Amerika régen miért volt olyan szocializmusellenes és ez miért változott meg mára?

Feltetelezem a "régen" kifejezes a Szovjetunino letezese alatti evekre utal amikor a US volt az ellenpolus minden szinten.

Az utobbi evtizedekben sokan atgondoltak hogy tenyleg olyan zsenialis otlet-e hogy egy kis szazaleknak a kezebe legyen a politikai/gazdasagi/katonai hatalom amig a tulnyomo tobbseg csak naprol napra tengeti eletet - igaz hogy sokkal magasabb szocialis szinten mint sok mas orszagban.

Igaz hogy kicsit "balra " tolodott a gondolkodas , de meg ma is nagyon messze van mindentol ami egy kicsit is a klasszikul baloldalra emlekeztetne.

2-essel értek egyet,mostmár nem kell annyira durván ellenpólusnak lenni mint amennyire kellett a szovjet-amcsi rivalizálásnál

1-es a lakosság kb 20 százaléka fekusz :D

"Az utobbi evtizedekben sokan atgondoltak hogy tenyleg olyan zsenialis otlet-e hogy egy kis szazaleknak a kezebe legyen a politikai/gazdasagi/katonai hatalom "

Miről beszélsz a szoci ruszkikról, kínaiakról, venezuelaiakról? Ez pont a szocialista gazdasági berendezkedésű országokra igaz nem az USA-ra. Amerika ezerszer demokratikusabb mint bármilyen szoci ország.

"amig a tulnyomo tobbseg csak naprol napra tengeti eletet "

Hát nem, Amerikában a túlnyomó többségnek van kocsija, munkája, háza, jó fizetése stb, a szoci országokban meg hát nincs. Az USA-ban aki becsületesen dolgozik, és kitartó az nagyon sokra viheti, rengeteg lehetőség van, a gazdasági liberalizáció miatt meg határ a csillagos ég. Aki meg lusta, nem dolgozik az viszont igen éhen döglik az aluljáróban, mert ott nincs ilyen mint nálunk hogy a dolgozók tartják el munkakerülőket, meg segélyért szülőket.

"de meg ma is nagyon messze van mindentol ami egy kicsit is a klasszikul baloldalra emlekeztetne"

Hál istennek ez így is lesz örökké. Amerika meg marad majd liberális országnak, ott nincs szükség komcsikra meg fasisztákra.

"lakosság kb 20 százaléka fekusz"

Akkor talán nem kellene a faroknak csóválni a kutyát.

Ezzel az állítással vitatkoznék. Meg is mondom miért:

1) A hippi érában is Che Guevarának volt kultusza, nem mondjuk Adam Smithnek!

2) Bernie, aki a legszociáldemokratább jelölt volt, ki is kapott az előválasztáson.

A nyugati civilizáció (a nyugati nem egészen jó szó, mert például Oroszországot is bele kell érteni) alapértékeinek kialakulásában nagyon fontos volt a keresztény etika. Azonban a keresztény etika sem egészen homogén, és az amerikai mentalitásban nagyon erős szerepet kapott egy olyan (mellesleg protestáns) vonás, mely rendkívül értékesnek tekinti a munkát, a teljesítményt, illetve az ezekkel elért jólétet. (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a katolikus vagy az ortodox etika nem becsüli ezeket, mert nagyon is becsüli, de azért messze nem annyira hangsúlyosan.)

Egy ettől független tényező, hogy Amerikában az első évszázadokban kevesen éltek hatalmas területen, alig-alig megszervezett társadalmakban, ugyanekkor az európai társadalmak már bejáratott államszervezetekben éltek. Az átlag amerikainak egyedül (illetve kis közösségekben) kellett megoldani az életét. (Nyilván nem "A farm, ahol élünk" a megfelelő társadalomrajz, de valami képet talán adhat. A vadnyugati filmek is elég történelmietlenek, de az a durva, hogy még a XX. század elején sem volt megszilárdult hatósági rend például a mai Arizona területén.)

Ezekkel szoros összefüggésben Amerikában klasszikusan egy olyan társadalom jött létre, ami sokkal kevesebb dolgot tekintett állami feladatnak, mint az európai sztenderdek. Tehát például a hadsereget igen, és erre szívesen adózott (már amennyire bárki is szívesen adózik a világ bármelyik pontján), de például az egészségügyhöz vagy az oktatáshoz már úgy állt hozzá, hogy "megtermelem én, amiből az orvost kifizetem, ha beteg vagyok, meg a gyerekemnek a tanárát, más is tegyen így", tehát ezeket nem tekintette állami feladatnak. Fontos érteni, hogy emögött nem szívtelenség volt, egyszerűen ezt tartották helyesnek. [Ehhez egy érdekes mellékszál: persze azt ott is mindenki tudta, hogy a társadalomnak vannak szerencsétlenjei. Mivel gyakorlatilag nem volt intézményesített szociális háló, ezeket a szerencsétleneket jótékonyságból, egyéni adományokból tartották el. Ennek is a mai napig megvan a nyoma: az átlag amerikai sokkal adakozóbb a "jó célokra", mint egy átlag kelet-európai, akinek az az alapmentalitása, hogy "adózok én eleget, oldja meg az állam a leszakadókat is".]

Ennek a nyomai mind a mai napig megvannak. Nyilván az ottani társadalmi berendezkedésre is erősen hatottak a baloldali mozgalmak. A szociális aspektusban ez állami szerepvállalással jár például az egészség- vagy oktatásügyben (ma már vannak közkórházak, állami iskolák). Ezzel együtt - ha szabad így fogalmazni - Európa még mindig sokkal inkább szocialista, mint az USA. Például az Obamacare a magyar egészségbiztosításnál sokkal piacibb szemléletű, mégis rengeteg amerikai tartotta kommunista szamárságnak.

Egy középosztálybeli amerikai egy csomó dologban sokkal előrelátóbb, mint magyar megfelelője. Például amint megszületik a gyereke, elkezd neki félrerakni egyetemre, mert tudja, hogy az baromi drága lesz; magának folyamatosan rak félre nyugdíjas éveire - Magyarországon szerintem elenyésző kisebbség, aki azon töri a fejét, hogy mi lesz vele vagy a gyerekével húsz év múlva. [Van egy olyan sztenderd duma, hogy az amerikainak van miből félreraknia, bezzeg a magyarnak nincs. Ez azonban nem igaz, a magyar középosztálynak is volna miből félrerakni. De mivel erősen bízik abban, hogy az egyetem húsz év múlva is ingyen lesz a gyerekének, neki magának pedig stabil nyugdíja lesz, sokkal lazábban kezeli azt, mennyit szabad elkölteni belőle.]

Nyilván van ennek az éremnek egy másik oldala: a lecsúszott rétegek sokkal jobban le vannak csúszva az USA-ban, mint Európában. A fent említett jótékonyság nem olyan hatékony, mint az államilag megszervezett, ráadásul vannak olyan lecsúszott rétegek, akikért nem szívesen adakoznak (szívesebben adakoznak mondjuk árva gyerekek megsegítésére, mint börtönök rehabilitációs programjaira).

Azért mert folyamatosan nyílik a társadalmi olló náluk (is.) A felső 1% egyre gazdagabb lesz, miközben a hónapról-hónapra élő munkásosztály egyre nő, a középosztály meg szép lassan elolvad.

Beszédes statisztika, nyilván most a COVID meg az azzal összefüggő válság megdobta, de június hónapban az amerikai háztartások egyharmada(!) nem tudta kifizetni a lakbért vagy a háza törlesztőrészletét.