Évről évre csökken a nyugati országok (EU) lakóinak IQ-ja. Ez a migráció miatt vagy az eltunyuló mobilozás miatt van?

Ne érts félre, én nem bagatellizálom ezeket a dolgokat, de úgy állítod be, mintha ezek az IQ egyértelmű okozatai lennének. Nem azok. Ezek KOCKÁZATOK, amik minden bizonnyal nagyobb eséllyel alakulnak ki magas IQ-jú embereknél, mint az átlagos, vagy alacsony IQ-jú embereknél.

Nekem volt egy kollégám 180 feletti, hivatalosan mért IQ-val, és konkrétan semmit nem produkált ezekből. Semmit. Inkább a környezetében okozott problémákat, ha hozzá mérték magukat. Amúgy meg sem magányos, sem szorongó, sem túlanalizáló nem volt.

62

Ellenben szerencsés volt! :D Jó hallani ilyet.

(((Azt nagyon csendben jegyzem meg, hogy az öngyilkosságok jelentős hányada azért is történik meg, mert a környezet nem vesz észre semmit. Mégis több tízezer kísérlet történik évente Magyarországon - 40-50ezer rémlik, de nem vagyok benne biztos. Az elsődleges okuk - 60-90%-ra emlékszem, főleg azért emlékszem, mert ilyen tág intervallumra nem számítottam - pedig a depresszió, amit a magány is kivált. És például egy akár depressziós főnök bizony nem a munkahelyén magányos és depressziós - talán csak ott nem. Egy biztos. Ezek a kockázatok mindenképpen plusz kockázatok. Egyet értek veled.)))

"depresszió, amit a magány is kivált"

Természetesen ez igaz: az elszigeteltség az egyik legborzasztóbb dolog, ami egy emberrel megtörténhet. Ugyanakkor nem az IQ az, ami miatt elszigetelődik valaki.

Amiről szó van, hogy ha valaki mondjuk nagyon kilóg a környezetéből, az nehezíti a beilleszkedést. Ennek a kilógásnak számtalan oka lehet: eltérő vagyoni helyzet, eltérő érzékenység, akármi. És igen: lehet egy nehezítő tényez az is, ha valaki túl intelligens a környezetéhez képest.

Szóval tegyük fel, hogy te egy alapjáraton szorongásra hajlamos, befelé forduló személy vagy, és pluszban még az IQ-d is átlag feletti. Ilyen esetben a neuroticizmusra hajlamos természeted kap egy kiváló eszközt a kezébe, hogy kínozzon téged, hiszen a magas intelligenciádnak hála rengeteg negatív forgatókönyvet tudsz gyártani magadnak. Ráadásul mivel az átlagos teendők kevesebb energiádat emésztik fel, így sokat unatkozol, és az unalmas perceidben van is időd ruminálni.

Ebből az egyvelegből kaptunk egy szorongó, félénk embert, aki így nyilván nehezebben kapcsolódik másokhoz, ezért ha nem lett volna elég baja, még esetleg el is szigetelődik. A szorongásra esetleg megjelenik a depresszió is, és megérkeztünk oda, amiről te beszélsz.

Na de: akkor ennek a képzeletbeli személynek a magas IQ lenne a baja? Egy frászt. Az a baja, hogy az intellektusát nem ő irányítja, hanem unalmában hagyja szabadon garázdálkodni, és az, mint az elszabadult hajóágyú kaszál el mindent. A magas IQ-t okolni tipikus önbecsapó és önfelmentő narratíva: "nem tehetek semmiről, egyszerűen túl jó vagyok erre a világra".

"A magas IQ-t okolni tipikus önbecsapó és önfelmentő narratíva: "nem tehetek semmiről, egyszerűen túl jó vagyok erre a világra"."

Ilyesmi nem merül fel bennem. Nagyon igyekszem. Tényleg végtelenül nehéz volt egész életemben társaságra lelni. Mindig igyekeztem - kijelenthetem. A mai napig nem sikerül a családon kívül. Hál' Isten, az van. Szabad percem pedig...pillanatom sincs. Régen volt, ez igaz. Már 7 éve igazoltan nincsen egy szabad pillanatom sem, családban lévő betegség miatt, ápolás, kezelés, rohangálás, intézkedés és emellett munka miatt. Lehet, hogy ez segít rá most a depresszióra igazán. Oké. Lehet, hogy nem meghatározható, hogy mi váltja ki pontosan - de fenntartom, a véleményedet maximálisan tiszteletben tartva, hogy van összefüggés. Ha nem objektíve nézném, hanem kifogást keresnék, hogy miért nem tudok társaságra lelni, barátságokat kiépíteni, locsogni, haverokat szerezni, akkor azzal - hidd el - már nagyon rég óta teli a padlás. Szóval a kapcsolatot a magas IQ, elszigetelődés, ebből adódó rosszabb életminőség között fenntartom. Amennyiben egyetértünk abban, hogy az ember társas lény. És persze, elfogadom, hogy ez mind nem törvényszerű! A valószínűsége a végtelenben viszont oda tart.

"Lehet, hogy ez segít rá most a depresszióra igazán."

Fúh, amikor olvastam pont erre gondoltam én is. Sajnálom.

"fenntartom, a véleményedet maximálisan tiszteletben tartva, hogy van összefüggés"

Igazából ezt nem is velem szemben kell fenntartani: az összefüggésben egyetértek. Az 1:1 megfeleltetéssel vitatkoztam mindössze.

"A valószínűsége a végtelenben viszont oda tart."

Nem akarok folyamatosan vitatkozni, mert nagyrészt egyetértünk, de ezt még muszáj vagyok egy picit árnyalni. Szerintem nem korrelál a magas IQ a depresszióval, hanem más tényezőkkel keveredve potenciálisan súlyosbít.

Ezzel együtt simán elfogadom, hogy a szorongás és a depresszió nagyobb arányban fordul elő a magasabb IQ-jú embereknél. Pl nekem is elég magasat mértek, és egy rakás dolog igaz rám a pontokból (rumináció, túlgondololás, unatkozás, stb). Ugyanakkor én egyáltalán nem szigetelődöm el, képes vagyok megtalálni a hangot bárkivel, mert amúgy elég szociális és extrovertált vagyok.

66

Értem. A "más tényezők" szerintem olyan sokan vannak, amikkel keveredve ront a helyzeten, hogy szerintem az esetek többségében, a mindennapjaink megélésében nem előnyös a magas IQ. Nincsen rá szükség a mindennapos problémáink megoldásában és inkább rizikófaktorként tekintek rá, mint áldásként. Igazad lehet és tényleg nem ok-okozat önmagában - de az életünk folyamán, apám szavaival élve "mindig xarik a kutya valamit". Ez pedig többnyire olyan tényező, amivel jobb, ha nem keveredik. További jó napokat és köszönöm a kulturált beszélgetést!

(Még egy apróság. Amióta tudom, tényleg nyomásként nehezedik rám, hogy valami maradandót kellene alkotni. Közben sem idő, sem energia nem áll rendelkezésemre egyéb célokra...Szóval az esetemben tényleg teherként élem meg. Bízom benne, hogy a körülményeimet sikerül újragondolás mentén olyan mederbe terelnem, már tudati szinten, hogy megbékélve tudjam a mindennapokban megvalósítani egy kicsit önmagamat is. A terepeket már megtaláltam erre a célra.)

"nyomásként nehezedik rám, hogy valami maradandót kellene alkotni"

Fúúúú, ezt de átérzem.