Ha a nyugatot érné atomtámadás, de nem közvetlen Amszterdamot & Luxembourgot, akkor ugye nem kapcsolnák le a szervereket?

Nyugati elemzők szerint jelenleg nem vagyunk képesek teljes valósá-

gában felfogni egy atomtámadás hatásait. Ha egy hétköznapon tíz kilótonnás

atombomba robbanna például Manhattan szívében, az több mint félmillió embert

ölne meg. Egy tíz kilótonnás szerkezet hatóereje akkora, mint tízezer tonna

TNT-é. Ennyi robbanóanyag szállításához száz vasúti vagon kellene, az atom-

bomba viszont egy teherautó platóján is elfér. A veszteséglistára pedig a halotta-

kon kívül a személyiségi és magánélethez való jog, valamint a világgazdaság is

rákerülne

29

A hatás függ a robbanás nagyságától, a „0” ponttól való távolságától, a

földfelszínnel való kapcsolatától (felszíni vagy föld alatti). Közvetlenül a robba-

nás után a „gomba” középpontjában több millió °C-hőmérséklet keletkezik,

amely szuperszonikus gyorsasággal terjed, nyomában hurrikánszerű forgószéllel

és hőmérséklet-emelkedéssel és -sugárzással. A halálos kimenetelt igen gyakran

indirekt hatások okozzák, épületek összedőlése, a nyomás fokozódása. Az

emberi szervezet kb. 2 atmoszféra (200 kPa) nyomásnak képes ellenállni, de a

nukleáris robbanás 350 kPa nyomást is okozhat.

Az ún. „halálzóna”, egy 100 kilótonnás robbanás után, ha a terület kör

alakú, 2,4 km átmérőjű, 1 megatonna esetében az egész terület 71 km2 lehet. A

hőenergia 75 km2-es területen okoz sérülést, sőt halált, vakságot, szemsérülést

néhány kilométeren túl is eredményezhet.

Hiroshima és Nagasaki esetében az azonnali neutron- és gamma-sugárzás

okozott halált, azonban egy nagy nukleáris robbanásból származó sugárzás csak

azon a területen vezet halálhoz, ahol a hő és a robbanás mindent elpusztított.

Földi detonáció esetén a széthulló roncsok és a törmelék a szél irányában viszik

tovább a sugárzó anyagokat.

Városok, vagy azok közelében, olajmezők, finomítók, erdős területeken

fekvő fegyversilókat ért támadás hetekig tartó tüzeket, az ún. „nukleáris telet”

okozzák. Egészségkockázatot az atomfegyverek mellett, a civil nukleáris ciklus

is jelenthet. Urániumot főként az USA-ban, Ausztráliában és Közép-Európában,

valamint Franciaországban és Argentínában is bányásznak. Az uránium és a

tüdőrák összefüggését Közép-Európában, ahol a XV. század óta bányásznak

uránszurokércet, már régen ismerik. Urániumbányászok tüdőrák mortalitása az

átlagos populáció ötszöröse.

Távolság.

szélirányban.

(km)

50km Akut idegrendszeri sérülés

90km Súlyos gastrointestinalis tünetek

160km Súlyos hematológiai hatás

240km Enyhébb hematológiai tünetek, sokkal

később rák és fehérvérűség

Atomháború nélkül elképzeltem, hogy ennek a játéknak a terjesztői egyik napról a másikra leállítják ezt a játékot. Aztán a kérdező habzó szájjal veszi tudomásol, hogy vége.

A kerdésedre válaszolva kérdező.:

Ilyen esetben búcsút mondhatnál a játéknak. De a kényelmes életnek is.

#25 "Ilyen esetben búcsút mondhatnál a játéknak. De a kényelmes életnek is."

Sajnos ez inkább így állná mg a helyét:

Ilyen esetben búcsút mondhatnál a játéknak. De az életnek is.

legelső amit meg semmisittenek az a katonai és az ipari és kommunikációs létesítménynyek‼ Csak az orosz cárbomba mekkorát robbant 50megatonnás volt A Cár-bombát a szállító repülőgép 1961. október 30-án 10 500 m magasságban oldotta ki, és az a földfelszín felett 4000 m (a tengerszint felett 4200 m) magasságban, moszkvai idő szerint 11 óra 32 perckor robbant föl a Novaja Zemlja Északi-szigetén lévő nukleáris kísérleti telep fölött (Szuhoj Nosz 73.85° N 54.50° E). A bomba megfelelő magasságon való felrobbantásáról légnyomásérzékelő gondoskodott.

A robbanás tűzgömbje elérte a földfelszínt és kis híján a bombát kioldó repülőgépet is. A fényhatás még 1000 km távolságból, így Finnországból is látható volt. A hőhatás akkora volt, hogy még 100 km-es távolságban is harmadfokú égési sérüléseket okozott volna. A robbanáskor kialakult gombafelhő 64 km magasra emelkedett és 30–40 km széles volt. A szeizmikus lökéshullámok háromszor kerülték meg a Földet. A bomba hatóerejét az amerikai források kezdetben 57 Mt-ra becsülték, de az 1991 utáni hivatalos orosz források is az 50 Mt hatóerőt erősítik meg.

A bomba robbanásakor 39 nanoszekundum (3,9·10−8 másodperc) alatt 2,1·1017 joule energia szabadult fel, ez 5,3·1024 watt teljesítményt jelent. A Cár-bomba felrobbantása volt ezidáig az emberiség történetében mesterségesen felszabadított legnagyobb energia, amely nagyjából megegyezik a Nap ugyanennyi idő (39 nanoszekundum) alatt kibocsátott energiájának 1%-ával. (Összehasonlításul, az Amerikai Egyesült Államok által épített legnagyobb nukleáris fegyver, a B41-es bomba hatóereje 25 Mt, a legnagyobb felrobbantott amerikai atomfegyver, a Castle Bravo kísérlet hatóereje pedig 15 Mt volt.)