Miért rendszeresítenek a nagyobb hadseregek egyszerre sima gépkarabélyt és "golyószóró" változatát, amikor azokat is sima 30-as tárral használják, nem 45 / 60 / 100-assal?

Minden hadsereg alapvető lövészalegysége a raj. Minden rajnak van legalább egy automata fegyvere. Ez az, amit a magyar terminológia golyószórónak, az orosz kézi géppuskának (Ручной пулемёт) az angolszász pedig könnyű géppuskának (light machine gun) nevez.

A golyószóró feladata a raj harcának tűztámogatása, az ellenség lefogása. Mint a nevében is benne van, szórja a golyót, az ellenség meg húzza be fülét-farkát, ha jót akar. A katonák egyéni lőfegyvere, azaz a gépkarabély inkább egyes célok leküzdésére szolgál, vagyis célzott lövésekre való. Persze ez sincs kőbe vésve, és pont azért van rövid sorozat és sorozat üzemmód, mert korlátozottan ezek a fegyverek is alkalmasak az automata fegyver feladatának korlátozott ellátására. Ez a rendszer még az első világháborúban alakult ki, és a második világháború során vált általánossá.

Van néhány hadsereg, amelyik ugyanazt a lőszert használja a rajszintű automata fegyvereihez, mint az egyéni lőfegyverekhez, de ez ritka. Ez elsősorban logisztikai megfontolásokra vezethető vissza: nyilván egyszerűbb egyféle lőszert gyártani, raktározni, szállítani és kiosztani, mint kétfélét vagy akár háromfélét. A gyakorlat azonban nem igazán igazolja az ilyen okoskodást. Az egyéni lőfegyvernek nem kell akkora energia, mint egy automatának, az automatának viszont kevés a karabély teljesítménye. Gondoljunk itt arra, hogy pl. az AK gépkarabélyok is 7,62 mm-es lőszert tüzelnek, és a rajszinten alkalmazott PKM géppuska is, ám az utóbbi jóval nagyobb energiájú, más típusú lőszert használ.