A magyar fejlesztésű Tas harckocsi ha valaha is kikerült volna a frontra akkor milyen eredményeket értek volna el vele?

Elírta, egy mm-re gondolt.

A válasz pedig az, hogy: annyira, amennyire a Párducokkal.

A honvédség kb 5-10 Párducot kapott, ez nagyjából annyi, amennyi Tast egyébként tudott volna gyártani. Tehát "nem maradt ki semmi", mert amiket a Tasokkal tudtunk volna tenni, megtettük a Párducokkal. - egyébként nem sokat -

Egy ilyen tanknál azt is nézni kell hogy logisztikai láz miképpen lehetett volna megoldani az üzemanyaggal es lőszerrel való ellátást. Vagyis az egész egységet latni kell. Pl a maga nemében a V2-es német rakétak. Valóban csoda fegyverek voltak mégsem volt semmire se elég.

Étek a TAS harckocsik se üzemanyagot se képzett harckocsizó ember anyagot nem kaptam volna.

Mire elkészült, addigra el is avult a lövege, 200-300 méterről sem a t-34-85-öt, sem az ISZ-2-t nem tudta volna kilőni. Az ISZ-2 azonban 120 mm-es löveggel rendelkezett, akár 300-400 méterről is kiszedhette volna.

Azt viszont meg kell hagyni, hogy a 100-120 mm-es döntött frontpáncélzat nagy előny lett volna, és ha ezt is belevesszük (mert bele kell), akkor a T-35-85 nem volt jobb nála, könnyű prédák lettek volna. Az ISZ-ek azonban még a Tas effektív lőtávolságán kívülről képesek lettek volna kilőni a magyar személyzettel ellátott tankot.

Megint más a helyzet, ha egy tökéletes személyzetet veszünk, akik képesek úgy "szögbe állni" a harckocsival, hogy a lehető legnagyobb legyen az effektív páncélvédettség, akkor az ISZ-eknek be kellene jönnie az effektív lőtávba, de ha ott is megfelelő a személyzet, akkor ők is tudnak szögelni, és a löveg pusztító ereje itt is diadalmaskodna.

Az ISZ-2/3 harckocsik már a Pzkpfw VIIB-nek is sok bosszúságot okoztak a hatalmas lövegükkel, bár túl sok találkozásról nincs feljegyzés.

Az előttem szólónál az igazság.

A TAS a PZ-III elemeit felhasználva készült 1943-ban amikor az egy közepes teljesítményű cucc volt.. 1944-ben már inkább a lecserélendő kategória volt. 1943-ban az oroszok már 85 mm-es löveggel szerelték a T-34-et, mi meg 44-ben a 75-össel kísérleteztünk. Szóval kijött volna egy...semmiképpen nem csúcstechnológia, amit arra akartak használni, hogy a Tigrissel vagy az orosz T34-el...esetleg ISZ harckocsikkal vegye fel a versenyt.

Mindezt gyártani akarták olyan ipari háttérrel, ahol egy bombatámadással az egész projektet ki lehetett nyírni.

Ennyi sületlenséget egymásutánban régen olvastam...

"Mire elkészült, addigra el is avult a lövege, 200-300 méterről sem a t-34-85-öt, sem az ISZ-2-t nem tudta volna kilőni."

- A 44M Tas a tervek szerint a Párduc lövegét, a 75 mm-es KwK 42 L/70-et kapta volna, amely egyszerű Pzgr 39/42 lövedékkel is, bármikor nehézség nélkül kiszedett egy T-34/85-öst, akár 1500-2000 méterről, a legvastagabb frontpáncéljánál eltalálva.

Ezzel szemben egy T-34/85-ös a magyar 44M Tas 120 mm-es frontpáncéljával semmit nem tudott volna kezdeni. Az általános használatú APC lövedékével csupán 96 mm-et ütött át, 500 méterről.

"A TAS a PZ-III elemeit felhasználva készült 1943-ban amikor az egy közepes teljesítményű cucc volt.. 1944-ben már inkább a lecserélendő kategória volt."

- Bocsánat, de ez igen csúfos mellébeszélés, a kor harckocsijai közül a Tas a technikai elgondolásai során a legtöbbet a Pzkpf. V. Párducból, és a T-34-esből merítette, mindkettő az akkori legmagasabb színvonalat képviselte. A Pz. V. össztulajdonságaiban értékelve a hadszíntereken lévő legjobb konstrukció volt egészen a második világháború végéig bezárólag - a Tas erre tett volna rá egy lapáttal.

Nemhogy a Pz. III-as, de a Pz. IV-es(!) németek által felajánlott licencét azért vette el a magyar hadvezetés, mert - helyesen - úgy ítélték meg, hogy az már nem tovább fejleszthető, kihozták belőle a maximumot.

"1943-ban az oroszok már 85 mm-es löveggel szerelték a T-34-et, mi meg 44-ben a 75-össel kísérleteztünk. Szóval kijött volna egy...semmiképpen nem csúcstechnológia"

- Ez pedig tipikus kontár hozzáállás a harckocsik témájában, hogy a "nagyobb szám a jobb". A Párducnak például 75 mm-es lövege volt, míg a Tigrisnek 88 mm-ese. Ebből az következne, hogy a Tigris jobb, nemde?

Ennek ellenére a Párduc 75 mm-es lövege 111 mm páncélt ütött át, 1000 méteren, 30 fokos dőlésszög mellett, míg a Tigris 88 mm-es lövege "csupán" 99 mm páncélt ütött át, 30 fokos dőlésszög mellett, ugyanezen távolságból.

Különleges, például űrméret alatti, kumulatív, és más lőszertípusokkal még differenciáltabb a helyzet.

Magyarán: a Párduc 75 mm-es lövege sokkal hatékonyabb volt a T-34 85 mm-esével szemben.

"Mindezt gyártani akarták olyan ipari háttérrel, ahol egy bombatámadással az egész projektet ki lehetett nyírni."

- Elég rosszmájú ferdítés. Nem azért törölték a projektet, mert egyetlen bombatámadás megsemmisítette az ehhez szükséges ipari hátteret, hanem mert történetesen éppen a félkész tesztpéldány semmisült meg, és a drága újratervezés/újragyártás helyett inkább kukázták a tervét - főleg, hogy ekkoriban született német-magyar megállapodás a német fegyverzetekre való átszerelkezésre.