A császári Németország sokkal fejlettebb volt az Osztrák-Magyar Monarchiánál?

Volt egy álmuk (német egység) volt hozzá egy császáruk, és egy kancellárjuk aki jól látta, hogy ehhez mi kell és nem félt meglépni. Európa fiataljai német egyetemeken tanultak, mert olyan színvonalú volt a képzés.

[link]

Évi 10 ezer km vasútvonal megépítése nem akármilyen teljesítmény.

A Német-Római Birodalomnak, mint az közismert, Napóleon vetett véget, a korábbi ezer entitás 39 modernebb állam együttműködése lett.

A pángermanizmus szellemében a németek valóban törekedtek az együttműködésre, először megalakult a Rajnai szövetség, majd a Német szövetség, ebből lett a Német Vámúnió, aztán az Északnémet Szövetség, ami Ausztria kirekesztését célozta, majd megtörtént a bismarcki egyesítés.

Bismarck a német egységet nagyjából három katonai sikernek köszönheti: a második schleswigi háborúnak (1864) (az első 1848–51 között zajlott), az osztrák–porosz háborúnak (1866) és a francia–porosz háborúnak (1870–71). Habár névlegesen Németország ellenfelei robbantották ki ezen háborúkat, e háborúk felkeltették az emberekben az egységes és erős német állam szükségességének vágyát.

Az egyesítés óriási lendületet adott a gazdaságnak, új belföldi piacok nyíltak, de határozottabban megjelentek a versenytársak is, a pezsgő gazdasági életben rendszeresek voltak a fúziók, a kisebb-nagyobb cégek összeolvadása, így a dinamikusan fejlődő iparágak képvselői hamarosan nagyra nőve telítették a belföldi piacokat, ezért óriási elánnal léptek fel a világpiacon, az export évről-évre a többszörösére nőt és érdekes módon ez nem akadályozta az egyre újabb résztvevők színrelépését, amelyek gyorsan maguk is naggyá lettek, ami részben talán az ipari forradaomnak is köszönhető. Egyre újabb technológiák jelentek meg, a konjunktúra megállíthatatlan volt, az ipar telesítménye az egekbe szököt, a hatékonyság és a gazdaságosság egyre növekedett.

A lendület végül már magát táplálta, a német termékek kialakuló hírneve tovább növelte az irántuk való keresletet, ami további, szinte robbanásszerű fejlődéshez vezetett.

A XIX század vége, illetve a XX. eleje mindenhol nagy gazdasági fejlődést hozott, de a legjobban Németországban, amely több iparágban is világelsővé avanzsált.