Németországban van-e esélye a nacionalizmus előretörésének a bukott Scholtz után?

Ha ezalatt arra gondolsz, hogy van-e esély arra, hogy az AfD nyerjen, akkor nincs.

CDU fog nyerni, és koalíciót köt valakivel, de biztosan nem a nacionalistákkal.

Esélytelen, az AFD, hacsak nem képes egymaga megszerezni a többséget (ami még soha semelyik pártnak nem sikerült a Német Szövetségi Köztársaság történelmében, de még a Weimari Köztársaság ideje alatt sem), akkor mindenképpen koalíciós kormány lesz, és ott nagyobb az esély egy CDU-SPD-Zöldek koalícióra, minthogy az égadta világon bármelyik párt is együttműködne az AFD-vel.

Ez van, Németországban szerencsére működik a demokrácia, nem tudja egy párt teljesen átvenni a hatalmat, a politikusoknak muszáj kompromisszumokat kötniük a többi párttal, ha hatalomra szeretnének jutni. így garantálva, hogy nem csak egy nézőpont érvényesül a törvényhozásban és az ország vezetésében, hanem a lakosság nagyobb szeletének az akarata tud érvényesülni.

#5. "Ez van, Németországban szerencsére működik a demokrácia, nem tudja egy párt teljesen átvenni a hatalmat, a politikusoknak muszáj kompromisszumokat kötniük a többi párttal, ha hatalomra szeretnének jutni. így garantálva, hogy nem csak egy nézőpont érvényesül a törvényhozásban és az ország vezetésében, hanem a lakosság nagyobb szeletének az akarata tud érvényesülni."

Jujj, milyen szaftos kis propagandaszöveg volt, aww. De figyelj már, akkor az USA-ban sincs demokrácia? Mi a helyzet a UK-vel, ahol 2010 óta a Konzervatív párt adja a miniszterelnököt? Az sem demokrácia? Vagy Svédországban, ahol 1936-tól 1973-ig szociáldemokrata kormány volt? Az sem? Te figyelj, nem lehet, hogy valójában csak akkor van demokrácia, ha a neked tetsző módon alakulnak a dolgok? :)

6-os:

Az USA-ban oligarchia és de facto egypártrendszer van, két frakcióval. Demokráciának egyáltalán nem nevezném.

Az Egyesült Királyságban egy elképesztően elb@szott kétpártrendszer van, elsősorban történelmi okok miatt. Ott is elég jelentős a demokrácia-deficit, lásd pl. hogy a szélsőjobboldali Reform hiába kapta meg a szavazatok majdnem 15%-át, mindösszesen 5 mandátumot kapott, ami az alsóház kevesebb, mint 1%-a. Ezzel szemben a náluk kevesebb szavazatot kapó Libdemek 72 mandátumot kaptak. Ezt sem mondanám jól működő demokráciának.

Svédországban a szociáldemokraták abban az időszakban elképesztően erősek voltak, szinte minden választáson 50% körül végeztek. Így vagy kisebbségi kormányt, vagy koalíciós kormányt alakítottak. A törvényhozásban így is kénytelenek voltak kompromisszumra lépni, hiszen abszolút többségük a parlamentben ezalatt az időszak alatt csak egyetlen egy cikluson keresztül volt.

Demokráciának én csak azt vagyok hajlandó nevezni, ahol a mandátumok szavazatarányosan oszlanak meg. Tőlem lehet olyan rendszer, ahol lokális képviselőket választunk, mindaddig, amíg a választási rendszer garantálja, hogy a törvényhozás végső állapota reflektálja a szavazatok megoszlását, a pártok/jelöltek számától függetlenül. A brit, illetve az amerikai választási rendszer nem ilyen, ezért én demokráciának nem nevezném, közelebb áll egyfajta elitdiktatúrához, mint a demokráciához.

8-as: az, hogy ez mégnagyobb káoszt eredményez. A politika a világ fejlettebb részén eléggé ciklikus, jobb- és baloldali pártok váltogatják egymást, az adott ország Overton-ablakának függvényében (tehát pl. ami Norvégiában jobbközép, az az USA-ban sok szempontból balközép, ami Magyarországon jobb, az Hollandiában szélsőjobb, stb.). Persze vannak kivételek, ahol több cikluson keresztül is ugyanaz a párt van hatalmon, de ez meglehetősen ritka. Namost ha mindig a "nyertes" párt kap effektív tejlhatalmat, az egyrészt már csak a választási metodológia miatt is gyakorlatilag mindig egypárt- vagy kétpártrendszert hoz magával, amit én nem mondanék egészségesnek, hiszen a lakosságot nem lehet csupán két polikai érdekcsoportra lebontani, egyre meg aztán pláne nem. Ilyen rendszerekben az is gyakori, hogy a két párt gyakorlatilag azzal tölti el a ciklusának egy nagy részét, hogy a másik párt által hozott politikai döntéseket visszavonja, majd a sajátjait vezeti be, ami effektíve azt jelenti, hogy négyévente teljesen megváltozik a nemzetstratégia, és nem lehetséges hosszú távra tervezni, mert a következő ciklusban a másik párt ugyanúgy más pályára akarja helyezni az országot.

Ha már érdekcsoportok: ez az, amit gyakran elfelejtenek, hogy a politika és a demokrácia NEM arról szól, hogy ki üljön a miniszterelnöki székben meg a parlamentben, és hogy ki határozza meg az ország sorsát, ez csupán egy nagyon kicsi szelete a rendszernek. A politika elsősorban az érdekérvényesítésről szól. Namost ahogy fenntebb írtam, a lakosságot lehetetlen csupán két egységsugarú tömbbre lebontani érdekek alapján. Érthető, hogy Magyarországon ezt sokan elfelejtik, hiszen itthon már egy ideje nincsen semmiféle módszer arra, hogy átlag állampolgárok bármilyen módon befolyásolni tudják a politikát a négyévente tartandó választásokat leszámítva, de ez egyáltalán nem szükségszerű, mind a pártpolitikán belül, mindpedig azon kívül is lehetségesnek kellene lennie az érdekérvényesítésnek, és sok helyen ez valóban lehetséges is. Erre jó példa az általad is említett Svédország, ahol sokáig a szakszervezeti mozgalom közösen a munkaadói szövetségekkel az államtól teljesen függetlenül szabályozta a munkajogot és a munkaerőpiacot, ezáltal egy alternatív érdekérvényesítő területet biztosítva a munkavállalók és a munkaadók számára, megkerülvén az állami bürokráciát és pártpolitikai játszmákat. Ez az, ami Magyarországon, és más egy/kétpártrendszeres országokban gyakorlatilag teljesen hiányzik, hiszen ezekben az országokban a kormánynak sokkal nagyobb társadalmi és politikai tőkéje van, így a politikai teljes egészét le tudja uralni, minimalizálva az állampolgárok érdekérvényesítésének a lehetőségeit.