Miért verik itt a mellüket a turbódemokraták meg a ultraliberálisok hogy milyen gyávák?

Ma már egy háborút nem az elszántság hanem a technika fogja alakítani.

Vietnámban oké volt hogy a vietek elszántan harcoltak, és majd egy milla csíkszemű meghalt, és végül az amcsik kimentek 56 ezer halot után. Mert vietnámban azon kívül hogy az amcsiknak volt B52-ese sés Huey-ja nem volt sokkal fejlettebb, mivel nem látott be a föld alá, nem tudta lehallgatni a VC-t, nem tudott infra rakétákat lövöldözni a dzsungelbe mozgó ellenségre, MERT NEM LÁTTA ŐKET.

De ma? ottvan iraq, afganisztán, azok is elszántak, ÉS? amint észreveszik őket műholdon, vagy UAV-rol, azonnal kapnak egy Hellfire-t egy apache-rol, vagy megszórja őket GBU-kal a légierő, mert USA ma már mindent lát szinte egy harctéren(hő kimutatók, éjjel látók, egyéb infra berendezések, hang lokátorok, igaz az utóbbi elég régi, de ma is erőszeretettel használják és fejlesztik). És kb 10 alkalombol 1x tudnak arabok addig eljutni hogy megsebezzenek egy szövetséges katonát, a többi esetbe, valahol az út szélém szénné égnek a "terroristák".

Szóval, a honvédséggel meg az önfeláldozással nem az a baj, hogy kevesen vagyunk, hanem az hogy 20-30 év van köztünk és a NATO vezető országai közt és az ellenségeinktöl is bőven le vagyunk maradva(kína, oroszország, irán).

Az elszántság semmit nem ér, ha az összes fegyverünket és a katonánkat felrobbantják 2 vadászgéppel. Technológia kell, de sürgősen, mert lassan a szomszédeinkkal se vesszük fel a versenyt.

Én akkor állnék be egy háborúba, ha legalább olyan technolgiát használhatnék mint az elleségem.

Más dolog az, hogy ha vki megszállna minket, akkor lehet partizánkodnék, ha akadnak "elvtársaim"(most nem komcsikra gondolok, mielőtt vmi eszes le komcsiz) és fegyverek amiket használjunk.

23:04 es vagyok!

Szóval ha kapok fegyvert, és társat, és látom hogy nem egyedül vagyok, akkor én is harcolok.

Partizánnak tényleg nem kell technológia, csak elszántság, és ész. NEm ész nélkül mint az iraqiak, hogy a sivatag közepén elkezdek bombát gyártani.. hát a vak is észrevesz..:/

De csak akkor ha minket támadnak meg, de akkor kíméletlen szemétláda utolsó sunyi roh@dék módjára fogok harcolni magamért, az országért, a családomért. És a hippiket is lőném.

Én nem ítélem azt, aki maradna harcolni. Szimplán nem érdekelne az egész. Család összepakol, kivisz, amint éleződik a helyzet. Elfoglalják az országot? Mit bánom én. Kint is lehet élni. Nem foglalják el? Éljen, ha rendeződik a helyzet visszajövök. Bár jobban meggondolva, minek? Hogy még büntessenek a távozásomért vagy hogy fizethessek a helyreállításért? Maradnék inkább szépen kint. Az meg hogy magyar vagyok... Nekem ez annyit jelent, hogy erre a földrajzi egységre születtem, erről meg nem tehetek, szóval nem is érzem elkötelezve magam. Honvágy? Lenne. Kb. az után a 10-20 km2 után, ahol élek, mert azt megszoktam. A többiért nem lenne. Ami lenne, az is elmúlna idővel, élnék nyugodtan a seggemen. Ha ott is háború ütne ki, ahova mentem, hát mennék onnan is. A Föld nagy, mindig lehet békés pontot találni, csak akarni kell. Nekem meg ott a helyem. Ha valaki elhivatást érez, tegyen aszerint, nem fogom elítélni érte nyilván. De követni sem fogom, mert bennem nincs ilyen érzés.

Egyetlen esetben fognék fegyvert: ha a közvetlen családtagjaimat semmilyen más módon nem tudnám védeni. Hatékonyabb elmenni, de ha így is muszáj védeni a családot, akkor bármilyen áron vagy eszközzel, habozás nélkül. De ha a harc elkerülhető, akkor mindent meg is teszek ennek érdekében. Nem vagyok hős. Sosem voltam, sosem leszek: egy a fontos, hogy a családom és a magam életét mentsem. Akkor is ha ezért elítélnek az emberek. Inkább legyek gyáva, de épkézláb menekült, mint hősi halott egy (számomra) elvont fogalomért, mint a haza. Lehet lepontozni, nem érdekel különösebben.

"Én nem ítélem azt, aki maradna harcolni. Szimplán nem érdekelne az egész. Család összepakol, kivisz, amint éleződik a helyzet. Elfoglalják az országot? Mit bánom én. Kint is lehet élni. Nem foglalják el? Éljen, ha rendeződik a helyzet visszajövök. Bár jobban meggondolva, minek? Hogy még büntessenek a távozásomért vagy hogy fizethessek a helyreállításért? Maradnék inkább szépen kint. Az meg hogy magyar vagyok... Nekem ez annyit jelent, hogy erre a földrajzi egységre születtem, erről meg nem tehetek, szóval nem is érzem elkötelezve magam. Honvágy? Lenne. Kb. az után a 10-20 km2 után, ahol élek, mert azt megszoktam. A többiért nem lenne. Ami lenne, az is elmúlna idővel, élnék nyugodtan a seggemen. Ha ott is háború ütne ki, ahova mentem, hát mennék onnan is. A Föld nagy, mindig lehet békés pontot találni, csak akarni kell. Nekem meg ott a helyem. Ha valaki elhivatást érez, tegyen aszerint, nem fogom elítélni érte nyilván. De követni sem fogom, mert bennem nincs ilyen érzés.

Egyetlen esetben fognék fegyvert: ha a közvetlen családtagjaimat semmilyen más módon nem tudnám védeni. Hatékonyabb elmenni, de ha így is muszáj védeni a családot, akkor bármilyen áron vagy eszközzel, habozás nélkül. De ha a harc elkerülhető, akkor mindent meg is teszek ennek érdekében. Nem vagyok hős. Sosem voltam, sosem leszek: egy a fontos, hogy a családom és a magam életét mentsem. Akkor is ha ezért elítélnek az emberek. Inkább legyek gyáva, de épkézláb menekült, mint hősi halott egy (számomra) elvont fogalomért, mint a haza. Lehet lepontozni, nem érdekel különösebben."

20:07-s vagyok. Én megértelek, végülis ez is módja annak, hogy megvéd a családod. Mondjuk ez a "hősi halott" kicsit furcsa, én nem meghalni mennék ki a harctérre, hiszen nekem tovább kell élnem a szeretteimért. Értük harcolnék és élnék. Az olyan felfogású katonákat sosem értettem, akik úgy mennek harcolni, hogy "Haljunk hősi halált!", mert így nem lehet győzni. Győzni csakis úgy lehet, ha a szeretteid és a hazád védelme közben véded a testi épséged is - tudom, nehéz elképzelni, hogy valaki nem sérül meg egy háborúban, de elég sok olyan pl. amcsi katona van, akik már 10-20 csatát úsztak meg sérülés nélkül úgy, hogy közben leöltek egy csomó arab katonai vezetőt. Tőlük kéne példát venni, az amerikaiaknak hatalmas nagy harci potenciájuk van - lehet, hogy ez a nacionalizmusokból adódik.

Helló

Nekem elég kinzervatív gondolkodásom van fital korom ellenére, de az elöttem válaszolók szélsőséget képviselnek a szememben.

Mondta valaki egyszer hogy: Azzal nem lehet háborút nyerni ha meghalok a hazámért, dögöljön meg az ellenség a hazájáért. (vagy valami hasonló)

De akárhogy nézem, alap gondolat ok, bevonulok a hazámért stb stb De lenne egy sanda gyanum hogy 2 hónap után rég nem érdekelne a haza. Izzó gyülöleted az ellenség felé pedig semmivé válna, és miért? mert ilyen a háború...

Másik véglet hogy menekülsz. Gyáva vagy semmi gerinc és tartás nincs benned, de ha egyszer elmennél nehogy felemeld a hangod büszkén hogy te magyar vagy! Lásd 1956 mikot a sok MAGYAR összeszarta magát, kiment rendszerválltás után most meg jelennek meg meginn, a szégyen meg elfelejtett magyarul beszélni.

Ha te fizikailag, lelkileg nem vagy alaklamas mondjuk hogy fegyverrel rohangálj, van más útja is hogy küzdj az ellenség ellen. Ami legalább olyan fontos, mint a ramboskodás.

Ha kitörne a háború, akkor mennék katonának, nem gondolkoznék rajta, de ha harcra kerülne a sor félnék, nagyon félnék. Aki az ellenkezőjét mondja túl sok háborús filmet nézett.