A civilek mennyire voltak biztonságban a II. világháború idején?

"Ebben a háborúban nincsenek civilek" - mondta Hitler, mikor Berlin ostrománál figyelmeztették tábornokai, tele a város több millió éhező, fázó civillel.

Drezdában nem is volt katonai célpont, rommá bombázták, azt sem tudni pontosan hányan pusztultak el ott.

Ezt inkább úgy is nézhetnénk.. melyik háborúba voltak biztonságban a civilek?!

A polgári áldozatok száma magasabb volt, mint katonai veszteség. A genfi egyezményt úgy pedig nehéz tartani, hogy bosszútól túlfűtött népek egymást gyilkolják. Mikor véget ért a háború.. az etnikai tisztogatás utána is folyt. A németeket vagy kitelepítették.. vagy megölték... ölték egymást az ukránok és a lengyelek is. Tito partizánjai is gyilkolták a magyarokat a délvidéken.

Így összességében a polgári lakosság nagyobb árat fizet, ők a hátország.. nélkülük nincs háború..

Mindenki csak a bombázásokról ír, pedig szerintem a kérdezőt nem ez érdekli elsősorban.

Volt a légi háború, ahol mindenki bombázta a másik városait, ez igaz.

De a megszállt területeken amelyik hadviselő félnek volt esze, az megpróbált ha nem is jó, de tűrhető viszonyt kialakítani a helyi civilekkel, hogy minél kevesebb okot adjanak a partizánakciókra.

Ez persze legkevésbé a németeknek ment, akik amint bevonultak valahova elkezdték a zsidók, cigányok kiirtását és nagyon gyakran az, ami valós partizánvadászatnak indult az egyszer mészárlásba csapott át, ha a katonák nem érezték magukat biztonságban, akkor lelőttek mindenkit, aki csak gyanús volt, ilyen volt a magyar katonák által elkövetett újvidéki vérengzés is, mert az elfoglalt délvidéken volt fegyveres ellenállás a magyar megszállókkal szemben, voltak ugyanis teljesen szerbek lakta területek, amiket visszacsatoltak, itt nem virágeső hanem golyózápor fogadta a bevonuló magyar katonákat sok helyen.

A japánok is híresek voltak a civilekkel szembeni rémtetteikről mint Nanking vagy épp a fiatal lányok elhurcolása prostinak, vagy a 731es egység működése.

Aztán a szovjetek, ahová ők betették a lábukat 1944 után ott kő kövön nem maradt, voltak olyan emberséges szovjet tisztek, akik megpróbálták féken tartani a katonáikból kitörő állatot, és még levelet is írtak Sztalinnak, hogy engedélyezze a példás fellépést az ilyen gyilkosokkal, erőszakolókkal szemben, akik szégyent hoznak a Vörös Hadseregere, mire Sztálin válasza, olyan sokan szenvedtek már, hagy szórakozzanak kicsit.

Ugyan helyenként a szovjet parancsnokoknak volt annyi esze, hogy megfegyelmezzék az embereiket, hogy legalább ne gyilkoljanak ok nélkül, de a tömeges nők elleni erőszakkal semmit nem tudtak csinálni.

Nagyapám mesélte, hogy mikor hozzájuk elért a front a az orosz hadnagy Misa, nem tudta, hogy ez volt az igazai neve vagy se, de mindenki így hívta egy tolmáccsal elmondatta, hogy ha a katonái gyilkolnak azt jelentsék neki. Ez meg is történt három részeg szovjet megölt egy családot, mire Misa előkerítette őket, és a többi katona és a falusiak egy része előtt főbe lőtte mind a hármat.

Viszont, amikor Misának arra panaszkodtak, hogy erőszakolnak meg fosztogatnak a katonái, arra azt mondta, hogy megérti a magyarok panaszát és igazuk is van, de ha mindenkit lelövetne, aki eddig ilyet tett nem maradna katonája, és az oktalan vérontást elítéli, de a rablás és erőszak ellen nem sokat tehet.

De Misa egy pozitív példa volt, ő legalább ha korlátozottan is, de még ember próbált maradni.

Sajnos sok helyen nem volt Misa hadnagy.

A civilek látod nem voltak védettek, papíron igen, de amint egy megszálló fegyveres hadsreg megjelent valahol, ot a legkisebb okból is már öltek, és gyakran ok se kellett, csak elég részegnek lenni.

A legkevesebb vérengzést a brit katonák követték el, azok tényleg nagyon ügyeltek a fegyelemre.

De még az amerikaiak is követtek el ilyen háborús bűnt Franciaországban meg Németországban, igaz jóval kisebb méretekebn mint a szovjetek, németek vagy japánok.