Valaki elmagyarázná ezt? Nem nagyon fekszik így nekem az első világháború.

Na, akkor megpróbálom én is.

Szóval a hátország területi értelemben a frontvonal mögött húzódó terület, stratégiai értelemben pedig bele tartoznak az itt található kiemelten fontos területek, amelyek biztosítják a háború folytatásához szükséges eszközöket (pl. Fegyvergyárak).

Na most az I. Vh-ban ha volt egy fegyverár a fronttól mondjuk 200-300 km-re az -ha el nem fogyott a munkaerő vagy a nyersanyag- a háború végéig termelgette a fegyvereket minden gond nélkül.

Ugyanezt a II. Vh idején már nem volt ilyen nyugodt. Ugyanúgy front, 2-300 km-re gyár. Itt már a repülők berepülnek a frontvonal mögé földig bombázzák a gyárat, aztán iszkiri. Ez már a hátország bombázása.

De nem csak gyárak lehettek a célpontok. Bázisok, közlekedési csomópontok, segélyszállítmányok, energiaszolgáltató központ, hidak stb.

Itt egy másik megközelítés... az első világháborúra állóháború volt jellemző, ez abból állt, hogy ahol a front húzódott, ott árokrendszereket ástak és azokat géppuskafészkekkel tűzdelték tele. Ezek mögé tüzérséget telepítettek, a háború vége felé megjelentek a mesterlövészek is. Harckocsik, és fejlett harci repülőgépek csak a háború vége felé voltak elérhetőek. Na, most ez azt eredményezte, hogy mindenki kiválóan tudott védekezni, támadni meg senki nem tudott hatékonyan, mert a szuronyrohamra(ne adj isten huszárrohamra!) induló alakulatokat a géppuskások lekaszálták. Ha a tüzérség zárótüzet lövetett egy pontra, akkor mindössze annyit csinált az ellenfél, hogy kicsit hátrébb húzódtak az árokrendszerben, és onnan állították meg a zárótűz után megindult rohamot. Ezt a patthelyzetet oldotta fel a harckocsi feltalálása, mert páncélja ellenállt a géppuska tűznek, és lánctalpával le tudta taposni a szögesdrótokat. Persze az első világháború vége felé sem működtek ezek a kezdetleges harckocsik tökéletesen, sokszor bent ragadtak a sárban, és németek viszonylag hamar kifejlesztettek olyan páncéltörő fegyvereket, amelyekkel ki tudták lőni a harckocsikat.

A hátország kárt nem igazán szenvedett, mivel a merev frontvonalat nem tudták áttörni, és modern bombázógépek nem álltak még rendelkezésre. Ugyanakkor az nem teljesen igaz, hogy a hátországot nem érintette a háború. Kezdetben a repülőgépeket csak felderítésre használták, aztán valaki kitalálta, hogy mi lenne, ha propaganda szórólapokat dobnának le az ellenség nagyobb városaiba? És aztán ez elég népszerű lett, mondhatni bevett gyakorlat volt a háború első felében. Később viszont bombáztak is, csak nem olyan mértékben, mint a második világháborúban. Az első bombát egyébként kézzel dobták le Párizsra, de ez inkább csak egy kézigránát hatóerejével bírt, így voltaképpen csak riadalmat keltett. Hasonlóképpen, mint a Párizs ágyú, amivel 43 lövést adtak le a francia fővárosra, ebből 12 nem a város területén csapódott be.

A második világháborúra gyakorlatilag tökéletesítették a modern támadásai stratégiákhoz szükséges vívmányokat, mint például a harckocsi és modern bombázók. Megjelent az új taktika, a Blitzkrieg, azaz a villámháború, ez a német taktika hagyományosan a páncélos ékek gyors előretörésén, illetve a különféle egységek és fegyvernemek (gyalogság, harckocsizók, repülők) együttműködésén alapult. A nagyhatótávolságú bombázókkal pedig elérhető vált az ellenség gazdaságilag való tönkretétele és gyengítése(hű, de kitekert lett ez), illetve demoralizáló hatással nagyvárosokban polgári célpontok is sorra kerültek, sőt egyes városokat szinte porig romboltak(pl.: Drezda), így a hátországot nagyobb mértékben érintette a háború borzalma.

Talán így már világos lesz. :)

"Az első világháborúban sokáig az volt az egyetlen áttörési módszer, hogy tüzérséggel lőtték azt a pontot, ahol a támadás megindult, majd a tüzérségi tűz után tömegével rohantak neki a közkatonák a legyengített ellenfélnek - de így is könnyű dolga volt a védelemnek, mert a lövészárkokban felállított géppuskafészkekből egy ember százszámra kaszálta le a támadókat, így áttörés csak nagy véráldozattal volt lehetséges."

Képzeld el a következőt:

nincsenek még tankok és repülők, van gyalogság, van tüzérség és van lovasság.

Vannak már nagyon jó puskák és géppuskák, amikkel már messze (többszáz méterre) el lehet lőni nagyon pontosan.

Ezek ellen már nem hatékonyak személyi páncélok, mert 3-4 centis acéllemezt simán átüt egy puska vagy géppuskagolyó, ilyen vastagot pedig sem ember sem ló nem tud elhordozni.

Vannak már nagyon jó ágyúk, 12-20 kilométerre simán ellőnek kb 10-20 kg nagy hatékonyságú robbanóanyagot.

Szóval: védekezni csak úgy lehet, ha beásod magadat mélyen, aztán, ha jön az ellenség gyalogsággal vagy lovassággal, akkor lelövöd a támadókat puskákkal és géppuskákkal és nagy valószínűséggel sikerül is kinyírnod őket, mert nincsen páncéljuk. (ha lenne, sem használna a fegyvereid ellen.)

Támadni meg csak úgy lehet, ha óriási ágyúkkal lövöd napokig(!) az ellenség feltételezett rejtekhelyét, hogy lehetőleg minél több védő katonát és fegyvert/hadianyagot elpusztíts. Utána ráküldöd a te katonáidat, és reménykedsz, hogy nem maradtak elegen ahhoz, hogy mindenkit lelőjenek a támadók közül (ez a hatékony védekezés miatt általában nem jött be, ezért haltak meg milliók a lövészárokban.)

Egészen addig ez volt a helyzet, amíg kitaláltak egy olyan szerkezetet, amelyik mozogni tudott, katonákat és támadó fegyvereket tudott vinni, és mellé elég vastag páncélt ahhoz, hogy megvédje a kezelőket a gyalogsági tűztől.

EZ VOLT A TANK, ami ellen már nem lehetett így védekezni.

Vagy pedig olyan gyorsan és magasan repült a támadó fegyver, hogy szintén nem tudták gyalogsági fegyverekkel hatékonyan támadni. EZ VOLT A BOMBÁZÓ REPÜLŐ.

na, kb erről szólt az I. vh harcmodora. Érted már?

Az I. vh-ban harcolók hamar észrevették, hogy nem hatékony a nyiltsisakos roham, mert a páncél nélküli embereket a védők simán lelődözik, már többszáz méterről