A második világháborúban Németországnak volt rá eséllye hogy megnyerje azt vagy mindenképpen bukott volna? Magyarország segitsége mennyiben számitott?

Esély több is lett volna:

1.) -Nem engedik kimenekíteni Dunkirk partjainál a brit hadsereget (Ezáltal beindulhatott volna az "Oroszlánfóka" fedőnevet viselő hadművelet, s Oswald Mosley személyében a németek egy olyan brit vezetőt tehettek volna meg az Egyesült Királyság fejének, aki Szálasi Ferenchez hasonlóan mindenben kiszolgálta volna őket).

2.) -Nem támadják meg a Szovjetuniót. A szovjet támadást megakadályozandó pedig engedményeket, és ígéreteket tesznek a szovjeteknek (Pl. brit Indiát nekik ígérték volna, vagy semlegességet fogadtak volna annak az esetén, ha a Szovjetunió kiveri a japánokat Kínából és Koreából)

3.) -Ez valamennyire kakukktojás, mert nem a németeken múlott, de ha Japán, a Barbarossa hadművelet idején keletről megtámadja a Szovjetuniót, akkor a németek könnyűszerrel az Uralon túlra szorították volna a bolsevikokat

4.) Ha a német hadvezetés nem vonta el volna a kaukázusi olajmezők elfoglalására szánt hadosztályoktól az anyagi és emberi erőforrásokat Sztálingrád bevételére (Egyfelől hatalmas anyagi erőforrásokhoz jutottak volna hozzá -s fosztották volna meg tőle ezáltal a szovjeteket - másrészt ezzel a lépéssel a törököket be tudták volna csábítani a tengelyhatalmak közé, Iránban és Irakban pedig felkelések törtek volna ki, a megszálló brit gyarmati hadsereg ellen)

5.) -Ha időben kifejlesztik az atombombát (Ezt azt hiszem nem kell magyaráznom)

# 11

Nem értek egyet.

1939 őszén a britek 1 300 000 főt mozgósítottak, de csak 300 000 katonát vezényeltek Franciaországba, 1940 nyarán Dunkerque térségből ezeket mentették ki.

Vagyis a briteknek a Franciaországból kimenett csapatokon kívül is volt 1940 nyarán még 1 000 000 katonájuk otthon (további 100 000 brit és 1 000 000 bennszülött katona pedig a gyarmatokon. Valamint a brit domíniumok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és a Dél-Afrikai Unió is mozgósított addigra 400 000 főt.

Az angliai német partraszálláshoz, mint minden partraszálláshoz légi és tengeri fölény kellett volna, melyek közül egyik sem állt rendelkezésére a németeknek. Még a légi fölény sem lett volna elég önmagában az inváziós flotta fedezetéhez a többszörös túlerőben lévő brit hadiflotta ellen. Mellesleg a repülőgépek csak nappal tudták támogatni az inváziós flottát, éjjel nem, pedig a brit flotta kiváló volt az éjszakai harcban.

# 11

1.) Előbbi kommentár lett volna az 1. )

2.) Sztálin mindenképpen megtámadta volna Németországot, hiszen a Szovjetunió pont erre állított hadrendbe minimum 20 000 db tankot 1941-re.

3.) Japán nem jelentett volna komoly fenyegetést akkor sem, ha 1941-ben hátba támadja a Szovjetuniót. A japán hadsereg ugyanis semmiféle korszerű nehézfegyverzettel sem rendelkezett 1941-ben.

Japán a Szovjetunió ellen 1941-beb a 760 000 fős, könnyű fegyverzettel ellátott, Észak-Kínában állomásozó Kvantung hadsereget vethette volna be.

Sztálin azonban ez ellen nagy erőket, 15 gyaloghadosztályt, 1 gépesített lövészhadosztályt, 1 tankhadosztályt és 1 lovashadosztályt a Távol-Keleten, a 11 szovjet távol-keleti megerődített katonai körzet helyőrsége mellett.

Tehát a Távol-Keleten végig nagy, a japánoknál sokkal jobban felszerelt, sokkal erősebb fegyverzetű szovjet csapatok állomásoztak.

# 11

4.) Ha a németek a kaukázusi offenzívát erőltetik Sztálingrád bevétele helyett, azaz a főerőket a Kaukázusban vetik be, ugyanúgy kiteszik magukat egy nagy szovjet ellentámadás veszélyének, méghozzá ugyanúgy a sztálingrádi frontszakaszon. Ugyanis a sztálingrádi frontszakasz még kedvezőbb ellentámadási esélyt kínált volna a szovjeteknek, még kedvezőbb erőarányokkal, ha a német főerők a Kaukázus felé nyomulnak.

Törökország hadba lépése nem kecsegtett volna sok előnnyel, tekintve hogy az akkori török hadsereg elavult és gyenge volt, modern fegyverzettel gyakorlatilag nem rendelkezett.

Irakot a britek már 1940-ben pacifikálták, a britellenes erőket megsemmisítették.

Irán brit-szovjet megszállása során az iráni hadsereg nem tudott érdemi ellenállást kifejteni, gyorsan megadta magát, az iráni császár, Reza sah lemondott, az új uralkodó, az előző fia, Mohammad Reza sah pedig erősen nyugatbarát volt.