Mit szólsz hozzá, hogy eszerint a törökök sikerrel harcoltak a Trianonjuk ellen, mi nem?
Idézek egy cikkből:
Ha Törökország elfogadja a sevres-i béke feltételeit, akkor ma Antalya olasz üdülőhely volna, Isztambult valószínűleg Konstantinápolynak, Izmirt pedig Szmirnának hívnák, Adana pedig egy francia tengeren túli megye székhelye lenne. De nem fogadta el...
1918 októberében a Török Birodalom, elismerve vereségét, fegyverszünetet kötött az Antanttal, amely azonnal megkezdte az ország megszállását. A győztesek nem bántak kesztyűs kézzel a legyőzöttel, mely az 1920. augusztus 10-én aláírt sevres-i béke értelmében elvesztette területének több mint 70 százalékát, 1,15 millió négyzetkilométert. A birodalomtól nemcsak valamennyi hódoltsági területét csatolták el, hanem az anyaország számos, többségben vagy szinte kizárólag törökök lakta vidékét is. (összesen kb. 450 ezer km2 maradt, szemben a mai 780 ezer km2-rel)
A sevres-i diktátum csak az Anatóliai-félsziget középső és északi részét hagyta meg török fennhatóság alatt.
Míg a francia és olasz területi követelések tisztán gyarmatosítási ambíciókból fakadtak, addig az örmény, kurd és görög igények nagyrészt jogosak voltak, A békeszerződés aláírásakor a török anyaország területén jelentős létszámú ellenséges haderő állomásozott, mintegy 200 ezer görög, francia, örmény és olasz katona. Ennél lényegesen kevesebb román és cseh katona szállta meg Erdélyt és a Felvidéket....
A törökök, tőlünk eltérően, országos harangkongatásnál lényegesen pragmatikusabb lépésekkel reagáltak a megalázó szerződés megkötésére. Az Ankarában, Musztafa Kemál elnökletével ülésező Nagy Török Nemzetgyűlés kinyilvánította, hogy nem ismeri el érvényesnek a dokumentumot, s egyúttal megfosztotta állampolgárságától annak négy török aláíróját.
A török vezetőkbe sokkal több realitásérzék szorult, mint magyar kollégáikba, ők ugyanis ahelyett, hogy szélnek eresztették volna a katonáikat, illetve ölbe tett kézzel nézték volna országuk megszállását, ekkor már jó ideje gőzerővel dolgoztak egy új, ütőképes hadsereg szervezésén. Ez már fel is vette a harcot, mégpedig sikeresen, az örményekkel. 1919 tavaszán még csak 35 ezer katonájuk volt a Musztafa Kemál vezette hazafias erőknek, 1920 őszén azonban már több mint 80 ezer ember állt fegyverben, s ez a szám folyamatosan nőtt.
A török fegyveres ellenállás 1919. május 15-én kezdődött, az első lövést egy újságíró adta le, leterítve az Izmirben partra szálló görög csapatok zászlóvivőjét. A görögök válaszul több száz fegyvertelen török katonát és civilt gyilkoltak le a kikötővárosban. A görög hadseregnek az Anatóliai-félsziget közepe felé történő előrenyomulása során egymást követték a kölcsönös atrocitások, melynek ártatlan áldozata a polgári lakosság volt, török és görög vegyesen.
Időközben a délkeleten előrenyomuló franciák ellen is megindult a harc. Urfa, Gaziantep és Maras városokban a helyi lakosok is fegyvert fogtak a megszállók ellen. Marasban a szabadságharcosok egy időre átvedlettek martalócnak, s lemészárolták a korábbi vérengzések elől a városba menekült örményeket. 1920 áprilisában Musztafa Kemál levelet írt Leninnek, melyben segítséget kért. “Az ellenségünk ellensége a barátunk” elv szellemében a nyugati szövetségesek által szorongatott vörösök jelentős mennyiségű fegyvert, lőszert és aranyat küldtek a törököknek, Musztafa Kemál pedig köszönte szépen, ugyanakkor a bolsevik ideológiából nem kért.
1921 szeptemberében a görögök már 50 km-re megközelítették Ankarát, mikor a törökök, Musztafa Kemál közvetlen parancsnoksága alatt, ellentámadásba mentek át. A sakarya-i csatában a számbeli hátrányban levő és gyengébben felfegyverzett törökök győztek, megfordítva a háború menetét. A török függetlenségi háború lényegében 1922 szeptemberében ért véget, azt követően, hogy a görögök kiürítették Izmirt. A franciák korábban feladták a kilátástalan harcot, utolsó katonáik januárban hagyták el Törökországot.
Az ellenségeskedést, immár formálisan is, az 1923 júliusában aláírt lausanne-i béke zárta le. Ennek értelmében Törökország területe mintegy 300 ezer négyzetkilométerrel (ez kb. háromszorosa Erdélynek) lett nagyobb a sevres-i béke előírásaihoz képest. Törökország etnikailag nagyjából tiszta állam lett, leszámítva a kurd kisebbséget, hiszen több mint egymillió görög hagyta el, míg Görögországból 330 ezer török települt át az anyaországba. Az örmény közösséget már 1915 és 1917 között felszámolták, a török történelem legszégyenletesebb fejezetésnek számító népirtás során...
A törökök a maximumot hozták ki a lehetőségekből, mi jószerivel a minimumot. A történések ilyentén történő alakulása részben annak tudható be, hogy a törököknek volt egy Musztafa Kemáljuk. Nekünk csak Károlyink, Apponyink, Kun Bélánk és Horthynk volt.
Tehát a törökök körülbelül megduplázták a területüket, borzalmas állapotban lenne ma Törökország, ha nem harcolnak, egy kis jelentéktelen ország lenne Isztambul meg minden nélkül. Sőt, a történelmileg, etnikailag görög, örmény, kurd területeket is megtartották, övék az egész tengerszoros. Még kölcsönös népirtások is voltak, főleg az örmények kárára.
Mi ehhez képest szinte semmit nem csináltunk. Bár szerintem nálunk ennél jelentősebb haderő kellett volna, de annyi bőven lett is volna.
válasza: válasza:Törökország helyzete össze sem hasonlítható a magyarokéval, egyrészt sokkal nagyobb ország, az ellenfelei vagy távol voltak, vagy jelentéktelennek. Magyarország szomszédai, önmagukban is majd akkorák, mint a kis Magyarország és van egy pár, 7... Ezen belül Ukrajna, Románia sokkal nagyobb ország is. Mind a 7 állam ellenséges velünk szemben, vagy semleges... Gondolkozunk már. Egyébként megcsinálták a magyarok is a reviziot, nem vagyunk rosszabbak ilyen szempontból, egy egész rendszert építettünk fel érte, nem voltunk nyomibbak, hazaàrulóbbak mint a törökök, csak szimplán nem jött össze. A bukás pedig akkora volt, hogy a legtöbben el is felejtették egy életre és negatívan állnak az egész témakörhöz.
"Még kölcsönös népirtások is voltak, főleg az örmények kárára."
Erre még nem lennék büszke...
2, Törökország népessége jelentősen kisebb volt 1921-ben, mint Magyarországé, hadereje is sokkal kisebb volt. A mi ellenfeleink egyenként a felét sem érték el talán a mi országunk méretének, haderejük teljesen jelentéktelen erejű volt, sokszor pár száz magyar katonával nem bírtak, ahol véletlenül ellenálltunk, jelentős természetes védvonalaink voltak, kiváló volt az infrastruktúra, nem volt szultánunk, akit a fél ország istenített, és akit arrébb kellett tenni, a békeszerződést már alá is írták, és csak utána kezdtek harcolni, csehek abszolút nem is éltek Magyarországon (tehát nem volt miért harcolniuk), és nem foglalták el a fél országot a nagyhatalmak haderejükkel, ráadásul a nagyhatalmaknak sem voltak területi igényeik.
Akkoriban nem volt Ukrajna, nem 7 szomszédunk volt, csupán 3 ellenséges szomszédunk, abból kettő a hegyeken túl, jó messze.
válasza:Az volt a tragikus, hogy azokban a sorsdöntő 1918-1919-es években nekünk nem egy Kemál Atatürk-féle hazafias gondolkodású vezető volt az országunk élén, hanem ezek a Károlyi és Kun-féle bitangok, akik tárcán kínálták a területeinket a ránk támadó szomszédainknak.
A megoldás az lett volna, ha a valóban jó hazafi és stratéga Stromfeld Aurél a felvidéki visszavonulás parancsát követően nem lemond, hanem katonái élén átveszi a hatalmat, kisöpri Kun Bélát és a többi hazaárulót az ország éléről és folytatja a honvédő háborút, míg sikerül egy nekünk kedvezőbb békét elérni.
Sajnos 1945-öt követően a Károlyi-Kun-féle vonal és gondolkodásmód került ismét hatalomra, ezt kényszerítették a közgondolkodásra, aminek következménye a "megérdemeltük Trianont", "túl régen volt már, úgyhogy hagyjuk", "tanuljunk meg kicsik lenni" és hasonló baromságok.
Pedig Trianon kérdése mindaddig nyitott és időszerű lesz, míg megoldásra nem lel, mégpedig legalább az 1941-es határállapotaink visszaállításával.
Erre kellene törekednie a mindenkori magyar vezetésnek és társadalomnak, nem pedig utat engedni az önsorsrontó, defetista szólamoknak, amelyekkel csak a magyarnyomorító trianoni gúnyhatárok önnön bebetonozásához járulunk hozzá és területrabló szomszédaink malmára hajtjuk a vizet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!