Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje mennyire számított erősnek az I. vh idején?

Nem volt kifejezetten gyenge, bár a német, francia vagy angol hadsereggel szemben nemigazán állta volna meg a helyét, sajnos hamar elvérzett volna. A németek be is segítettek közbe-közbe és általában ilyenkor születtek hadi sikerek az OMM részéről.

Számokban jól álltunk, de a felszerelés hagyott kívánnivalókat maga után. És a magyarok kivételével a morál is halovány volt többnyire(főleg a csehek részéről), amit nagyrészt a nemzetközi jellegből adódó megosztottság okozott.

Ferenc Jóska is erőteljes időskori elbutulásban szenvedett addigra és az érdemi fejlesztéseket alig tudták rajta átrugdalni.

A szerb sereg minden tekintetben rosszabbul állt, de a harci szellemük igen jó volt, ezért gyakran meg is szivatták az OMM hadseregét. Végül összeomlott a szerb haderő nagyrésze, de a végére csak bekerültek a győztesek közé.

A románok minden területén rosszabbul álltak mint a császári-királyi hadsereg, amit elértek az is váratlan támadás és a túlerő miatt volt.

Az oroszok csak számokban álltak jobban.

Az olaszokkal voltak a legkiegyenlítettebb erőviszonyok minden tekintetben. De szerintem, ha nem lett volna megosztva a haderőnk igen-igen nehezen, de győzünk.

#2

A háború végére kis híján összeomlott az olasz hadsereg. Brit segítséggel tudtak csak talpon maradni.

Előző, a monarchia hadereje pedig már jóval előtte bedőlt a Bruszilov offenziva idején, hogy nem jött akkor az összeomlás csak a gyors német segítségnek köszönhető

Sőt ezután a monarchiának már egyetlen önálló jelentősebb hadművelete sem volt, mindent a németek vezényeltek le

Nem igazán lehet ezt a kérdést így feltenni, a háború folyamán sorozatosan változott minden, az alkalmazott harceljárások, a terep, a fegyverzet, a hadviselő országok és hadseregeik morálja, teherbírása, stb...

Mindenhol megvolt esetenként a szükséges túlerő, amit értelmetlen rohamokban elpazaroltak, halomra lövetve az embereiket és ennek meg is volt a következménye, az időnkénti demoralizáltság következtében a kitörő, vagy elfojtott lázadások, háború ellenes megnyilvánulások megjelenésében.

A háború kezdetén a franciák csak könnyű lövegekkel rendelkeztek, de ezt előnynek vélték, mert mindenki lendületes offenzívákat erőltetett és úgy vélték, a nehéztüzérség nem lassítja a támadásuk ütemét, aztán sokkolta őket a német nehézlövegek tűzereje.

A történelmi egyenruhát viselő és a kardjukat villogtató magyar huszárok hősiesen helytálltak a Limanova környéki harcokban, igaz, ők is lőfegyvereket kaptak addigra és géppuskákkal kaszálták a kozákokat, de a brit tisztek is leadták köszörülni a fegyvermestereknek a kardjaikat a háború elején, a végére meg aknavetők, srapneltűzfüggöny, bombabiztos fedezékek, kétsoros szögesdrót, távcsöves puska, speciális gránátok, harckocsik és fejlett légierő vett részt a harcokban.

Az egyes frontokon folyamatosan változott a létszám, hol az egyik fél, hol a másik erőfölényét hozva, de a képzettség, a tapasztalat is szerepet játszott, hiszen az újoncpótlások nem sokat értek.

A folyamatosan elpazarolt erőforrások is egyre jobban terhelték a hadviselési képességet, a hihetetlen mennyiségű anyagi befektetést sem lehet figyelmen kívül hagyni.

Nagyon összetett kérdés ez, talán a legjobb filmsorozat erről mostanában Az első világháború számadatokban című összeállítás, bár természetesen csak a legfőbb pontokra tudott viszonylag rövid időtartama miatt kitérni és csak vázolja a történteket, de ajánlom figyelmedbe.

Volt több időszak, amikor a központi hatalmak nagyon is jól álltak és reményük volt a győzelemre, főleg az oroszok háborúból való kilépése során, de aztán minden másképpen alakult, az Antant túlélte a krízist és a gyarmataikra támaszkodva jobban bírták erőforrással, aztán az USA közbelépése döntött végül, amelynek anyagi, gazdasági támogatása addig is jelentős szerepet játszott az Antant erejének fenntartásában.

Az OM nagyhatalom volt, erős hadsereggel, de megvoltak a gyengeségei is, amik meghatározták erőbírását, de ez ugyanígy megvolt a többieknél is, másként az oroszoknál, a franciáknál és a többi hadviselő félnél is.

Az OM hadsereg nagy gondja főleg az volt, hogy a tábornokok mind nagy kutyaütők voltak.

Akik leragadtak sokszor presztízs kérdéseknél,

Pl. Potiorek ötlete hogy Szerbiát elfoglalj Bosznián át. Meg volt a szokásos hadi út amin Hunyadi, Savoyai stb mind vonult a török ellen, de Potiorek azt gondolta, hogy ő ezeknél mind okosabb és Bosznián keresztül támad. Aztán mi lett belőle ember élet pazarlás és csúfos bukás. Egy évre rá a németek a szokásos hadi úton keresztül támadtak és tönkre verték Szerbia.

Másik példa Hötzendorf és a Tiroli offenzíva. Erre is mondta neki mindenki, hogy nem jó ötlet. De nem nem neki ez presztízs kérdés. Aztán az OM elit hegyivadász osztagai már megtizedelődtek a Kárpátokban vívott téli csatában. Hat akkor ki menjen az Alpokba harcolni az olasz elit hegyivadász (bersaglieri meg alpini) osztagok ellen?? Hat menjenek az alföldi magyar srácok, nem baj hogy még életükben nem láttak hegyet, de máj megszokják.

Hát az ilyen döntések és tábornokok segítették elő az OM hadsereg felmorzsolódását.