mussolini politikája pedig többször is változott, nem is kicsit.

Az egyetlen hely, ahonnan ki lehet hámozni valamiféle "fasizmus"-eszmét, az a fasizmus doktrínája (írta Mussolini és Gentile), de ott is inkább egy stílusról és életfelfogásról van szó, nem egy gyakorlatiasan megfogalmazott eszméről vagy politikai rendszerről. Az alapgondolatok: a nemzet előrébbvaló az egyénnél, a háború nemesebb a békénél stb.

A nácizmus sem több és kevesebb, mint Hitler politikája. Alapértékei, alaphangulata szempontjából ez nagyon hasonlít a fasizmusra. Az egyén másodlagos, a nemzet elsődleges. De Hitler inkább fajról beszél, míg Mussolini nemzetről. A háború Hitler szerint is nemes erőpróba, a liberalizmust, pacifizmust és demokráciát Hitler zsidós, dekadens dolognak tartja, akárcsak Mussolini (de Mussolini nem nagyon zsidózik 1943 előtt).

Mind a nácizmus, mind a fasizmus fenntartja a tőkés gazdasági berendezkedést, de módosításokkal. A nácizmusban az állam a dolgozókkal szemben a munkaadók oldalára áll, de cserébe ezért a tőkéseket is az ellenőrzése alá vonja. Az eredmény a munkások életszínvonalának csökkenése és a kisebb tőkések kiszorítása. A nagyobb tőkések helyzete javul, de az állam vazallusai lesznek. A nácizmus úgy akadályozza meg a munkások elégedetlenségének kitörését, hogy közmunkákkal és állami megrendelésekkel munkát ad a munkanélkülieknek, és így megnyer magának egy széles, könnyen irányítható proli réteget.

A fasizmusban mindig is két irányzat viaskodott. Az egyik a náci minta, amikor az állam a munkaadók szövetségese és a szakszervezeti rendszer célja a munkások ellenőrzése. A másik az, amikor az állam kompromisszumot akar kialakítani a tőkések és munkások között, ez a korporativizmus. Sokan azt hiszik, és a hivatalos álláspont is ez volt, hogy a fasizmus lényeges eleme a korporativizmus, valójában azonban csak egy ideig volt domináns ez az irányzat.