Ha az oroszok nem áldoznak fel annyi embert s nem jutnak el 45 májusig Berlinig akkor a partraszállás se sikerül és akkor az USA atomtámadást hajtott volna végre Európában?

A háború menetét elég jól tudták követni, minden nép, a németek, az oroszok, a szövetségesek is adtak ki közleményeket, volt felderítés, így nagyjából tudták mi történik, persze nem teljes pontossággal.

Sztálin már régen követelte a partraszállást, a 2. frontot, valóban a Vörös hadsereg tehermentesítése céljából.

A partraszállás teljes siker volt, már az első napon százezernél is több embert tettek partra, amit a további napokon fokoztak. Nagyjából nyolc - tízszeres túlerőben voltak azokkal a németekkel szemben, akik a közvetlen közelükben voltak.

A légi és tengeri fölény is teljes volt.

Mivel a legelső erőfeszítésük arra irányult a szövetségeseknek, hogy jó kikötőt szerezzenek és ez sikerült is, semmi akadálya nem volt, hogy folyamatosan növeljék a létszámot, megjegyzem ezt korábban is megtehették, csak valamivel körülményesebben, így a németek hiába irányították a körzetbe a rendelkezésre álló csapataikat, még lassítani is alig tudták ellenségeik hadműveleteit, mindaddig, amíg jelentős erőket nem csoportosítottak át, elsősorban az orosz front térségéből, illetve máshonnan, pl.: Magyarországról is.

(páncéloshadosztályt).

Amúgy persze, ha a németek nem omlanak össze, akkor ők kapják az atomcsapást, mivel a legnagyobb konfliktus az amerikaiaknak is velük volt.

A japánokkal szemben nem kellett akkora erőket bevetni, a japánok fő haderejével nem találkoztak, azok a szárazföldön voltak állásban.

A flottát kellett ott annyira megerősíteni, hogy biztonságosan tudjanak a Csendes Óceánon manőverezni.

Az egyes szigetekre bármennyi embert is zsúfoltak a japánok, azok ellen játszi könnyedséggel sikerült túlerőt kiállítania az USA hadseregének, lényegében pár tízezer emberről volt csak szó alkalmanként, a lényeg a tengerészeti és légi fölényen volt, amit sikerrel megszereztek, utána már nem volt esélye a japánoknak az egyes csatákban.

Valóban, az igaz, hogy az amerikai nép nem akart a háborúba beszállni, de csak a Pearl Harbori támadásig és a német hadüzenetig, utána már nem volt semmi mérlegelés, nem volt tovább vacillálás, teljes erővel kivették a részüket a harcokból.

Mindössze annyi volt a probléma, hogy az USA- nak szárazföldi hadserege úgyszólván nem is volt. Az első világháború után feloszlatták, csupán néhány lovasezredet tartottak meg - talán az indiánháborúk iránti nosztalgiából. Ezt alakították át gépesített egységekké a harmincas években.

Ezen kívül a haditengerészetnek volt pár tengerészgyalogos ezrede, nem sok, úgy két - három hadosztályra való, ezzel sakkban tarthatták azokat a banán köztársaságokat, akikkel dolguk akadhatott.

Idő kellett ahhoz, hogy megnöveljék katonai erejüket annyira, hogy támadóan tudjanak fellépni, de ezt teljes erővel végezték, amellett, hogy minden támogatást megadtak a szövetségeseiknek.