Kezdőoldal » Politika » Külföldi politika » Miért magyarellenesek a...

Progizo kérdése:

Miért magyarellenesek a szomszéd országok tankönyvei, oktatása? Mi ennek a következménye és mit lehet ez ellen tenni?

Figyelt kérdés

Érdekes cikk jelent meg a HVG 2023. október 5-i számában "Ahogy ők látják" címmel.

Idézve belőle:


"Nemcsak az új orosz, hanem a szlovák és a román tankönyvek is torz képet adnak a magyar történelemről. A külügy nem reklamál.

Felkavarta a kedélyeket, hogy egy orosz tankönyvben visszatértek az 1956-os magyar forradalom régi, szovjet értelmezéséhez. A minden vélt sérelemre ugró Szijjártó Péter külügyminiszternek azonban ez valamiért nem érte el az ingerküszöbét, inkább elfogadta Putyin elnök állítását, hogy hibának tartja az 1956-os beavatkozást.

Ettől azonban az orosz diákok még azt tanulják majd, ami a könyvben szerepel. A tankönyv írását pedig nem akárki felügyelte, hanem az orosz elnök köréhez tartozó, a történelemoktatásra nagy befolyással bíró Vlagyimir Megyinszkij.

Az ő szavajárása, hogy "a nemzeti érdek szempontjából történő történelmi mérlegelés teremti meg a történelmi munkák abszolút igazsági és megbízhatósági mércéjét".

A szomszédos országok történelemoktatása szinte szó szerint Megyinszkij szavai szerint jár el, ha a magyarokról vagy Magyarországról van szó. A történelemtankönyvek alapvetően negatív sztereotípiákat sorolnak fel a magyarokról és történelmükről, az ottani diákoknak ezt verik a fejébe a történelemórákon.

Mivel a nemzeti identitáshoz való kötődést alapvetően ezek az órák határozzák meg, a tankönyvek szemléletének hosszú távú következményei vannak mind a helyi magyar kisebbségről, mind a Magyarországról kialakított képpel kapcsolatban.

(...)

A szlovák történetírás és vele a tankönyvek is (...) nem vállalják fel, hogy a felső-magyarországi terület a Magyar Királyságnak önállósággal soha nem rendelkező része volt. "A magyarság a szlovák politika végzete" - írta 1965-ben Vladimír Minác író, s a nemzeti identitás építésében ma is ehhez tartják magukat.

A modern nemzetté válás során formálódott szlovák történelmi emlékezet igen nehezen fogadta el azt a tényt, hogy az általuk lakott területek évszázadokig a magyar (majd évtizedekig a csehekkel közös) államhoz tartoztak. A szlovák nemzet történetének megalkotói a XIX. században azzal szembesültek, hogy népüknek - szemben

a nemzeti önképüket ugyancsak akkoriban kialakító magyarokkal - nincs saját, jól körülhatárolható területe, nincsenek saját intézményei. A tankönyvekben viszont be kellett tölteni az ezeréves űrt, s ehhez különféle konstrukciókat alkottak. Például már elnevezésében is megkülönböztetik az 1918 előtti és utáni Magyarországot.

Előbbit Uhorskónak, utóbbit Madarskónak hívják, ezzel is jelezve, hogy a magyar etnikumhoz csak a mai Magyarország területe köthető, a korábbi egy a magyarok által dominált, de soknemzetiségű ország volt.

A tankönyvek a mai Szlovákia területét visszavetítik a múltba, s olyan fejezetcímek is szerepelnek bennük, mint hogy "Szlovákia az őskorban" vagy "Szlovákia Luxemburgi Zsigmond idején". Kollai István történész szerint "egyáltalán nem biztosított, hogy a befogadó közeg, a diákság nem gondolja-e azt, hogy >>Slovensko<< már valamilyen formában létezett, többként, mint egy sima földrajzi tájegység. Ráadásul az elnevezés etnikai tartalmat hordoz magában, ami megintcsak valamiféle etnikai, szlovák tartalom korai és intenzív jelenlétét sugallja". Hasonló a helyzet a főváros elnevezésével is: a tankönyvekben már a középkor óta Bratislavaként említik Pozsonyt, holott a mai név egy XIX. századi szóalkotás eredménye.

Nehézségeket kell áthidalni a szlovák történelemben akkor is, ha egy szlovák történelmi szereplőt kellene kiemelni a középkorból, hiszen a magyar államon belül ilyenformán értelmezhetetlen volt a nemzetiség. "Dehungarizációnak" nevezik azt, amikor a magyar történelmi szereplők nevét szlovákosítják, és persze a tankönyvekben is ehhez tartják magukat. Még azoknak a magyaroknak a nevét is ilyen formában használják, akik nem köthetőek a Felvidékhez, például Széchenyi István Stefan Secéniként szerepel. Gyakori, hogy egyes középkori történelmi figurákat szlováknak titulálnak, mint például a Szent István oldalán harcoló Hont és Pázmány lovagokat.

Nem ritka, hogy a Felső-Magyarországról származó nemeseket egyszerűen szlováknak tartják, s a nevüket is szlovákosítják.

A románok teljesen más szemszögből közelítik meg a magyarokhoz való viszonyt. Szerintük Erdély már a dákoromán korszak óta román föld, oda a magyarok csak betelepültek. S egyébként is, szerintük Erdély nem lett teljes egészében a Magyar Királyság része, mindig is megőrizte valamilyen formájú különállását, akár egy vajda, akár egy fejedelem vezetésével. Erdélyre mind a román nemzeti tanterv, mind a tankönyvek következetesen a három "román terület" egyikeként hivatkoznak, elfedve a régió etnikai és vallási sokszínűségét. A magyarok leginkább a román nép történelmi elnyomóiként, történelmi ellenségként jelennek meg. A tankönyvek a magyarokat - és kisebb mértékben a szászokat is - következetesen "gyarmatosítóként", "telepesként", "vándornépként" vagy "idegen lakosságként" említik.

De negligálják a magyar államot is. Egy tankönyv szerint például "sok ember tudja, hogy Temesvár a Bánság legnagyobb és legszebb városa. De hányan tudják vajon, hogy Temesvár volt az első város Európában, ahol bevezették az elektromos közvilágítást, és lakosai voltak az első olyan románok, akik telefonon beszélhettek, akik elektromos villamossal közlekedhettek, és az első mozgóképes vetítéseket élvezhették?" Az persze lehet, hogy az első románokra is igaz ez, ám Temesvár egy multietnikus város volt, jelentős magyar és német lakossággal, akik ezekből a modernizációs áldásokból ugyanúgy részesülhettek. Arról nem is beszélve, hogy az adott időben Temesvár a Magyar Királyság része volt, amit a könyv "elfelejt" tudatosítani.

A szomszédos országok tankönyvei alapvetően egy olyan nemzeti identitás megélését segítik elő, ami élesen magyarellenes. Így olyan erős negatív kép alakul ki a népességben - gyakran történelemhamisítás árán - a magyarokról, amelyet aztán szinte lehetetlen helyrehozni."



2023. nov. 24. 16:19
1 2
 11/20 anonim ***** válasza:
0%

Tehát a "földrablós" sztorid a középkorban és ókorban európai politikai normarendszer volt.


Másrészt kiktől raboltuk el a földet? Az biztos, hogy nem a 15.században megjelenő késő-középkori migráns szláv népek egyvelegéből lassan kialakuló szlovákoktól, sem pedig a honfoglalás idején még a dél-Balkánon nomádkodó oláhoktól, de a oszmán háborúk idején először beköltöző szerbektől sem.


Remélem most már megértetted!

2023. dec. 7. 12:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/20 anonim ***** válasza:
#9 Azt akarja mondani ezzel hogy fölösleges ,,földrablásra"hivatkozni, mert az egész történelem a kora újkorig ebből áll.
2023. dec. 7. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/20 anonim ***** válasza:
64%
#11 A szlovákok ősei már jóval a magyar honfoglalás előtt jelen voltak a Felvidéken, nagyjából a VI. század óta ott voltak.
2023. dec. 7. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/20 anonim ***** válasza:
100%

" igen de most mit akarsz ezzel?"


Szerintem csak tudat alatt úgy értelemzte a "honfoglalás földrablás" mondatot, hogy lefikáztad a honfolgalást, és erre reagált azzal, hogy minden ország története egy földrablással kezdődik.


Röviden: nem esett le neki, hogy te is pont ezt mondtad.

2023. dec. 7. 13:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/20 anonim ***** válasza:

Kedves Szvatopluk unokája! Ezt a szlovák tankönyvből fordítottad le?



A valóságban a mai szlovákok közvetlen ősei a késő középkori Csehországból, Morvaországból, Lengyelországból és a keleti szláv területekről bevándorlók voltak, főleg az 1241-42-es mongol támadások után.


[link]


Az egyszerű politikai érdekek és a tipikus soviniszta nemzeti nárcizmus hozta létre a nemzeti ébredés korában az úgynevezett NATIVISTA tősgyökeres elméleteket és fantáziákat. A 19. században a szlovákok számára politikailag nagyon nehéz volt a késő középkori vándorló múltjukra alapozni bármilyen területi igényt és követelést, ezért a korai szlovák nacionalistáknak egy NATIVISTA autochonista mesetörténetet kellett kitalálniuk a nemzeti identitás megteremtéséhez. A modern szlovákok a szélsőséges szintű wannabee-ista mesék és a makacs vágyálmok ellenére valójában nem állnak rokonságban a helyi ősi honfoglalás előtti szlávokkal.


A szlovák az egyik legfiatalabb etnoníma (népnév) Európában, a "szlovák" kifejezés csak a 15. században, a kora újkorban született meg. Saját népnév nélkül nem is beszélhetünk identitásról vagy etnikumról sem. Ellentétben a csehekkel, horvátokkal, lengyelekkel (néhány fehér horvát), szerbekkel stb... akiknek valódi etnonimájuk volt, a szlovák népnév későn született meg, a "szlovák" nem valódi etnonima, a jelentése: "valamiféle szláv nyelvet beszélők". Nomen est omen. Nem csoda: A szlovákok kora újkori bevándorlók keverékei voltak: Cseh husziták északnyugatról, lengyel bevándorlók északról, helyi magyarok, vlach nomád telepesek Kelet-Szlovákiában, ruszinok keleten, és néhány német telepes. Ez a modern keveredés egyértelműen hatással volt a különböző szlovák "nyelvjárásokra". A valóságban ezek nem dialektusok, hanem inkább különböző nyelvek voltak. Ez a keveredés tükröződik számos régi nyelvükben Az egységes "közép-szlovák" nyelv 19. századi megszületéséig egyes szlovák nyelvjárások közelebb álltak a cseh nyelvhez, mások a lengyel nyelvhez, megint mások a ruszin nyelvhez. A szlovákoknak tehát a 19. századi szlovák nyelvi reformokig még közös, kölcsönösen érthető nyelvük sem volt (ami egy valódi nemzet vagy etnikai csoport alapköve).


Erről itt olvashatsz: [link]


A közös, egységes, kölcsönösen érthető szlovák nyelvet a két világháború közötti időszakban és a kommunizmus idején a csehszlovák iskolarendszer terjesztette el, ami a csehszlovák kormányok központi politikája és célja maradt.

A szlovák "etnikai csoport" egy fiatal modern mesterségesen és politikailag megtervezett termék , nem pedig valódi természetes/organikus történelmi fejlődés eredménye.

2023. dec. 7. 13:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/20 anonim ***** válasza:
100%

#15


Én nem azt mondtam hogy szlovákok már a kora középkor óta vannak. Én azt mondtam hogy a felvidék északi részeit már a középkor eleje óta szlávok lakják. Ehhez később hozzájöttek az álltalad linkelt bevándorlók is. Ebből az egyvelegből alakúlt ki a XIX. században szlovák identitás. A magyar nyelvhatár sajnos sosem érte el a történelmi Magyarország északi határát. Legészakabbra ekkor volt:

[link]

2023. dec. 7. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/20 anonim ***** válasza:

Szláv egy nyelvcsalád csupán. Mi most etnikumokról és megjelenésükről kialakulásukról vitázunk. Ez így már nem teljesen ugyanaz. Ilyen alapon akár az oroszok vagy beloruszok is követelhetnék "szláv nyelvű ősökre" hivatkozva a Kárpát medencét, hiszen ők is szlávul beszélnek.


Másrészt a populációgenetika sem támasztja alá a szlovákok ősiségét a régióban, hiszen genetikájuk keleti szláv, leginkább az ukránokéra hasonlít, valahogy - a magyarral ellentétben - nem tükrözi a Kárpát-medencei népmogásokat, nincsen benne germán autoszomális keveredés, se római kori , és ami legfontosabb se kelta elem.

A magyarokhoz a közhiedelemmel ellenben nem állnak túl közel genetikailag, még akkor sem ha sok álföldikusz magyarországinak szlovák migráns ősei vannak. Más szláv népek közelebb állnak, szlovének, szlavónok és meglepő módon a csehek is, hiszen a csehekben szintén hasonló arányú kelta és germán keveredés is kimutatható mint a magyarokban.

2023. dec. 7. 14:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/20 anonim ***** válasza:
14: igazad van valószínű hogy ő így értelmezte. de én nem így gondoltam.
2023. dec. 8. 00:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/20 anonim ***** válasza:

#17 De azok szlávok a szlovákok akik pl:.a magyarok bejövetelekor is éltek a Felvidék északi részein azok a szlovákok egyik ősei voltak, csak akkor még nem szlovákoknak hívták őket.


,,Bizonyosnak tűnik, hogy a honfoglaló magyar törzsek a Nagymorva-Birodalom összeomlását átvészelő szláv népcsoportokat találtak a Kárpát-medence északi részén, mely térség egyébként nem alkotta a magyarok szállásterületének szerves részét, inkább védelmi célból (gyepű) használták. Az egyik, (a kvázi hivatalos, legalábbis tanított) szlovák őstörténet elképzelés az úgynevezett "Nagymorva Birodalomból" vezeti le a szlovákokat. A morva állam ilyetén interpretációja mindenképpen hamis. Egyrészt a morva állam egy, a morva törzs által létrehozott, törzsi alapon szerveződött állam volt, amely bizonyos időpillanatban több más szláv törzs (pl. a csehek) leigázásával létrehozott egy rövid ideig fennálló államalakulatot. Azonban ez elég kezdetleges állam volt, nagyjából addig tartott, ameddig az azt létrehozó törzsfő élt. Másrészt, a morvák ma is léteznek, mégpedig kelet Csehországban. Igaz, hogy a morva állam törzsterülete kiterjedt a mai nyugat Szlovákiára (a központ azonban a mai Morvaországban volt), de nem szlovák állam volt. Könnyen lehet hogy a nyugatszlovák népességnek leszármazásilag van köze a morvákhoz, azonban identitását tekintve már nincs. Ezért a morva -> szlovák leszármazás sántít, ráadásul a közép és keletszlovák népességre még azt sem lehet mondani hogy morvák lettek volna (szláv népesség élt a teljes Kárpát Medencében, de ők nem feltétlenül morvák voltak - valójában írott források nélkül nem ismerjük igazán a kárpát-medencei szláv népességet. Egy biztos, szlovák törzs nem létezett). Ráadásul a Magyar Királyság létrejötte után az itt élő szlávok törzsi kötődése megszűnt, szláv nyelven beszélő alattvalók lettek belőlük. Tehát a morva - szlovák kapcsolat vagy kontinuitás feltételezése hamis. A Vág és Nyitra folyók medencéjében élő szlávok tehát valószínűleg a mai szlovákok egy részének ősei, de sem egységes nyelvvel, sem közös identitással még nem rendelkező, nemzetségi viszonyok között élő földműves lakosságnak tekinthetők történetileg.


A középkorban jelentős csehországi, morvaországi és részben lengyelországi bevándorlás növelte a nyugati szláv nyelvű népesség súlyát a történelmi Felső-Magyarországon. Ez a másik, a magyar történetírásban meggyökeresedett elképzelés, amely szerint a szlovákok bevándorlók, mégpedig a 12-13. században érkeztek volna a Felvidékre. Ez az elképzelés is sántít. Ugyanis eszerint a szlovákok cseh, lengyel és ruszin bevándorlók leszármazottai lennének. Ezzel az a fő probléma, hogy nincsenek erre utaló források, ráadásul közvetett úton is ellentmond ennek pár tény: az egyik, hogy mind Lengyel- és Csehország komoly népességhiánnyal küzdött ebben az időben, és mindkét országba jelentős számú német nyelvű telepes érkezett, nehezen hihető tehát, hogy emellett jelentős népességkibocsátók lettek volna. A másik a közép szlovák nyelvjárás, amelynek olyan elemei is vannak, amely a szlovénekkel rokonítja őket, és egyfajta kapcsolatot képeznek a nyugati és délszláv nyelvek között. Ezek a nyelvtani elemek hiányoznak a cseh, a lengyel és a rutén nyelvből. Azt lehet mondani, hogy a szlovákság etnikai integrációja a XVI. század végére ment végbe, de a mai szlovák identitástól jelentősen eltért abban, hogy premodern jellegű volt, azaz a magyar állam iránti lojalitás jellemezte. A nyelvi integráció gyakorlatilag csak a XIX. századra valósult meg, mert divergens nyelvi folyamatok is jellemezték a nyugati és keleti szlovák nyelvjárást: területi-földrajzi okokból is más szláv népekkel kerültek elsődlegesen nyelvi viszonylatba a Felvidék nyugati és keleti felén élő szlováko


A szlovák nép kialakulása mindenképpen a Magyar Királyság létrejöttéhez köthető. A Honfoglalás, és a magyarok letelepedése a Kárpát-medencében széttördelte a helyi szláv törzsek viszonyait, a szláv népesség nagy része beolvadt a magyarul beszélők közé. Nem mindenhol azonban, főleg azokon a helyeken, ahol a magyarok nem telepedtek meg, ilyen lehetett a Pozsony-Nyitra-Losonc-Kassa vonal környéke. Az addig gyepűként funkcionáló, ettől a vonaltól északra levő területek betelepítése a 12-13. században pedig főleg az ebben a térségben élő népességre támaszkodott - mivel a földrajzi viszonyok miatt a térség hamar túlnépesedhetett. Ez a szláv népesség már nem volt se morva, se fehér horvát, se más, egyszerűen szláv nyelven beszélt, és a magyar király alattvalója volt. Létszámukat aztán gyarapította az előbb említett két bevándorlási hullám, a huszita cseh, és a ruszin (mindkettő hatott a nyugat ill. keletszlovák nyelvjárásra)."


[link]

2023. dec. 8. 00:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/20 anonim ***** válasza:

"hogy mind Lengyel- és Csehország komoly népességhiánnyal küzdött ebben az időben, és mindkét országba jelentős számú német nyelvű telepes érkezett"

A cseh és lengyel korabeli forrásokból kiderül , hogy a gazdasági életet akarták ezzel fellendíteni, modernebb technikát szaktudást kereskedelmet fellendíteni. Másrészt egy nagyarányú lengyel és cseh nyugatra áralmlás figyelhető meg ezidőtájt, olyannyira hogy a mai É-NY Németországi városokban és nagyobb mezővárosokban bevezetik a sok szláv migráns miatt az un. "szláv jogokat". Gyakran szlávok végezték az aljamunkát segédmunkát ezekben az É-NY-i német tartományok mezővárosaiban és nagy birodalmi városaiban.


Hallgatsz a szlovák nyelvjárásokról is, amelyek akár tekinthetők külön nyelvekek, egyik a lengyelhez állt közelebb, másik a csehek nyelvéhez harmadik meg a ruszinokhoz.


Továbbá képtelen voltál a genetikai összetételükre is választ adni, ami szintén ellenmond.

A magyar genetikai medence képviseli (már a középkorban is) a hajdani itt nagyszámban élő kelták, germánok , és rómaiak genetikai lenyomatát is, de a szlovákokban az ukránokkal szinte majdnem azonos keleties szláv markerek dominálnak az autoszomális tesztek alapján.

Már nem a 20.században élünk: Gondolom még azt sem tudod, mit jelent az autoszomális DNS kutatás és mennyivel modernebb mint mondjuk az Y DNS, pedig egy történelemmel foglalkozó ember számára a 21.században ez már nem lehet valami érthetetlen fura "úri-huncutság".

2023. dec. 13. 20:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!