Túl magas az életszínvonal nyugaton?

Nem, máshol túl alacsony.

Annak kéne az alapnak lennie, hogy mindenki gond nélkül megengedhesse magának az egészséges és boldog élet, és legyen erőforrása feljebb lépni a társadalmi ranglétrán.

"Igen hiszen normális kormányok vannak hatalmon"

Íbzmeg...

Nem tudom, ismeritek-e Abraham Maslow szükségletpiramis elméletét. Az úriember azt mondta, hogy az emberei szükségletek hierarchikusan helyezkednek el, és ameddig az alsóbb rendű szükségletekben hiányt érez az ember, addig a magasabb rendűekkel nem tud érdemben foglalkozni.

Ez azt jelenti, hogy aki mondjuk éhezik, az nem fog szexszel foglalkozni, mert a táplálkozás köti le. Aki pedig mindig éhezett, az azt gondolhatja, hogy ha egyszer lesz mit ennie, akkor boldog lesz, de nem lesz, mert ha tartósan kielégül a szükséglet, akkor egy fentebbi szükséglet kerül előtérbe.

Éppen ezért az alacsonyabb szükségletében hiányt szenvedő ember számára a magasabb szükséglettel küzdő ember nehezen értelmezhető. Egy éhezőnek a szex után sóvárgó, de jól táplált ember elkényeztetettnek és hálátlannak tűnik.

A nyugati túl magas életszínvonal szerintem annyit takar, hogy nekik minden szükségletük ki van elégítve, kivéve az önmegvalósítást - ez szerepel Maslow piramisának tetején.

A nyugati embernek van pénze, biztonságban van, vannak jó emberi kapcsolatai, tiszteletet, elismerést kap, ezért neki küldetés kell. Magyarországról nézve, ahol az egzisztenciális stabilitás és a társadalmi elfogadottság szükséglete gyakran sérül, a nyugati viselkedés az elkényeztetettek siránkozása, akik nagy jódolgukban azt sem tudják, mihez kezdjenek magukkal, ezért fontoskodnak.