Hogyan egyensúlyozták ki régen az íjjal leadható lövések számát (fire rate) és az erejét?

Egy erősebb íjat egyértelműen nehezebb felhúzni, így nehezebb vele gyors egymásutánban lőni.

Az egyértelmű, hogy statikus íjászat, amit láthatunk a filmekben nem volt mindig jelen - így azokban az időkben megengedhették maguknak a nagy, lassú és erős íjakat.

Viszont ma már tudjuk, hogy az íjászat nem mindig volt ilyen. Létezett egy sokkal dinamikusabb változata, amiben szükség volt arra, hogy minél rövidebb idő alatt minél több nyilat ellőjenek. Ez feltételezi, hogy az íjaik relatív nem voltak erősek - ellenben bizonyos erősség alatt szinte ártalmatlannak számítanak.

Mi az a minimális erősség (#-ban), ami szükséges egy - mondjuk bőr- vagy posztópáncélos - katona leterítésére / komoly sérülés okozására 25-50 méterről?

Mennyire lehetséges egy ilyen íjat relatív gyorsan kezelni?

Hallottam elméleteket arról, hogy egyesek szerint a mongoloknak akár 120#-os íjaik is voltak. Manapság 60#-nál erősebbet nem csinálnak...