Az 50-es, 60-as években a nyugati világban a családfő a keresetéből eltarthatta a családját, képes volt házat, kocsit venni, mi változott meg ennyire, hogy sokkal rosszabbul élnek az emberek?

Olyan nincs kérdező, nyugat az isten, ott csak jólét van, magyarorzág van romogban, idd vana fitesz.

Az, hogy ez a sok lecsúszott bolsiproli nem nézi a gazdasági változásokat, csak a telexet magolja pincsi módon, magukat jellemzi, hogy mekkora kretének.

Aha...

[link]

1960-ban 4.5 millió autó volt Németországban.

Most 49 millió az éhenfagyott nem létező országban.

Az '50-es években Nyugat-Európában is le volt gatyásodva, a világháborút ott sem heverték ki néhány év alatt.

1947-1952 között az USA mai árfolyamon számolva 700-800milliárd dollárt költött segély formájában Európára.

Az volt a Marshall terv, a segályekkel az USA sem kizárólagosan jótékonykodott, de Nyugat-Európa országai annak is köszönhetően álltak talpra a 60-es évekre.

A Szovjet szférába tartozó országok a segélyt elutasították, ami nem csak a politikai megosztottságot mélyítette el, de gazdaságilag is szétszakadt Európa.

A háború után közel két évtized kellett a jólét eléréséhez nyugaton is, a vasfüggönyön erről más volt a mérce, de a '70-es évekről sokan nálunk is azt gondolják, hogy "akkor milyen jó világ volt".

Hamis a kép, mert a rémes '50-es évekhez mérten volt sokkal jobb, és valóban úgy tűnt, hogy fejlődés van, de történelmi léptékkel nézve pillanatok alatt becsődölt a szocializmus, gazdaságilag bukott meg.

A kérdés viszont nem az, hogy nálunk mi történt, hanem a nyugati világ változásaira vonatkozik.

A változás folyamatos, és most sem élnek ott rosszabbul, mint a '60-es években, a lényegi rész az, hogy volt egy hosszú ideig tartó felívelés, és az utóbbi években valóban határozottan mérhető a visszaesés, de ez még mindig magasabb szint, amint ahol a '60-es években tartottak, csak q mérce van sokkal magasabban.

Bárhol él az ember, a változásokat abban a környezetben méri.

Nem a több évtizedekkel korábbi életszínvonalat veszi alapul, a '60-as évekbeli életminőségről már a most 50 éveseknek sincs valós tapasztalata, de az valós emberi tulajdonság, hogy a múltat úgy érzékeli, hogy "régen jobb volt".

A '60-es évek végére a németek elérték azt, hogy az átlagos

családnak volt autója.

Mostanság elég sok családban van több autó is, legfeljebb nem cserélik azokat olyan ütemben, mint ették 10 évvel korábban.

Nem vitás, hogy bajok vannak Nyugat-Európa gazdaságával, ami sok összetevős, halmozati problémák sorozatából ered.

Végig lehetne menni a változások folyamatán, a II világháború utáni időktől, hogy milyen erők vitték előre Európa gazdaágát (pl volt időszak, amikor az olasz autógyárak álltak az élén), és milyen volt az ezredforduló körül a világ, és a 2015-ben kirobbantott dízel botrány miért éppen a Volkswagen cégre irányult, hisz csaltak a többiek is.

Németország vezető ipari cége megrogyott a botrány hatására, amit egész Európa megérzett, a Volkswagen konszern globális mértékben is egy óriási gazdasági csoport.

A covid miatti kényszerleállások szinten padlóra küldték az ipari vállalatokat, közöttük az autógyártást is, és ez már nem egyetlen konszernet érintő probléma, a mikrochip gyártás akadozása kihat globálisan minden olyan technikai eszközre, amelyekbe kell az az alkatrész.

Az orosz-ukrán háború, és a Kínával szembeni szembenállás miatt is Európa került a legkomolyabb hátrányba.

Ez kényes téma, de tény, hogy nagyon sok árucikk érkezett keleti irányból, amelyek nem sikerült más forrásokból megfelelően pótolni, vagy lényegesen drágábban tudják beszerezni.

Lényegesen jobb színvonalon élhetnek, élhetünk, mint a '60-es években, de ha az utóbbi 10 éven belüli változásokat viszik fel egy grafikonra, akkor határozott a visszaesés.

Két dolog:

Ahogy a 4-es is írja: ingatlanhoz nehezebb ma jutni. Minden máshoz (autó, utazás, műszaki cikkek, ruhák stb.) meg könnyebb.

Aztán az ingatlannál meg ez a kapitalizmus következménye: egy több vagyon (ingatlan) összpontosul egyre kevesebbeknél, így egyre kevesebb az az ingatlan, amiért megy a piaci verseny.

Értsd: ha egy családban a 60-as években vettek egy lakást pluszban és kiadták albérletbe, akkor 20-30 év alatt bejött rajta egy új lakás ára, azaz a 90-es években (amennyiben máshonnan nem tettek szert vagyonra és csak a lakáskiadásból származó bevételt forgatták vissza) már két befektetési célu lakásuk volt. A két lakás fele annyi idő alatt kitermelte egy harmadik árát, így a 2000-es évek közepére már 3 befektetési célú lakásuk volt, a 2010-es évek közepére 4, mára meg 5. Persze közben történt örökösödés, meg eléggé lebutított ez a model, mert rengeteg más folyamat is megy párhuzamosan.

De csak az átláthatóság kedvéért: ha van 100 lakás meg 100 család, a 60-as években minden család birtokolt egy lakást és mindenkinek jutott. Ha ma van csak 4 család a 100-ból, akik családonként 5 lakást birtokolnak, akkor a maradék 80 lakásért 96 család küzd, akik egymásra licitálnak árban (kereslet-kínálat), ez felhajtja az árakat. És ez csak egyre rosszabb lesz. És a folyamat egyre gyorsabb, hiszen a nagyobb vagyon gyorsabban nől.

Erre megoldás lehetne az ingatlanadó (a második ingatlantól), illetve a combosabb örökösödési adó. De ezeket sokan (pont a vagyonosok, akik jellemzően döntési helyzetben vannak) elutasítják.

"Magyarországon hogy veszel házat havi 300k-ból amikor egy szar lakás 35 millió?"

Érdekes én havi 47 ezerből építkezni tudtam. Mai pávageneráció meg egész nap az egyetemen baxa az annyát, a lapátot lusta megfogni, inkább azt várja, hátha ad neki valaki 35 milliót, nehogy dolgoznia kelljen egy kicsit.

a munkások az 50-es 60-as években is szívtak

akkor is felső osztály kiváltsága volt az egy keresős család, most is az

ne ülj fel minden hülyeségnek