Miért akar minden tizenéves háborúzni?

Mert hülyék, lövésük sincs miről beszélnek.

Örülnének inkább, hogy megvan a kaja, a fedél, meg minden extra, számítógép, okostelefon meg apjukf@$za. Ezek a hőbörgők szaladnának elsőként sírva és fejvesztve, ha valami történne. Mai tizenévesek meg trianon? hagyjad már. Túl sok "nemzeti rock"-ot hallgat, és olyan miatt háborog, amiről nem hogy halvány fingja nincs, de nem is tehet róla. EU-t leigázni? A nagy nemzeti kormánypropaganda a maga egyszerűségével és gyerekességével úgy látszik megtalálta a célcsoportot. Hőbörögnek az EU és elvei ellen, mert nagy "nemzeti" elveket vallanak, szuverenitás meg minden jóság, de ha az EU "elzárja a pénzcsapot", akkor k*rv@ nagy sz@rban leszünk a szétlopott országunk romjain csücsülve.

Szerintem nem akar minden tizenéves háborúzni. Elég sokkal találkozom, ritka kivétel.

Több ok van:

Nincs tapasztalatuk, az olvasmányélmények alapján egy magasztos dolognak gondolják

Tombolnak bennük a hormonok, amik részben harcra hívnak (a teenager kor egyik feladata megtanulni ezt kezelni)

A felnőttektől azt hallják, hogy Trianon így, a románok úgy, a szlovákok amúgy.. Persze, hogy mindenkit le akarnak nyomni.

Nem tudom, engem tizenévesként se érdekelt az ilyesmi. Pláne a múlt. Minek a múlton rágódni, pláne úgy, hogy én még nem is éltem akkor, tehát kizárólag mások véleményére, írásokra, oktatásra lehet alapozni ismereteinket (nincs személyes tapasztalat) és ezen említett dolgok még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők objektív forrásoknak.

Első voltam.

Tizenévesen sajnos én is így voltam vele.

Nyilván azért, mert akkor az ember nem gondol bele a szenvedésbe, amit egy háború okoz, inkább izgalmasnak tartja a szürke hétköznapok helyett. Emellett a történelmi olvasmányok, regények, háborús filmek, számítógépes stratégia játékok erre mind ráerősítenek. Én anno olvastam a magyar romantika regényeit (pl. Jókai), indiános regényeket, Sven Hasselt, stb. játszottam Command and Conquerrel, Warcrafttal, Age of Empires-el, stb., ezek mind-mind hatással voltak rám. Olyan 17-18 éves korom körül kezdett változni a gondolkodásom, egyrészt kevésbé sarkossá, másrészt a pacifista irányba.

Azzal kellene tisztában lenni (mint ahogy én mindig is tudtam), hogy a regények, filmek, számítógépes játékok mind mind fikció, ha meg valóságon alapul, akkor ki van színezve. Én is néztem, nézek sok filmet, de az csak film, fikció. Stratégiai játékokat mindig is játszottam, tizenéves korom óta, de sose akartam ezért leigázni senkit, és nem is hittem, hogy menne, csak azért, mert egy számítógépes algoritmust legyőztem. GTA-val a mai napi játszom, fanatikusan (30 éves elmúltam), egyik kedvenc játékom a 2000-es évek eleje óta (GTA III - 2001), de még csak meg se fordult a fejemben, hogy kimenjek az utcára, halomra lőjem az embereket, és zsinórban 20 autót ellopjak. Az életben békés vagyok, de ha beszabadulok a GTA Online világába, akkor mindenki le$z0ph@t, mészárolok le mindenkit :)

Remélem értjük a mondandóm lényegét. Jó dolog kiszakadni a hétköznapokból, nekem ezt szolgálják a játékok, de ezt nem szabad a valósággal keverni. A nagy gémerek (akik a játékok miatt a valóságban is harcolnának) ha a valóságban akár egy "CoD-féle" szituban találnák magukat, menten becsokiznának, ezt garantálhatom.

#1 (#5) így világos az álláspontod. Nem érdekel a múlt, mert nem látod hasznát. Vannak, akik látják, ők a jelent ezért sokkal jobban képesek kezelni.

Például azt is értik, hogy a tizenéves miért háborúzna. Elhiszem, hogy te akkor se. De a többség igen. Ilyen a kamaszkor, ilyen az öntudatra ébredés, ilyen az, amikor valaki észreveszi, hogy létezik önállóság is, amelyben eddig koránál fogva nem volt része, most már akár lehetne. No de nem tudja mi az önállóság, mit lehet kezdeni vele, vesz tehát mintát. Vannak emberek, akik ezt tudván, adnak is nekik minden félét. Főleg olyant, ami nekik hasznos. Fegyveres játékot. Ha ezt a tini megszereti (és lehet, mert izgalmas, jó), akkor a valódit is. És meg is veszi. Hogy mennyire örül ennek a fegyvergyáros, fel sem mérheted.

100 meg 1000 évvel ezelőtt is ilyen volt a kamasz. Ez a felnőtté válás természetes velejárója. A különbség, hogy a lázadáshoz milyen mintákat kap. Aki kap más, hasznos, az igényeit kiélni képes „játékot”, abból lesz egy értelmes, igényes ember, a társadalom hasznos és tevékeny tagja. Akinek csak a mai videojátékgyár jut, az pedig a hatalom engedelmes játékszere, esetleg okos robotkatona lesz. Robot attól, mert nem tudj, hogy az. Ez különbözteti meg az embert a robottól. És a hatalomnak erre van szüksége. Mit gondolsz, a világ háborús gócpontjain kik öldösik egymást? Éppen ilyenek.

A világ minden gyereke tapasztalatokból építkezik, minden így kezdődik. Ha a tapasztalat kizárólag a fizikai valóság és történés, meggyőződése lesz, hogy más nincs is. Honnan is tudná, hogy a világ ennél sokszínűbb, senki nem mondta neki, ezért tapasztalata se lehet róla. De akit megtanítanak kódokból, jelekből, gesztusokból, viselkedésből olvasni, akit megtanítanak arra, hogy képes legyen megkülönböztetni, az hasznosíthatja mások tapasztalatát is. Ami összehasonlíthatatlanul több, mint amit ő valaha is megélhet. Ezért aki képes mások tapasztalatait is hasznosítani, nagyságrendekkel jobb helyzetben van. Behozhatatlan előnyre tesz szert. Ezt itt elmagyarázni jobban nem lehet. De hát ezért találták ki az iskolákat. Ha azt tönkreteszik, akkor nincs tovább.