A "négyszemközti" politikai megbeszéléseken a tolmácsok azért jelen vannak? Honnan tudják a tárgyaló felek, hogy a fordítás során bizonyos mondatok nem torzulnak-e szándékosan, manipulatív jelleggel?

A simlis tolmácsok hamar lebuknak, hisz ezek a megbeszélések elég ritkán csak 1 alkalmasak. Időről időre visszatérnek a témára más tolmácsokkal és akkor kiderül, hogy a másik tolmács valótlanul, vagy sarkítóan fordított, valami lényegi résznél.

+ amit írásba is foglalnak, azt a végtelenségik lehet más és más fordítókhoz (és pláne ügyvédekhez) cipelni ellenőrzésre.

1. A legtöbb politikus tud angolul és egyedül tárgyalnak.

2. Ha tolmácsot használnak, akkor ezt mindkét fél teszi. Tehát ha az egyik tolmács félrefordít, azt a másik azonnal jelezheti. Ha pedig bebizonyosodik, hogy szándékosság van a dologban, a tolmács azonnal távozik. Ennek megállapítására azért a négy emberből három kellően alkalmas.