Miért verik itt a mellüket a turbódemokraták meg a ultraliberálisok hogy milyen gyávák?

Hát akkor legyél ami lenni akarsz, nekem és neked soha nem fog eggyezni a gondolkodásunk. De hogy valaki ennyire érdektelen legyen, ha valaki leanyáz akkor arréb mész 10 métert?

Vagy a kötelék számodra semmit nem jelent, hogy innen származom, és próbálok úgy élni hogy ne hozzak szégyent a szüleimre, barátokra ismerősökre? Hát semmit nem tennél, mert magyarok ugy mint TE.

Én nem akarlak szídni, csak tipikusan olyan embernek tünsz aki világ életében menekült valami elöl, soha semmiért nem tett semmit csak, a belenyugvás.

Görcsösen elutasítom ezt a mentalitást, nemzeti érzelmek kellenének de csak egészséges szinten. Hogy érezze az ember azt hogy tartozik valahová, lehet sokszor hálátlan, undosító és mocskos az országunk, de a tiéd az enyém. Nekem szakmámból adodóan külföldre mehetnék úgy hogy vissza sem jövök, mert kereshetnék kint nőt stb... De nem teszem. Szeretek mindent úgy ahogy van, pl ha cigányok nem lennének akkor hiányzna valami :D:D... Különben kiket szidnék?? Kire ismételgeném azt hogy kitaposnám az összes belét stb? Ők is magyarok, ugy mint az itt élő zsidók vagy szerbek, németek... több generáció óta itt vannak.

És ittvannak olyanok is mint te akik nagyívbe leszarják az egészet...

"Hát akkor legyél ami lenni akarsz, nekem és neked soha nem fog eggyezni a gondolkodásunk."

Így van, csakhogy ez engem a legkevésbé sem zavar.

"De hogy valaki ennyire érdektelen legyen, ha valaki leanyáz akkor arréb mész 10 métert?"

Ugye ezt a példát te sem gondoltad komolyan? Nem arról van szó, hogy soha nem állok ki magamért vagy a családért. Arról van szó, hogy mérlegelek, mielőtt valamit teszek. Ha egy bunkó leanyáz elküldöm a fenébe és megyek tovább. Ha egy nagyobb csapat, neadjisten ittas bunkó anyáz le, akkor nem reagálok, hanem sietve távozom. Verekedést pl. ilyenen nem kezdeményezek soha, akkor sem ha sima ügy lenne részemről. Minek? Erőszak erőszakot szül, kezdeni nem fogom. Önvédelem más tészta, de ha a harc elkerülhető, elkerülöm. Háborúba meg azért nem megyek, mert hatványozottan megnőne az esélye, hogy idő előtt elhalálozok. Életem egy van, nem kockáztatom. Hazám lehet máshol, "csak" nyelvet kell tudni, történelmet és állampolgárságot szerezni. Nem könnyű, de nem is lehetetlen, míg a holtakat feltámasztani az.

"Vagy a kötelék számodra semmit nem jelent, hogy innen származom, és próbálok úgy élni hogy ne hozzak szégyent a szüleimre, barátokra ismerősökre?"

Nem érdekel mások rólam alkotott értékítélete. A közvetlen családot és a legközelebbi barátaimat pedig igyekeznék szintén kimenekíteni.

"Hát semmit nem tennél, mert magyarok ugy mint TE."

Ha sértés ér a világban egy sötétbarna hajú embert, menjek oda megtorolni, mert nekem is sötétbarna hajam van? Nyilván nem. Az hogy magyar vagyok, meg más is az, az ugyanilyen dolog nekem: egy egyszerű adat. Semmi más. Szóval ha nem ismerem személyesen, ez nekem semmit nem jelent. A pilipócsszentkereszti Tamás bá' sorsa nagyjából annyira érdekel, mint a Londoni John Smith-é. Mert ugyanannyi kapcsolatom van vele.

"Én nem akarlak szídni, csak tipikusan olyan embernek tünsz aki világ életében menekült valami elöl, soha semmiért nem tett semmit csak, a belenyugvás."

Én sem, ebben azért egyezik a véleményünk, vagy inkább a hozzáállásunk. Amúgy nem teljesen igaz ez. Amit elérhető célnak (még ha távolinak is) látok, olyannak, amihez logikusan fel tudok építeni egy életutat, amivel elérem, azért hajlandó vagyok tenni. Nagyon sokat tenni. Viszont, ami olyan kockázattal jár, ami semmiképpen nm éri meg, vagy szinte biztos, hogy belebukom, akkor abba nem kezdek bele. Nem kockáztatok, nem hiszek a szerencsében. hogy menekülök valami elől? Hmm... nem igazán. Lehetőleg elkerülöm a bajt, méghozzá a lehető legkisebb befektetést és kockázatot nyújtó módon. Ha ez úgy megoldható, hogy elmenekülök, akkor úgy teszek, de nem mindig szükségszerűen ez a leglogikusabb lépés.

"Görcsösen elutasítom ezt a mentalitást, nemzeti érzelmek kellenének de csak egészséges szinten. Hogy érezze az ember azt hogy tartozik valahová, lehet sokszor hálátlan, undosító és mocskos az országunk, de a tiéd az enyém.

Nekem szakmámból adodóan külföldre mehetnék úgy hogy vissza sem jövök, mert kereshetnék kint nőt stb... De nem teszem. Szeretek mindent úgy ahogy van, pl ha cigányok nem lennének akkor hiányzna valami :D:D... Különben kiket szidnék?? Kire ismételgeném azt hogy kitaposnám az összes belét stb? Ők is magyarok, ugy mint az itt élő zsidók vagy szerbek, németek... több generáció óta itt vannak."

Ez a te mentalitásod. Megértem, elfogadom, de nem értek egyet vele és követni sem fogom.

"És ittvannak olyanok is mint te akik nagyívbe leszarják az egészet..."

Így van. És lesznek is. Miért? Mert nem mindenki gondolkodik úgy, ahogy te. Vagy ahogy én. Hogy ez jó-e, vagy nem, az eleve relatív. Erkölcsileg nem érdekel, soha nem is érdekelt. Egyébként meg nézőpont kérdése.