Minden nyugat-európai országban liberális kormány van hatalmon?

Nem.

Írország: hárompárti koalíciós kormány, amelynek tagjai a Fianna Fáil (jobbközép konzervatív kereszténydemokraták), a Fine Gael (jobbközép konzervatív-liberálisok), és a Zöldpárt (balközép környezetvédők)

Nagy-Britannia: Konzervatív egypártkormány.

Franciaország: hatpárti koalíciós kormány, liberális vezetéssel, amelynek tagjai az En Marche (centrista liberális párt, ezt vezeti az elnök, Emmanuel Macron), a MoDem (centrista kereszténydemokraták), a Radikális Párt (centrista liberálisok), az Agir (jobbközép konzervatívok), a TDP (balközép szoclibek), és az EC (balközép zöldpárt). A koalícióban messze az En Marche-nak van a legtöbb mandátuma, ezáltal a kormányhivatalok nagyrészét is ők irányítják.

Spanyolország: szociáldemokrata-szocialista kisebbségi koalíciós kormány, amelynek tagjai a Spanyol Szocialista Munkáspárt (balközép szociáldemokraták), illetve a Podemos (baloldali demokratikus szocialista pártok szövetsége).

Portugália: jelenleg ügyvezető kormány van hatalmon, várhatóan a Szocialista Párt vezetésével lesz egy balközép, szociáldemokrata koalíciós kormány.

Belgium: hétpárti koalíciós kormány, melynek tagjai... áh, a belga szövetségi kormány amúgy is teljesen értelmetlen és impotens, most nem megyek bele, lényeg az, hogy mind balközép, mind jobbközép pártok vannak a kormányon belül, emiatt semmit nem tudnak csinálni.

Hollandia: négypárti koalíciós kormány, melynek tagjai a VVD (jobbközép konzervatív-liberálisok), a D66 (centrista szoclibek), a Kereszténydemokraták (jobbközép kereszténydemokraták, minő meglepetés), illetve a Keresztény Unió (akik szintén jobbközép kereszténydemokraták)

Németország: hárompárti koalíciós kormány, melynek tagjai a Szociáldemokrata Párt (balközép szocdemek), a Zöldek (balközép zöldek), illetve az FDP (jobbközép klasszikus liberálisok).

Olaszország: Kilencpárti koalíciós kormány, amelynek tagjaiba megint nem mennék bele, gyakorlatilag a teljes olasz politikai spektrumot lefedi.

Dánia: egypárti kisebbségi kormány, a Vörös Blokk parlamenti támogatásával. A kormánypárt a Szociáldemokrata Párt (balközép szocdemek), a Vörös Blokk többi tagjai az Egységlista (baloldali és szélsőbaloldali kommunista és szocialista pártok választási szövetsége), a Szocialista Néppárt (a Szocdemeknél baloldalibb balközép szocdemek), és a Radikális Balpárt (ami a nevével ellentétben a szövetség legjobboldalibb pártja, ők centrista szoclibek).

Svédország: egypárti kisebbségi kormány. A kormánypárt a Szociáldemokrata Párt (akik balközép szocdemek), akik a Balpárt (baloldali demokratikus szocialisták), a Zöld Párt (balközép zöldek), és a Center Párt (centrista liberálisok) parlamenti támogatásával kormányoznak

Norvégia: kisebbségi kétpárti koalíciós kormány, amelynek tagjai a Munkáspárt (balközép szocdemek), illetve a Center Párt (centrista liberálisok).

Ahogy látható, tisztán liberális kormány kb. sehol nincsen Nyugat-Európában, a legtöbb országban vagy konzervatív-liberális koalíciók, vagy szociáldemokrata-liberális koalíciók vannak jelenleg hatalmon, egy-két kivétellel (pl. a tisztán konzervatív brit kormány vagy a "vegyünkbemindenkit" olasz kormány).

"Ez viszont már inkább neoliberalizmus lenne"

Nem. A neoliberalizmus elsősorban egy jobboldali gazdasági eszme, ami alapvetően egy reakció volt a gazdasági világválság és főleg a második világháborút követő szociálliberális és szociáldemokrata, keynesista gazdasági status quora. A neoliberalizmus a mai napig egy megkerülhetetlen dolog a közgazdászok között, itt a nyugati világban teljesen gyökeret vert. Rengeteg jobboldali politológus, politikus, és államférfi Thatcher és Reagan legnagyobb érdemének pont azt tartja, hogy sikeresen leváltották a korábbi, alapvetően balközép-centrista gazdaságpolitikát egy jobboldalibb gazdaságpolitikára, olyannyira, hogy azóta már a komolyabb szociáldemokrata pártok is szinte teljesen felhagytak a korábbi gazdasági eszmerendszerükkel, és ők is elsősorban inkább egy "kevésbé jobboldali" neoliberális gazdaságpolitikát folytattak (erre tökéletes példa Clinton, Blair, vagy Magyarországon Gyurcsány, akik mind egy konzervatív-neoliberális kormányt követve jutottak hatalomra, és ugyanúgy folytatták a gazdaságpolitikájukat).

"Valódi liberális kormány csak ott van, ahol nem kell adót fizetni, mivel az alapvetően sérti az egyéni szabadságot."

Ez egyrészt nem igaz, a liberalizmusba maximálisan belefér az adófizetési kötelezettség, hiszen anélkül nem lehet kormányozni. Ezt már a legradikálisabb liberális francia államférfiak is felismerték. Ugyan voltak olyan liberális politikai filozófusok, akik szerint az adófizetési kötelezettség valóban sértette az egyén alapvető szabadságjogait (pl. John Locke és Frederic Bastiat), az általános konszenzus az volt, hogy ez a jogsértés szükséges rossz ahhoz, hogy a kormány biztosítani tudja, hogy nagyobb jogsértések ne valósulhassanak meg. Az érvelésük nem az volt, hogy az adókat teljes mértékben el kell törölni, hanem csupán azokat minimalizálni kell, hogy az állam a szükséges feladatait el tudja látni. Amiről te beszélsz, az nem a liberalizmus, hanem az anarcho-kapitalizmus, ami egy késő 20. századi ideológia, elsősorban Murray Rothbard nevéhez köthető, és a valóságban tulajdonképpen megkülönböztethetetlen a neo-feudalizmustól, ahol földesurak helyett előjogok nélkül, tisztán a gazdasági hatalmukra alapozva alakítják ki a hűbérúri viszonyokat azok között, akik kezében van tőke, és akik kezében nincsen.

#6

A neoliberalizmusról adott hivatalos definíciód stimmel, én viszont hétköznapi használatúként utaltam rá. A pontosság kedvéért hívhatjuk inkább marxizmusnak is, ahhoz talán még közelebb is áll.

"az általános konszenzus az volt, hogy ez a jogsértés szükséges rossz ahhoz, hogy a kormány biztosítani tudja, hogy nagyobb jogsértések ne valósulhassanak meg." - Ez olyan, mint amikor a tolvaj a torkodhoz tartja a bicskáját és felajánlja, hogy pénzt vagy életet, mielőtt pedig lelép a pénzeddel, elmagyarázza neked, hogy te amúgy nagyon jól jártál, mert meg is ölhetett volna, ezért legyél boldog. Az kizárólag konszenzuson alapuló döntések egyébként általában helytelenek. A csordaszellem hatása által bárkit rá lehet venni bármire, ha kellően sokan győzködik őt. Ha pedig pénz is bejön a képbe, még rosszabb a helyzet.

A definíció egyébként azt követeli, hogy nem sérülhetnek az egyéni szabadságjogok, vagyis adóztatás esetén már nem beszélhetünk liberalizmusról, definíció szerint. Ez pont olyan, mint amcsisztánban a fegyvertartási törvények. Az alkotmányukban benne van, hogy senkinek semmilyen módon nem sérülhet a fegyvertatáshoz való joga. Ehhez képest össze-vissza van korlátozva és szabályozva a dolog, de a politikusok szerint ez így rendben van, mert csak "kicsit" sérülnek az emberek jogai. Azt pedig, hogy mi számít "kicsinek", onnantól kezdve már mindig a politika fogja meghatározni. Tehát valódi liberalizmus csak akkor lehetne, ha a kormány a finanszírozását saját zsebből oldaná meg és semmilyen szabályozást nem vezetne be. Ha egyetlen fillért is kikényszerítenek bárkiből, bármilyen címszóval, abban a pillanatban megszűnnek liberálisnak lenni. Mivel az állam elsődleges feladata látszólag mindenhol az adószedés, a "liberális kormány" fából vaskarika, önellentmondás. Abban amúgy igazad van, hogy ideális esetben nagyon hasonlítana az anarcho-kapitalizmushoz, mivel a két eszme között csak annyi lenne a különbség, hogy az utóbbiban egyáltalán nincs kormány, vagyis képmutatás és önellentmondás nélküli liberalizmusnak is lenne tekinthető.

A hűbérúri viszonyokról csak annyit, hogy ez jelenleg is így működik, mivel egy maréknyi nagyvállalat kezében van a világ szinte teljes vagyona. A különbség csak annyi, hogy az államhatalom segítségével még több hatalmat képesek a kezükbe venni. A legjobb példa erre a néhány évvel ezelőtti "bankválság", amikor az évtizedeken át éves szinten dollár-multimilliárdos hasznokat bezsebelő bankok saját hibájukból "bajba kerültek", az állam pedig kérdés nélkül kimentette őket az adófizetők pénzéből. Ezt később nagyvállalatokkal is eljátszották, mindig arra hivatkozva, hogy a kapzsi oligarchák pénzzel tömése a "közjót" szolgálja.

"A pontosság kedvéért hívhatjuk inkább marxizmusnak is, ahhoz talán még közelebb is áll."

Tudod azért a szavaknak általában jelentésük is van. A marxizmus Karl Marx és Friedrich Engels írásainak, tanainak az összessége, nem csupán valamiféle politikai ideológia. Ebbe beletartozik a marxista közgazdaságtan, a marxista filozófia, a marxista szociológia, a marxista politológia, a marxista történelemtudomány, és bizony a kommunizmus is, mint politikai ideológia. De az, hogy a politikusoknak "feltétel nélkül támogatnia és propagálnia kell a különböző aberrált eszméket és viselkedésformákat", nem része a marxizmusnak. Persze én hajlandó vagyok arra, hogy hagyjam magam meggyőzni, én csak annyit kérek, hogy idézz már Marxtól vagy Engelstől olyat, ami az állításodat alátámasztja.

"Ez olyan, mint amikor a tolvaj a torkodhoz tartja a bicskáját és felajánlja, hogy pénzt vagy életet, mielőtt pedig lelép a pénzeddel, elmagyarázza neked, hogy te amúgy nagyon jól jártál, mert meg is ölhetett volna, ezért legyél boldog. Az kizárólag konszenzuson alapuló döntések egyébként általában helytelenek."

Erre egy idézettel válaszolnék, ha megengeded:

"A világon két olyan regény van, ami örökre megváltoztathatja egy 14 éves könyvmoly életét: Tolkien Gyűrűk Urája, illetve Ayn Rand Veszett Világja. Az egyik egy gyerekes tündérmese, ami egy egész életre szóló megszállottságot szül az olvasóban a hihetetlen hőseivel, aminek a következménye egy érzelmileg csökevényes, szociálisan megnyomorult felnőttkor és a valósággal való teljes disszociáció. A másikban hobbitok vannak." -John Rogers.

Figyu, én is voltam tinédzser, én is olvastam Ayn Randet, én is hittem az efféle individualizmusban. Aztán az ember felnő, elkezdi valódi filozófusok és államférfiak könyveit is olvasgatni, és rájön, hogy nem lehet egy tündérmesére alapozni a egy világnézetet. Előbb-utóbb szembe kell nézni a valósággal, és fel kell mérni, hogy egy adott világnézet mennyire passzol a valósággal. Ez a randista, anarchokapitalista filozófia gyakorlatilag kidobja az elmúlt többszáz év filozófiai, politológiai eredményeit, hogy helyette egy teljesen gyermeteg világnézetet propagáljon.

"A definíció egyébként azt követeli, hogy nem sérülhetnek az egyéni szabadságjogok, vagyis adóztatás esetén már nem beszélhetünk liberalizmusról, definíció szerint."

Nem, a liberalizmus azt vallja, hogy az államnak a lehető legnagyobb mértékben tiszteletben kell tartania az állampolgárok jogait. Ahogy már korábban is írtam, már a legelső radikális liberálisok is felismerték, hogy a valóságban a jogokat bizonyos mértékben korlátozni kell, nem lehet abszolút mértékben garantálni őket.

"Az alkotmányukban benne van, hogy senkinek semmilyen módon nem sérülhet a fegyvertatáshoz való joga."

Nem, nem ezt írja az amerikai alkotmány. Idézem:

"A well regulated Militia, being necessary to the security of a free State, the right of the people to keep and bear Arms, shall not be infringed."

Vagy magyarul: "Mivel a jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet csorbítani az embereknek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát."

Nem arról van szó, hogy az állam nem szabályozhatja, hogy miféle fegyvereket viselhetnek az emberek, hanem csupán arról, hogy biztosítania kell az államnak azt, hogy az emberek fegyvereket hordhassanak. Ezeket a szabályozásokat nem csupán a politikusok, hanem a jogászok is elfogadták, akinek pont az a feladata, hogy az alkotmányt értelmezzék.

"Azt pedig, hogy mi számít "kicsinek", onnantól kezdve már mindig a politika fogja meghatározni."

Üdv a valóságban, a felvilágosodás kora üdvözletét küldi.

"Tehát valódi liberalizmus csak akkor lehetne, ha a kormány a finanszírozását saját zsebből oldaná meg és semmilyen szabályozást nem vezetne be"

Ez nem igaz, mert valódi liberalizmus csak akkor lehetne, ha a Plutó és a Neptunusz egyvonalban van Margaret Thatcher segglyukával. Pontosan ugyanannyi értelme van az én mondatomnak, mint a tiédnek.

"A hűbérúri viszonyokról csak annyit, hogy ez jelenleg is így működik, mivel egy maréknyi nagyvállalat kezében van a világ szinte teljes vagyona."

Nézzünk meg egy ábrát közösen:

[link]

Hm, mi is történt a '80-as években? Elmondom: Murray Rothbard, Milton Friedman, Friedrich Hayek, és egyéb jobboldali libertárius és anarcho-kapitalista közgazdászok tanai egyre népszerűbbek lettek a világ vezető országai között, aminek következtében az általad vallott eszméket kezdték megvalósítani. Aztán az eszmerendszered találkozott a valósággal, és az évszázados csökkenő tendencia a vagyoni egyenlőségekben ismét növekedni kezdett.

Fordítva ülsz a lovon, barátom: nem az történt, hogy a gonosz állambácsi kijátszotta az általad elvett vagyont a nagybirtokosoknak, hanem az, hogy a te eszmerendszeredet követve az állam csökkentette az adók és a szabályozások mértékét, aminek köszönhetően olyan monopóliumok alakultak ki, amik teljesen átvették az állam feletti irányítást.

Sajnos igen és ez lesz a veszte is.

https://www.youtube.com/watch?v=IuIoB--Al-I&ab_channel=NeLeg..