Ha a zsidók vélt világuralmi vágya beteljesülne, mit csinálnának utána?

"Mármint az, hogy a zsidó gyerek is jól forgatja majd a célt és a világuralom lesz a célja? Az apja mondja neki, vagy le van írva valahol vagy ez amolyan génekben öröklött dolog?"

Most komolyan, ne nevettesd már ki magad! Szerinted, ha egy zsidónak gyereke lesz az nem fordulhat elő, hogy tudós, művész vagy esetleg orvos akar lenni és sz_rik az apja világhódító terveibe? Az egész már itt borul! Vagy őket genetikailag nemesítik és laborokban hozzák létre, hogy beléjük kódolják az uralkodni vágyást? Ugyan már! A zsidóság heterogén népség, nincs olyan hogy a rabbi azt mondja, hogy uralkodni kell és akkor mindenki azt akarja. Sok izreali tiltakozik például a palesztin elnyomás ellen.

Kevesen születnek gazdagnakő ám a leleményes, kitartó és törekvő emberek előtt megnyílnak a kapuk, és valóra válthatják álmaikat még akkor is, ha alacsony sorból származnak. Ennek ékes bizonyítéka a Rothschildok története.

A család neve ma már egyet jelent a gazdagsággal, a befolyással és a mérhetetlen pénzügyi hatalommal. Történetük szorosan összefonódott Európa történelmének nagy fordulataival. A Rothschildok mindenhol ott vannak, ahol a tőke mozgásba lendül. Hol nyíltan, hol a háttérből irányítják a gazdaságot, miközben megmaradtak a stabilitás és a biztos befektetés örök szimbólumainak.

Meggazdagodásuk története az 1700-as évek közepén kezdődött Frankfurt am Mainban, ahol a őősapaő, Meyer Rothschild és elődei generációkon keresztül éltek. Körülményeik korántsem nevezhetők rózsásnak, hiszen a város szigorúan őrzött és elzárt zsidónegyedében állt a házuk, rajta vörös cégtáblával, amit németül őrotschildő-nak neveznek. (Idővel a család ezt a nevet vette fel.) Az ifjú Meyer tanoncéveit Hannoverben, az Oppenheimer-bankházban töltötte, miközben családja Frankfurtban még jobban elszegényedett, és már nem az utca őjobbik felénő; a vörös cégéres házban laktak, hanem egy roskadozó, nedves viskóban, amely a kapu fölött himbálódzó cégérről a őSerpenyős háző nevet viselte.

Az érmekereskedő

Ebben a házban kezdte az üzletet Meyer Rothschild. Először régi pénzekkel kereskedett. Maga írta a katalógusokat, s a pénzekkel végigvándorolta a német fejedelemségek és hercegségek sorát. Így került kapcsolatba a régi pénzeket győjtő előkelőségekkel, és egy ízben Vilmos herceg, Hanau uralkodója is vásárolt tőle néhány pénzdarabot.

Hamarosan Meyer afféle pénzváltó helyiséget is berendezett a Serpenyős házban, ahol különféle fejedelemségek több tucatnyi pénznemét át lehetett váltani. A pénzváltás jövedelmét Rothschild az éremkereskedelem kiterjesztésére használta. Megvásárolta néhány szorult helyzetbe került éremgyőjtő anyagát, és új szerzeményeivel ismét végigjárta a német hercegségeket. A kapcsolatok bővülése végül odavezetett, hogy a Serpenyős ház falára 1769-ben új táblát szegeztek. Ezen a Hesse-Hanau hercegi ház címere díszelgett, és alatta: őMeyer Rothschild, őfensége Vilmos hanaui herceg ügyintézőjeő.

Az üzlet beindul

Ez az őügyintézéső óriási jelentőséggel bír a Rothschildok sorsának alakulásában. Vilmos herceg nem volt érdektelen figura. Unokája volt II. György angol királynak; egyben unokatestvére III. Györgynek, s emellett a dán király unokaöccse, a svéd király sógora. De nem ez volt benne a különleges, hanem az, hogy első volt a német fejedelmek sorában, aki a kékvérő kapcsolatokat az uzsorakölcsönnel és a harácsolással párosította.

Vilmosnak fél Európa koronás fői tartoztak ő és még a hesseniek véréből is aranyat csinált. Kemény kiképző őrmesterei fegyelmezett és mindenre elszánt zsoldosokat neveltek. Amikor egy-egy század készen állott, rendszerint az angoloknak adta el őket, hogy a gyarmati seregeket erősítsék. Ráadásul, ha megölték egy katonáját valamely távoli gyarmaton, Vilmos kapott érte kártérítést.

Amikor Meyer bekapcsolódott Vilmos üzletébe, egy sor más pénzváltó mellett időnként őt is megbízta egy-egy külföldi adósság behajtásával ő természetesen tisztes jutalék ellenében.

A gazdagodó család új házba költözött, melyen immár zöld cégtábla lógott, és így a őGrünschildő őnevet viselte.

A vagyonnal azonban még nem voltak elégedettek. Igaz, hogy a frankfurti gettóban ők voltak a leggazdagabbak, de a német hercegségek pénzváltó- és kereskedővilágában még csupán jelentéktelen szereplők.

Apjuk nyomdokában

Az igazi pénzügyi robbanás Meyer öt fiához kapcsolódik. A fiúk közül Amschel később a német föderáció kincstárnoka lett. Salomon a bécsi Rothschild-ház megalapítója. Nathan hosszú évek múlva Anglia legnagyobb pénzügyi hatalmasságává emelkedett. A negyedik fivér, Kalmann, a nápolyi Rothschild-bankházat alapította. Végül az ötödik, Jákob, a Francia köztársaság, majd a császárság korszakának valóságos pénzügyi diktátorává nőtt.

Az első őnemzetközi fogástő az öt Rothschild fiú1804-ben azért tudta lebonyolítani, mert a dán királyság teljesen tönkrement. A dán király nagybátyja volt a dúsgazdag Vilmos hercegnek. Ezért Vilmos azt gondolta: ha Dániának úgy tud kölcsönt nyújtani, hogy az üzletnél neve ne szerepeljen, akkor megfelelő uzsorakamatot követelhet. Hiszen a dúsgazdag hercegi unokaöccs mégsem kopaszthatta meg nyilvánosan a csődbe jutott királyi nagybácsit. A szerződés tehát a Rothschildok neve alatt futott. A milliók valójában Vilmos kincstárából érkeztek, s a Rothschildok a titoktartásért kapták a hasznot. A dán csel után a Rothschild-ház a legjobb úton volt afelé, hogy az egyik leggazdagabb európai uralkodónak számító Vilmos udvari bankárává váljék.

Ekkor azonban váratlan fordulat történt, s úgy tőnt, Napóleon megjelenése elsöpri a szépen induló üzletet.

Trükkök, cselek, ravaszság

1806-ban a francia hadsereg Hessent is megszállta. Vilmos elmenekült, ráadásul az öt fivér közül Nathan is Londonban ragadt, egyre inkább elszigetelve a kontinenstől.

Napóleon pénzügyminisztériuma azonban bárhogy igyekezett, nem bírt a Rothschild családdal. A trónfosztott Vilmos herceg adósai hivatalosan a francia kincstárnak kellett volna fizessék tartozásaikat. Ám négy Rothschild fiú dupla fenekő hintóban száguldozta végig a német hercegségeket, és busás jutalom fejében a francia hatóságok orra előtt szedte össze Vilmos herceg kintlévőségeit. A francia rendőrség megjelent ugyan a frankfurti gettóban, és feltúrta a őzöld cégtáblárólő elnevezett házat, ott azonban csak egy görnyedt és reszkető kező pénzváltót talált, rémült feleségével. Vilmos herceg adóslevelei az országutakon futó Rothschild-hintók kettős padlója között rejtőztek.

Persze a Vilmos számára összeszedett pénzt nem kellett - és nem is lehetett - nyomban átadni őhercegségének. A Rothschild fiúk így befektetés után néztek. Ideális lehetőséget kínált a Napóleon ellen küzdő Anglia blokádja. E blokád éveiben a főszerek, gyarmatáruk s a különböző nyersanyagok egész sora csak csempészúton juthatott át a kontinensre, s ennek a csempészhálózatnak a megszervezése szempontjából kincset ért, hogy Nathan Londonban rekedt. ő építette ki a blokádon áttörő csempészhálózatot, melyen keresztül a gyapot, selyem, dohány, cukor, kávé áradt át a kontinensre.

A csempészésből befolyt hatalmas vagyon már elégnek bizonyult ahhoz, hogy a Rothschildok hozzáfogjanak mai, igazi foglalkozásukhoz. A Rothschildok abbahagyták a csempészést, és ettől kezdve egyetlen árut adtak el: a pénzt.

A nagy fogás

Miután a csempészés alaptőkéje a Vilmos herceg számára titokban behajtott pénzösszegekből származott, a hercegnek fantasztikus vagyona volt a Rothschildok kezelésében. Az volt a nagy kérdés, hogyan lehet ezt a pénzt a blokád körülményei között hasznot hajtóan befektetni. A testvérek elhatározták, hogy Napóleon bukására fognak spekulálni. Meggyőzték Vilmos herceget is, hogy a náluk lévő vagyonát fektesse angol államkölcsönökbe. A megbízást és a pénzt ismét Nathan Rothschild kapta meg, akihez testvérei csempész-összeköttetés segítségével juttatták ki a hatalmas összeget. Az eredeti megbízás úgy szólt, hogy 72 fontnyi átlagárfolyamon vásárolhat Vilmos pénzéből angol államkötvényt. Az angliai Rothschild azonban megvárta, míg Napóleon ideiglenes sikerei miatt az angol államkötvények leesnek - olcsóbban vásárolt, és a különbséget zsebre tette.

Ekkor a londoni Rothschild-ház már olyan hatalom volt, hogy Vilmos üzletei nem elégítették ki: nagyobb őhalő után néztek. Ez a Kelet-indiai Társaság aranykincsének eljuttatása volt az Ibériai-félszigeten harcoló Wellington hercegnek. Az egyetlen út persze Franciaországon vezetett keresztül. A Rothschildok vállalták a feladatot, s ezzel Nathan Rothschild egy csapásra Anglia hadseregének bankárja lett.

A feladatot a Rothschild fivérek azzal az éles és finom ravaszsággal oldották meg, amely a későbbiekben is olyannyira jellemezte őket. A módszer viszonylag egyszerő volt. A legfiatalabb Rothschild fivér, Jakob váratlanul megérkezett Párizsba, és házat bérelt, felkeltve a francia hatóságok figyelmét. A Rothschildok hamis leveleket írattak. Ezeket a leveleket Jamesnek címezték. A levelekben az állt, hogy a Rothschildok aranyat akarnak kihozni Angliából, de ezt az angol kormány ellenzi, mert fél attól, hogy az arany kiáramlása meggyengíti az országot. A Rothschildok kegyesen hagyták, hogy a hamis levelek a francia titkosrendőrség kezére kerüljenek. Napóleon pénzügyminisztériuma bekapta a horgot. Ha az angolok nem akarják, hogy arany jusson ki Angliából, akkor segíteni kell ezeket a derék Rothschildokat, hogy mégis kicsempészhessék azokat az átkozott aranyakat. Így a franciák segítségével az arany akadálytalanul jutott át a Csatornán, ahonnan James Rothschild juttatta Párizsba, és Kalmann Rothschild ő a későbbi nápolyi nábob ő spanyol bankárok segítségével juttatta át a Pireneusokon.

Európa első bankárai

A waterlooi csata Angliát Európa első hatalmává tette - a Rothschildokat pedig Európa első bankáraivá. A Rothschildok őwaterlooi fogásátő az tette lehetővé, hogy a napóleoni háború idejében a bonyolult, titkos és veszélyes pénzügyi megbízások végrehajtására az öt Rothschild fivér páratlan hírvivő és futárszolgálatot szervezett. Az információ pénzt ért. És mi lehetett értékesebb információ a waterlooi csata kimeneténélő A kapcsolat világos volt, s a londoni tőzsde reszketve figyelt. Ha Napóleon győz Waterloonál, akkor zuhannak az angol államkötvények. Ha veszít, akkor császársága összeomlik, s az angol államkötvények az égig emelkednek.

1815. június 19-én, a késő délutáni órákban egy Rothworth nevő Rothschild-futár Ostende kikötőjében felszállt a Rothschildok futárszolgálatának egyik gyorsjáratú hajójára. Nathan Rothschild június 19-ének éjszakáját a Csatorna angol partjának egyik kikötőjében, Folkestone-ban, a rakparton töltötte. 20-án hajnalban már tudta, hogy Napóleon elvesztette a waterlooi csatát. A Rothschild-futár nyolc órával korábban ért át a Csatornán, mint Wellington hírvivője.

Nathan Rothschild először az angol kormánnyal közölte, hogy Napóleon vereséget szenvedett ő azután elment a tőzsdére. Egy átlagbankár ilyen információ birtokában valószínőleg minden pénzén angol állampapírokat vásárolt volna. De nem Nathan Rothschild! ő eladott angol államkötvényeket méghozzá tömegével! A tőzsdén végigszaladt a hír: őRothschild elad!ő Nyilván tud valamit: Waterloo elveszett. S a londoni Rothschild tovább öntötte a piacra az angol államkötvényeket. Amikor az államkötvények mélyponton voltak, de a tőzsde még nem ébredt fel, egyetlen mozdulattal visszavásárolt mindent, amit eladott ő csak éppen az eladási ár töredékéért. Néhány perc múlva a tőzsdére is megérkezett a hivatalos hír Napóleon vereségéről. Az angol állampapírok értéke magasra szökött, és a Rothschild-bankház szinte számlálhatatlan profitot söpört be.

Már csak nemesi cím kell!

Ezután már csak egy apróság maradt hátra: nemesi címet szerezni maguknak. Mivel Napóleon bukása után a Rothschild-bankház bonyolította le a Londonnak, Bécsnek és Berlinnek fizetett 120 millió font értékő francia pénzügyi segélyeket, és az ő kezükön futottak át a Bécsnek szánt angol pénzügyi segélyek is, ezért a Rothschildok 1817 táján finoman jelezték a bécsi udvarban: megérdemelnének valamiféle kitüntetést. A bécsi udvari tanácsos először egy gyémántokkal kirakott szelencét akart küldeni elismerése zálogául. Ám a Rothschildok közölték az udvarral, hogy gyémántokkal el vannak látva, ehelyett inkább nemességet igényelnek. A meghökkent udvar nem tudott mit tenni, megadták a családnak azt a jogot, hogy vezetéknevük elé a ővonő szócskát odabiggyesszék. Ez ugyan nem volt sok, mivel a legalacsonyabb nemesi rangot kapták meg izraelita származásuk miatt. Közben arra is felszólították őket, hogy terveztessenek maguknak családi címert.

A fivérek nem voltak szívbajosak, s a császári hivatal elé olyan címertervezetet nyújtottak be, amely egy főhercegnek is becsületére vált volna. Volt abban minden: sastól a leopárdig és az oroszlántól az öt fivér egységét jelképező, egy marokba fogott öt arany nyílvesszőig. Ráadásul a címert körülvevő díszítésekre még koronás, páncélozott fejeket is terveztek. Az üggyel foglalkozó császári hivatal rémült levelet írt a pénzügyminiszternek, panaszolva, hogy a Rothschildok címerterve megvalósíthatatlan, mert a heraldika törvényei szerint nem jár alacsony nemesi rangjukhoz se korona, se oroszlán, se sasmadár. A címertervet így elutasították. Átmenetilegő

Nem sokkal később, 1822. szeptember 23-án a Rothschild ház 900 ezer aranyforint személyi kölcsönt adott Metternichnek, a császár mindenható kancellárjának, hétévi visszafizetésre és különösen kedvező kamatra. Öt nap múlva egy császári parancs mind az öt Rothschild fivért bárói rangra emelte, és a heraldikai iroda bürokratái fogcsikorgatva engedélyeztek mindent, amit a Rothschildok beleterveztettek a címerükbe: sast, oroszlánt, sisakot.

Ma is ez, a Metternich kegyéből kapott címer díszíti a Rothschild-bankházak személyi használatra szánt levélpapírjait.

ej de ráértek! most csúnyán le leszek pontozva, de

"Gyűlöletkeltő, antiszemita vélemények nem érdekelnek."

akkor a kérdésed mi????

"zsidók vélt világuralmi vágya"

Itt a kulcsszó, a vélt. Ezt csak azok vélik, akik egyébként is gyűlölik a zsidókat. Ettől függetlenül nincs valóságalapja.

Érdekes különben, hogy mindenki arról beszél, hogy milyen gyilkosok, gonoszak a zsidók, közben meg épp őket akarnák diszkriminálni, kiirtani. Ebből kifolyólag pont a másik oldalon látok gyilkos hajlamot. Ironikus.

SeiSMyC

Utolsó (kérdező elötti)

Ez pont forditva van , ők ugatnak a antiszemitizmusról , de lesd meg a talmudot .

A zsidóságot nem lehet a talmudon keresztül megitélni. Nem minden zsidó fogadja el a talmudot, ráadásul a zsidóság alapjául sem a talmud szolgál. A talmud a történelem terméke, a zsidóságot pedig egészen Ábrahámtól kezdve kell nézni - a mai zsidóság is Ábrahám leszármazottjai. Ennek pedig egy olyan szövetség az alapja, ami alapja a kereszténységnek is: a Biblia.

Nem is értem igazán, miért a talmudról beszél mindenki, amikor a zsidókról van szó, sokkal inkább kéne a Bibliát emlegetni.

Kérdező előtti voltam :)