Németországban a szociáldemokraták tegnap megnyerték a választást. Két hete Norvégiában is győztek. A nyugati világban egy erős balratolódás figyelhető meg. A jobboldal talajt vesztett hosszú távon?

A válság teljes mértékig a baloldal narratíváját igazolta és támasztotta alá. A mindenki számára elérhető, díjmentes, non-profit közegészségügyi rendszer fontossága értékelődött fel. Ahol nincs ilyen, ott ha tömegek veszítik el az állásukat, mint tavaly (lásd az USA-ban), nem mernek egy for-pofit egészségügyi rendszerhez fordulni, mert félnek a kórházi számlától. A születéskor várható élettartam ott a legmagasabb, ahol díjmentes közegészségügyi rendszer működik.

A neoliberális koncepció, az alacsony adók a leggazdagabbak számára és a minél kis állam koncepciója megbukott. Kisebb adókat akarnak a nagyvállalatoknak és a leggazdagabbaknak, de érdekes módon ha jön egy válság, mindig az államhoz mennek mentőcsomagért kuncsorogni. Ha jön egy válság, az egész társadalom csak egy erős, nagy, jóléti, szociális államra tud hagyatkozni. Az erős államok, a nagy államok szerepe értékelődött fel, a neoliberáis koncepció működésképtelennek bizonyult.

Ott van Dánia, ahol az állam tavaly a magánszektor dolgozóinak fizetését 70%-ban állta. Szociáldemokrata kormánnyal, természetesen. Ők megtehették, mert akkora az állam, akkora a költségvetés, hogy volt honnan átcsoportosítani, így ők tudtak forrásokat biztosítani a munkahelyek megvédelmezésére. A leggazdagabbakat nagyobb mértékben adóztatják meg, így akkora költségvetést fenn tudnak tartani, hogy az aktuális, társadalmi szintű kihívásokra mindig tudnak forrásokat átcsoportosítani. De ez csak egy erős, jóléti, szociális állammal lehetséges. Ahol alapértelmezetten ez a szociális modell létezik, ott ha beüt egy krach - ami mint láthattuk tavaly, villámgyorsan beüthet -, nem kell az utolsó utáni pillanatokban kapkodni, hanem a jóléti állam tud forrásokat átcsoportosítani az aktuális problémák megoldására.

Ahogy az is a baloldali narratívát támasztotta alá, hogy rengeteg magánvállalatot állami pénzből mentettek ki, ismét, a lakosság pénzéből. A lakosság állta a mentőcsomagok költségeit, de a nyereségből már nem részesedik. Ha a társadalom kiment egy vállalatot, pénzt pumpál egy adott vállalatba, részesednie kell ezentúl annak nyereségéből is, hiszen jogosan részesedik abból a pénzügyi sikerből, amelyhez pénzügyileg hozzájárult, amihez pénzügyi áldozatokat vállalt. Ha valaki pénzt pumpál egy vállalatba, osztalékot kap, részesedik annak nyereségéből, részesedik abból a pénzügyi sikerből, amelyhez hozzájárult. Ez azonban nem lehet csak a nagyrészvényesek kiváltsága. Ugyanez kell hogy történjen, ha a társadalom egy mentőcsomagon keresztül kiment egy vállalatot. Az nem fordulhat elő többet, hogy a társadalom csak a költségeket állja, miközben a nyereségből nem részesedik. Ez egyenértékű azzal, hogy a nagyrészvényeseknek nem fizetnének osztalékot. A társadalmi részesedés-program koncepciója is hasít Európa-szerte. Németországban is ez jelentette a szociáldemokraták nagy kiugrását, főleg a Lufthansa-ügy.

A jobboldal talajt vesztett azzal, hogy a legfontosabb kérdésekkel, mint a környezet-védelemmel, vagy a társadalmi igazságosság alapvető témáival, nem törődik?