Nyugat-Európában miért sikerült szétválasztani az egyházat és az államot, a Közel-Keleten pedig nem?

Hát pedig alapvetően egy-egy ember döntötte el vallási fundamentalizmus szempontjából.

Jézus nem törekedett politikai karrierre, hatalomra, nem szabta meg, hogy hogyan kell vezetni az államot.

Mohamed viszont nem csak vallásalapító próféta volt, hanem politikai vezető, hadvezér is egyben, aki meghatározta az iszlám uralmát és a követői, vezető utódai, királyok, kalifák, szultánok is próbálták tovább vinni az örökségét, megvalósítani Mohamed tanításait, céljait. Az iszlám nem csak vallást, hanem az állam működését, jogrendszert (sharia) meghatározó politikát is jelent alapvetően.

De aztán az iszlám államokban is vannak példák, ahol a modernizáció érdekében, követendő a Nyugatot vagy a kommunistákat, véghezvitték a szekularizációt (pl. Törökország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Albánia, Koszovó), viszont Arábia sokáig távolabb volt a nyugati és szovjet befolyástól, jobban őrzik a hagyományaikat. Vagy pedig magától visszafordult a szekularizáció a helyi iszlamisták nyomására (pl. Irán, Pakisztán, Afganisztán).

A kérdés jó és egyáltalán nem rasszista.

Az ókorban is beépült a vallás az államba, csak azért nem tűnik ma fel, mert a sokistenhit papsága ritkán volt egységes, különösen az állammal szemben nem, így részleges megosztottságuk korlátozta a hatalmukat. Azonban minden fontos eseményre befolyással volt és megvoltak a privilégiumaik. Mivel nem egy Istent imádtak a rómaiak, egyfajta vallási tolerancia uralkodott társadalmukban, nagyjából úgy, hogy az idegen istenek kilétét sem tagadták, csak úgy vélték, azok nem az ő isteneik, de háborúk alkalmával, például várostromkor körmenetben kérlelték az adott idegen istent, hogy pártoljon át hozzájuk, mindenféle kecsegtetéssel csalogatták és ez nem csak propaganda volt saját hadaik moráljának erősítésére, hanem komolyan is gondolták.

Történeti művekben ez elég jól ki is jön, azonban a szórakoztató médiában eléggé elsikkad, illetve nem látszik a jelentősége a vallásuk államra gyakorolt hatásának.

Mint az köztudott, a kereszténységrben is nagy befolyása volt az államra az Egyház, nemegyszer döntő, meghatározó szerepe volt, gondoljunk csak a keresztesháborúkra, ahol teljes mellszélességgel kiállt a háború mellett, vagy a vallásháborúkra.

Ez utóbbiak olyan hevességgel dúltak egy-másfél évszázadon keresztül, hogy a humanizmus hívei, amelynek jelentős részben a vallásosak is képviselői voltak, úgy gondolták, hogy szükség van a szekularizációra, a vallás és a politika szétválasztására, így ez új fejlemény a kereszténységben, amit az ateizmus jelentősen megtámogatott.

Az Iszlám kezdetben, sőt egy huzamosabb ideig rugalmasabb volt, sokkal nagyobb toleranciával rendelkezett vallási kérdésekben, azonban egyrészt a világhatalmi pozíciójában szembekerülve más vallásokkal, illetve a felekezeti megosztottság miatt a sííta-szunnita ellentétek politikai vonatkozású hatalmi harcaiban a középkor második felében fokozatosan megmerevedett és ott nem alakult ki a humanizmus folyamata, ezért a mai napig megmaradt, illetve hullámzóan jelen van a vallás befolyása a politikai életben, hatása hol gyengül, hol erősödik különböző bonyolult folyamatok során, mivel elvi korlázása nem történt meg.

#4-es vagyok.

Elnézést az előbbi fogalmazási és helyesírási hibákért az előző válaszban, átírtam részeket és nem olvastam végül el sajnos, mielőtt elküldtem.

Azt tenném még hozzá, hogy az Iszlám nem szabályozott mindent teljes részletességgel kezdettől, illetve az új fejleményekre reagálva, amik változtak a világban, létrehozott egy szokásjogot, amely nem része a Koránnak, de a vallási életükben meghatározóvá lett és ez vált a későbbiekben a merevedés okává, mert hasonló jellegű szerepe van a vallási életben, mint a Koránnak.

#6

Igen és ezen kívül az Iszlám már túlságosan beépült a mindennapi életbe is, például az öltözködés nincs szabályozva a Koránban, de a Hadiszokban már igen, így az előbbi jórészt az elvieket határozza meg, az utóbbiak ellenben már a gyakorlatot is részletesen megadják, így ennek változtatására már nemigen nyílik mód.

Mert közelkeleten nem próbálták.

Az egész gyökere az, hogy az istentől való elfordulás társadalmilag elfogadott opció.

A hagyományos táradalmakat tekintve, ez tulajdonképpen kilépés a közösségből, mivel azt a kultúra (szokásrend) tartja össze. Ahhoz, hogy valaki ezt megtehesse önfentartónak kell lennie, vagy a közösségben megkerülhetetlen szerepet kell betöltsön. Ennek egyik útja a gazdagság vagy bizonyos társadalmat átszövő szolgáltatás.

pl: gazdaságot meghatározó feladat pl. kereskedelem.

a vagyonos kereskedők indították a folyamatot. Ide tartoznak a körükből kifejlődött "bankárok"