Norvégiában a baloldal tegnap simán megnyerte a választást. A német baloldal előretöréséről már sok szó esett az elmúlt napokban. A nyugati világban egy erős balratolódás figyelhető meg. A jobboldal talajt vesztett hosszú távon?
A jobboldal az előző évtized közepén megerősödni látszott a migráns-téma kapcsán, de ez nem sokáig tartott. Egyrészt, egyre több baloldali kormány kezdte el most már korlátozni a migrációt (Dánia, Málta stb). Sikeresen adtak ennek egy baloldali narratívát, hiszen ezeket az embereket el kell szállásolni, biztosítani kell számukra az egészségügyi ellátást, a gyermekek iskoláztatását meg kell oldani, és ez mind-mind azoktól a közszolgáltatásoktól, szociális szolgáltatásoktól vonja el a forrásokat, amelyekért a baloldal oly sokáig küzdött, és építette fel sikerrel a jóléti, szociális államokat (lásd a norvég Munkapártot, amely tegnap győzedelmeskedett).
A jobboldal kezéből ez a téma is kicsúszott, és miközben ezen az egy témán rugóztak, lovagoltak, a baloldal számos más témában dolgozott ki megoldásokat. A környezetvédelem, mint az egyik legforróbb és legfontosabb téma, teljesen kicsúszott a jobboldal kezéből, hozzá sem tudnak szagolni a témához, miközben a bolygónk jövőre múlik rajta. Egyszerűen nem engedheti meg magának az emberiség, hogy konzervatív legyen, nem rendezkedhetünk be egy állandóságra, egy változatlanságra, mert a minket körülvevő világ változik - és nem kéri ki a beleegyezésünket, hogy változhat-e, változik, ha akarjuk, ha nem -, erre pedig nekünk folyamatosan válaszokat, társadalmi igényű válaszokat kell adnunk. Ha egy változatlanságra rendezkedünk be, miközben a minket körülvevő világ változik, akkor a környezetünk el fog haladni felettünk, nekünk pedig nem lesz válaszunk a változásokra. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy konzervatívok legyünk, és egy állandóságra rendezkedjünk be. A konzervatív szemlélet a klímaváltozás terén az emberiség pusztulását eredményezné. A változásokra folyamatosan válaszokat kell adnunk, nem csak a környezetkímélő technológiák támogatásával, de a luxusfogyasztás megnyesésével is, ami aránytalanul nagy mértékben felelős a károsanyag-kibocsátásért (tehát a szupergazdagok vagyonát és jövedelmét meg kell nyesni a luxusfogyasztás radikális csökkentése érdekében; tehát a javak kiegyenlítettebb elosztása a környezetvédelem magasabb szintjét eredményezi, és ez fordítva is igaz, a környezetvédelem magasabb szintje a javak kiegyenlítettebb, kiegyensúlyozottabb elosztását igényli).
Emellett a válság is teljes mértékig a baloldal narratíváját igazolta és támasztotta alá. A mindenki számára elérhető, díjmentes, non-profit közegészségügyi rendszer fontossága értékelődött fel. Ahol nincs ilyen, ott ha tömegek veszítik el az állásukat, mint tavaly (lásd az USA-ban), nem mernek egy for-pofit egészségügyi rendszerhez fordulni, mert félnek a kórházi számlától. A születéskor várható élettartam ott a legmagasabb, ahol díjmentes közegészségügyi rendszer működik.
A neoliberális koncepció, az alacsony adók a leggazdagabbak számára és a minél kis állam koncepciója megbukott. Önellentmondásosan kisebb adókat akarnak a nagyvállalatoknak és a leggazdagabbaknak, de érdekes módon ha jön egy válság, mindig az államhoz mennek mentőcsomagért kuncsorogni. Ha jön egy válság, az egész társadalom csak egy erős, nagy, jóléti, szociális államra tud hagyatkozni. Az erős államok, a nagy államok szerepe értékelődött fel, a neoliberáis koncepció működésképtelennek bizonyult.
Ott van Dánia, ahol az állam tavaly a magánszektor dolgozóinak fizetését 70%-ban állta. Szociáldemokrata kormánnyal, természetesen. Ők megtehették, mert akkora az állam, akkora a költségvetés, hogy volt honnan átcsoportosítani, így ők tudtak forrásokat biztosítani a munkahelyek megvédelmezésére. A leggazdagabbakat nagyobb mértékben adóztatják meg, így akkora költségvetést fenn tudnak tartani, hogy az aktuális, társadalmi szintű kihívásokra mindig tudnak forrásokat átcsoportosítani. De ez csak egy erős, jóléti, szociális állammal lehetséges. Ahol alapértelmezetten ez a szociális modell létezik, ott ha beüt egy krach - ami mint láthattuk tavaly, villámgyorsan beüthet, egyik pillanatról a másikra -, nem kell az utolsó utáni pillanatokban kapkodni, hanem a jóléti állam tud forrásokat átcsoportosítani az aktuális problémák megoldására. Az erős, szociális államok hatékonysága igazolódott be, a kis államok koncepciója megbukott. Ha jön egy válság, az egész társadalom csak egy erős, jóléti államba tud belekapaszkodni.
Ahogy az is a baloldali narratívát támasztotta alá, hogy rengeteg magánvállalatot állami pénzből mentettek ki, ismét, a lakosság pénzéből. A lakosság állta a mentőcsomagok költségeit, de a nyereségből már nem részesedik. Ha a társadalom kiment egy vállalatot, pénzt pumpál egy adott vállalatba, részesednie kell ezentúl annak nyereségéből is, hiszen jogosan részesedik abból a pénzügyi sikerből, amelyhez pénzügyileg hozzájárult, amihez pénzügyi áldozatokat vállalt. Ha valaki pénzt pumpál egy vállalatba, osztalékot kap, részesedik a vállalat nyereségéből, részesedik abból a pénzügyi sikerből, amelyhez pénzügyileg hozzájárult. Ez azonban nem lehet a nagyrészvényesek kiváltsága. Ugyanez kell hogy történjen, ha a társadalom egy mentőcsomagon keresztül kiment egy vállalatot. Ha a társadalom pénzt pumpál egy vállalatba, innentől kezdve a társadalom a vállalat részvényesévé kell hogy váljon, osztalékot kell hogy kapjon annak nyereségéből, hiszen jogosan részesedik abból a pénzügyi sikeből, amelyért pénzügyi áldozatokat hozott. Az nem fordulhat elő többet, hogy a társadalom csak a költségeket állja, miközben a nyereségből nem részesedik. Ez egyenértékű azzal, hogy a nagyrészvényeseknek nem fizetnének osztalékot. A társadalmi részesedés-program koncepciója is hasít Európa-szerte, Németországban is hasít a baloldal. Pár nappal a választás előtt szárnyalnak a szociáldemokraták.
A jobboldal talajt vesztett azzal, hogy csak egy témán rugózott évekig ("együgyű jobboldal"), miközben a progresszív/baloldali erők az élet számos területén találtak megoldásokat, amelyek a társadalom többségét sokkal inkább érdekli?
3 Akkor Norvégiában bolsevizmus van? Jó tudni. Lehet, hogy Magyarország is jobban járna ezzel.
4 Konkrét témákban nagyon is kiviláglik a progresszív (haladó) és a konzervatív (maradi) megközelítés közötti hús-vér különbség.
Ez nem jelent semmit, Norvégiában, vagy sok más, főleg nyugati államban gyakorlatilag nincs különbség a jobboldali és a baloldali pártok között.
A környezetvédelemben a baloldal semmit sem tudott kidolgozni, csak ilyen sötétzöldségeket, meg a pénzügyi terhek lakosságra hárítását.
A magas adók pedig a gazdagok, tőkeerősek adóparadicsomokba történő menekülésével jár, tehát csökkenti az ország versenyképességét.
A baloldal pedig folyton az lmbtqp+ meg gender témán lovagol. A baloldal sikerének a titka a divatosan megfogalmazott propagandisztikus értelmetlen szócséplés, mert a népesség túlnyomó többsége nem képes mélyebben belelátni dolgokba. A kérdés tökéletes példája ennek.
"progresszív (haladó) és a konzervatív (maradi) megközelítés"
Objektivitásnak nyoma sincs a nézeteidben, ez látszik. Ez pedig azért gáz mert a kérdésben egy objektívnak beállított megállapítással rukkolsz elő.
Az a gáz, hogy ilyen hosszú, kérdésnek titulált esszén tutira nem rágom át magam, ezért csak a címben megfogalmazott kérdésre reagálok.
Nem hinném, hogy a jobboldal talajt vesztett volna. Sokáig domináltak és mivel szükségszerűen - már csak a semmi nem tart örökké el alapján is - kiegyenlítődnek a dolgok, meg kell hogy gyengüljenek. Jönnek mások, akik azt mondják, hogy van megoldásuk a jelenlegi vezetés által nem jól kezelt kihívásokra.
Aztán vagy tényleg van, vagy nincs. Ha van maradnak az újak, ha nincs, akkor jönnek vissza régieek, vagy egy harmadik társaság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!